Mahsza Amini halálát követő tüntetés – Teherán, 2022. szeptember 21.

Fotó: AFP / Telex

Közel két hónappal ezelőtt, szeptember 16-án életét vesztette egy kurd nő, Mahsza Amini. De mi történt és miért fontos ez nálunk, Kelet-Közép-Európában?

Sárközy Miklós történésszel, iranistával, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem docensével igyekeztünk közelebb hozni az eseményeket, hogy megértsük, miért és hogyan történhettek meg Iránban.

Hogy miért? Egyrészt, mert te magad, a lányod vagy a testvéred is lehetne Mahsza Amini. Másrészt, mert Európában jelentős az iráni emigránsok száma, illetve számos iráni fiatal végzi egyetemi tanulmányait Magyarországon, Romániában, Ukrajnában. Ezen kívül, mivel Irán felfogja többek közt az Afganisztánból és Pakisztánból érkező migrációt, ha meggyengülne az ország, az ebben a tekintetben a Kárpát-medencét is érintené. De ne szaladjunk ennyire előre.

Háromszáz halott pár hajtincs miatt?

A lány halálának híre és következményei azóta is tartó tüntetéshullámot indítottak el Iránban. A hatóságok internetkorlátozással, bebörtönzéssel, átneveléssel, füstgránátokkal, lőfegyverekkel próbálják kordában tartani a lázongó tömegeket. A halálos áldozatok száma közelít a 300 főhöz, amelyből 20-30 gyermek, a sérültek száma a halottakénak a sokszorosa lehet, a bebörtönzötteké pedig a becslések szerint a 10 ezret is meghaladja.

Mahsza Amini egy 22 éves, a kurd nemzeti kisebbséghez tartozó nő volt, aki szeptember 13-án a fővárosba látogatott, hogy elintézzen néhány dolgot a közelgő egyetemi tanulmányainak megkezdéséhez. Egy metrómegállóban őrizetbe vette az úgynevezett jó útra térítő őrjárat, mondván, hogy a fiatal nő nem viselte megfelelően a fejkendőjét, kilógott belőle néhány hajtincse. Beültették egy kisbuszba, amely a letartóztatott „vétkezőket” szállította az ilyen esetekben előírt „erkölcsi helyrerakásra”.

Az Aminivel együtt utazó nők később arról számoltak be, hogy a lányt már a járműben elkezdték kínozni, előbb botokkal ütötték, majd a fejét többször is a busz oldalához verték, ezután kellett részt vennie a helyes öltözködésről tartott előadáson, amely alatt összeesett. Három nap múlva egy teheráni kórházban elhunyt.

Az első híresztelések szerint a rendvédelmi szervezet által okozott sérülések miatt halt meg a fiatal nő, később egy iráni halottkém cáfolta a vádakat, szerinte Amini egy már meglévő egészségügyi problémája okozta a halált, egészen pontosan „agyi hypoxia (keringészavar) okozta többszörös szervi elégtelenség következtében halt meg”. A szakértői véleményt sokan nem fogadják el, mivel a gyászoló család csak néhány pillantást vethetett a holttestre, illetve szokatlan gyorsasággal, már másnap el is temették a nőt.

Mahsza Amini fényképe egy gyertyás virrasztáson – Los Angeles, 2022. szeptember 22.

Fotó: Bing Guan / Reuters / Telex

Amini halálának híre gyorsan terjedt, a fizikai és virtuális térben is közfelháborodást keltve. A fiatal nő szeptember 17-ei, szülővárosában zajlott temetése tüntetésbe torkollott. Mahsza Amini az elnyomó teokratikus (politikai rendszer, amelyben a hatalom az egyház kezében van – szerk. megj.) rezsim mártírjává vált.

A közösségi média felületek ebben az időszakban a tüntetésekről készült felvételekkel, illetve más országokban élő emberek szolidaritását kifejező videókkal voltak tele. A legelterjedtebb szimbóluma a sorsközösség-vállalásnak a hajvágás volt, illetve a hidzsábégetés.

Mahsza Amini halála miatti tüntetés –Teherán, 2022. szeptember 19-én.

Fotó: Wana News Agency / Reuters / Telex

A tüntetések nyolcadik hetében a zavargások nem csillapodnak, de az ország vezetésének és a rendvédelmi szerveknek is van tapasztalata az ehhez hasonló forrongások leverésében. Például a 2009-es választások elcsalása után vonult milliós tömeg az utcára, illetve 2019-ben az „üzemanyag-lázadás” is jelentős számú embert mozgatott meg. Olyan véleményeket is lehet olvasni, hogy az iráni kormány vezetéséhez mérve egy viszonylag „kicsi”, vagy legalábbis átlagos tüntetéshullám megy most át az országon.

Távolinak tűnik, de fontos figyelni

Irán egy fontos ország mind a környező országok számára, mind világpolitikai szempontból, mivel nagy területen fekszik, a világ negyedik legnagyobb földgáz-, és második legnagyobb kőolajtartalékával.

Sárközy Miklós iranista, történész, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem docense. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen diplomázott és doktorált irán szakon 2008-ban. Emellett történelem szakot végezett, klasszika filológiát és arabisztikát is hallgatott. Közel-keleti történelmet és vallástörténelmet oktat a Károli Gáspár Egyetemen 16 éve. Sokat utazik a Közel-Keleten. Kutatási területe a síita iszlám középkori történelme, Irán és Közép-Ázsia történelme.

– Ez a különleges, több évezredes kultúrájú ország közel 43 éve a saját útját járja, tudatosan elkülönítve magát a világtól – vág bele a szakértő. Az iszlám forradalom 1979-es győzelme után antiglobalista, „különutas” politikát kezdett űzni. Teokratikus szervezésű államként a hatalom a papság kezében van. Középkori eredetű teológiai felfogásra alapozva egyfajta messiásváró elméletet követnek, amelynek a lényege a tizenkettedik síita imám visszatérésében való reménykedés. „Amíg ez az eszkatológiai esemény be nem következik, a hatalom a tizenkettes síita egyházi klérust illeti.” 

A pápaválasztáshoz hasonlóan, egy papi testület dönti el, ki kerül az ország élére, aki egyben a legfőbb vallási vezető is lesz. A vezető körüli szervezetek, mint az Őrök Tanácsa, a Szakértők Gyűlése is mind a síita egyház magasrangú tagjaiból áll. Az állam első embere, a legfelsőbb vallási vezető jelenleg a 83 éves Ali Hamenei. Őt követi az elnök, aki szintén egyházi ember, Ebrahim Raiszi. Ez utóbbit már a nép választja meg. 

Fotó: Sárközy Miklós

Hivatalosan Iráni Iszlám Köztársaság a közel-keleti ország megnevezése, de valójában egy „teokratikus monarchiáról” beszélhetünk. Mindezek ellenére Iránban 100 éve elkezdődött egy modernizációs folyamat, amelynek része többek közt a nők jogainak bővülése. Egyes környező országokkal ellentétben egyre több teret, szerepet kaptak a társadalomban. Mindemellett Irán egy meglehetősen fejlett állam is, a 85 milliós lakosságból 55 millióan internetfelhasználók – annak ellenére, hogy gyakorta korlátozzák az internetet, illetve gátolják az egyes információkhoz való hozzáférést. Az országnak van atomprogramja, őssejtkísérletei, foglalkoznak nanotechnikával, magasan fejlett informatikai rendszerük van.

Az 1979-es forradalmat követően a lakosság lassan faluról városra költözött, ma már az emberek 70 százaléka városban él, mindemellett egy fiatal társadalomról beszélünk, a lakosság közel fele harminc év alatti. Az eddig elmondottak egy kettősséget eredményeznek az országban, míg a politikai élet szereplői egy mélyen vallásos társadalmat teremtenének, a fiatalság a nyugati világ felé húz.

Női szerepek, öltözködés és erkölcsrendészet

Mint már fentebb szó volt róla, Iránban a nők nincsenek annyira elnyomva, mint más környező országokban, nem az az egyetlen feladatuk, hogy utódot szüljenek és neveljenek. Vidéki környezetben ugyan gyakoribb a konzervatív életvitel, de a városon élő nők egyetemre járnak, idegen nyelveken beszélnek, olvasottak, ismerik az Iránon kívüli világot.

Iránban az élet a forradalom előtt teljesen más volt, akkor Irán egy nyugatbarát ország volt, ahol alkoholt lehetett fogyasztani nyilvánosan, voltak night klubok, diszkók, a lányok miniszoknyában, feszes ruhákban jártak – meséli a szakértő. Akkor minden megváltozott, az akkor hatalomra kerülő Homeini ajatollah, az iráni iszlám forradalom vezetője betiltotta a nők fedetlen fővel való megjelenését nyilvános tereken. 

1980-ban az állami hivatalokban kötelező lett a nők számára a csador használata, ami az arcon kívül az egész testet eltakarja – ma az állami hivatalokban, vallásos helyeken, mecsetekben kötelező. 6 éves koruktól hordják a hagyományos öltözékeket. Az első szabályozások meghozatala óta vannak időnként tüntetések, hétköznapi „lázadások”– főleg a városi nők a minimumra korlátozzák a viseletet, szűk köpenyt vesznek, színes kendőket, amiből kilóg elől vagy hátul a hajuk. 

Erre válaszként 2005-ben létrejött a jó útra térítő őrjárat, ami szúrópróbaszerűen vadászik az „erkölcstelen” nőkre és férfiakra, ezeket az embereket vagy a helyszínen róják meg, vagy elszállítják őket a rendőrségre egy tanfolyamra, a harmadik opció, hogy pénzbírságot kell fizetniük. Bár 2013. és 2021. között ez a rendészet megszűnt, Ebrahim Raiszi ultrakonzervatív elnök tavaly augusztusi hatalomra kerülése után újraalakult.

Miről szól ez az egész: Mahsza Aminiról, a női jogokról vagy az elnyomó hatalomról?

Még ennél is többről, derül ki Sárközy válaszából: „Azt gondolom, hogy főleg 40 év alatti, fiatal városlakó diplomások tüntetnek, és azok, akik olyan annyira le van szegényedve, hogy nekik minden mindegy. Nyilván van egy nőjogi aspektusa a dolognak, ezek a fiatal lányok, akik tüntetnek, azonosulni tudnak Mahszával, de a városi középosztály elszegényedése és a rossz gazdasági helyzet is visz tömegeket az utcára. 

Raiszit úgy választották elnökké tavaly nyáron, hogy diszkvalifikálták az összes többi ellenlábasát, akik szimpatikusak lehettek volna a városlakóknak, említi a politikai aspektust, majd a további befolyásoló tényezőket – a vízhiány, az infláció, a magas élelmiszerárak, a legfelsőbb vallási vezető gyenge egészségügyi állapota –, amelyekből egy is elég lenne tiltakozási hullám kialakulásához.”

S ha ez nem lenne elég, az etnikai tényező is megjelenik, hiszen Mahsza Amini a kurd nemzeti kisebbség tagja volt, akik nem annyira a női jogok miatt, sokkal inkább azért tüntetnek, mert megöltek egy közülük valót.

A legnagyobb kisebbség

Irán lakosságának 40-45 százaléka valamilyen etnikai kisebbséghez tartozik. Azonban az emberek 90 százaléka síita muszlim, ami összetartja az etnikai különbségek okozta széthúzást. Körülbelül 6-8 millió kurd él Iránban, de nagy számban meg lehet őket találni Irak, Kelet-Törökország, Szíria és Örményország területén is, a maga 46 milliós lélekszámával a világ legnagyobb olyan etnikuma, amelynek nincs saját országa, hanem különböző országok területén nemzeti kisebbségként él. Az elhunyt lány Szakkezből, az iráni kurdok egyik legfontosabb városából származott, ahol a legsúlyosabb összecsapások történnek.

A szakértő szerint nem lehet megjósolni, mi lesz ezután, 

de nem gondolja, hogy a tüntetések következtében változások történnének az ország vezetését vagy az államformáját illetően. Úgy tartja, Iránban bármilyen politikai mozgalom csak akkor lehet sikeres, ha annak élén egy karizmatikus vezető áll, mivel mélyen hisznek az igaz tanító eszményében. Ilyen vezető nincs. A tüntetések kipattanását az említett okokon túl több kulturális tényező támogatta, mint például az, hogy bár vezető nincs, mártír van, ami szintén egy fontos szimbólum az iszlám népi kultúrában, mivel a tizenkét síita imám többsége is mártír volt. Ezen kívül a síita iszlámban erős a zsarnok leküzdésének vágya, a szociális igazságra való törekvés, Irán pedig vallástól függetlenül is magát a világon élő elnyomott muszlimok támogatójának tekinti. 

Ehhez hozzátartozik, hogy Irán mind a környező országok számára, mind világpolitikai szempontból jelentős tényező. Az ukrán-orosz konfliktusban az utóbbi térfelén sorakozott fel. Sárközy Miklós szerint nem fogják hagyni a világpolitikai szereplők elharapódzni a helyzetet, egy stabil Iránra van szüksége mindenkinek.