Ki ez a fickó Under Armour feliratú pólóban és tréningnadrágban a világító tulipán alatt? Demeter Istvánnak az RMDSZ-előválasztáson való jelentkezése előtt kicsit úgy áll mindenki, mint a borjú az új kapunál. Amikor március 18-án, hétfőn bejelentették a végleges listát és a negyedik jelölt személyéről kérdeztük az előválasztási bizottságot, hosszas hümmögés és hallgatás után egy becenévnél több információt – ő Szanepides Döme – nem kaptunk. 

Van aha élményed?

Nem baj, ha nincs, olvass tovább, és a következő alkalommal, ha ezt a nevet hallod, lesz. Akinek van vállalkozása, vagy közintézményben dolgozik, az jó eséllyel tudja, hogy kiről van szó. 

Fotó: PÁL EDIT ÉVA

Mint ragadványneve is jelzi, Demeter István a közegészségügyi igazgatóságnál dolgozik, 28 éve van az egészségügyben, ebből 15-öt ellenőrként töltött. A Székelyudvarhelyi Asszisztensképző Posztlíceumban (Dögi) végzett, dolgozott Tölgyesen, volt mentőautó-sofőr Székelykeresztúron és Csíkszeredában, élt néhány évet Svédországban. Jelenleg 57 éves, özvegy, két lánya van.

Már nagyon fiatalon, kilencéves korában egyes típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak nála, az orvosok tíz évet adtak neki, meg kellett tanulnia ezzel élni és túlélni. Családos életén a felesége rákos megbetegedése masírozott át, három évig küzdöttek, sajnos hiába. De ez a három év teljesen megváltoztatta Demetert, állítja. Kilenc éve – akkor derült ki a neje betegsége – nem fogyaszt alkoholt, sportol, leadott több mint 40 kilogrammot, elvégezte a Metafizikai és Szellemtudományi Akadémiát, szenvedélybetegeket vezet vissza a családjukhoz, szétvált párokat hoz újra össze, gyerekeket és szüleiket tanít meg arra, hogy lehet a cukorbetegséggel teljes életet élni.

Két kutya és egy vörös macska gazdája, kertjében három biofűnyíró – juh márkájú – is legelészett, amikor elmentünk otthonába, hogy arról kérdezzük, milyen tervekkel, elképzelésekkel áll hozzá az idei önkormányzati választásokhoz. 

Ez az első köre,

tudjuk meg tőle, 2022-ben a tisztújításkor lett RMDSZ-tag, hogy szavazhasson, de hétfő (március 18-án, hétfőn 18 óráig volt a jelentkezési határidő – szerk. megj.) délig meg sem fordult a fejében, hogy talán közéleti szerepet kéne vállaljon. Aztán derült égből villámcsapásként eldöntötte, és „Under Armour-os trikóban” beállított a KözTér irodába a jelentkezésével. Ott is meglepődtek, mondta. 

„Nekem van egy előnyöm velük (a többi jelölttel szemben – szerk. megj.) szemben, hogy megvan a nyugodt életem, megvan a munkahelyem. Van, ahova hazajöhetek két hét múlva is. Nekem nem létszükséglet. Én nem ragaszkodom foggal-körömmel ehhez a dologhoz, mert nincsen semmi érdekem. Ha nem is nyerek, de tudom, hogy befolyásolni fogom ezt a választást pozitív irányba.”

Mi vitte erre a döntésre?

A beszélgetésből azt szűrjük le, hogy az édesanyja és a munkája. Persze, csak átvitt értelemben. Az édesanyja helyzete révén azt látja, hogy az idősek kiszolgáltatottak, elhanyagoltak, nincs segítségük, nincs ki vigyen nekik egy liter tejet, álló nap a „Szulejmánt nézik és az ajtót, hogy jön-e be valaki. Mellettük kellene legyen valaki, hogy kapjanak emberi szavakat, egy tál ételt, ahogy József Attila mondja, tisztességet, mert leéltek egy életet.”

– Nekem az az elvem, hogy a gyermeknek, amelyik indul el, annak meg kell fogni a kezét, hogy tanuljon meg lépni. Aki már ott van, hogy csak csoszog, annak azért kell megfogni a kezét, hogy tudjon lépni.

Aztán ott az egészségügy, „hiába van tíz jó orvosunk, mikor nincs helyiség. Az orvos sorban áll a rendelőért, és a beteg az orvosért”, le van terhelve az egészségügyi rendszerünk, magyarázta. Hozzátette, beszélhetünk infrastruktúráról meg utakról, de van bőven más is, amivel foglalkozni kellene. 

Közegészségügyi ellenőrként azt látja, hogy Udvarhely az utóbbi években nemhogy a környező városoktól kezd lemaradni, hanem még egyes falvaktól is. Több jó példával is találkozott, amelyekből tanulva, úgy gondolja tudna tenni azért, hogy a város újra fejlődésnek induljon. „Látom, hogy összefogással, segítséggel, pénzek behozatalával mit lehet elérni.”

Lát lehetőséget a városban,

tette hozzá. „Az van, hogyha kimegyek a hegytetőre – gyakran kijárok – azt látom, hogy olyan, mintha Udvarhely egy szürke ködben volna. Pedig fent süt a nap, csak nem engedjük, bezártuk a szívünket. Én olyan polgármester szeretnék lenni, aki így beszél minden emberrel – hívta fel a figyelmet nyugodt hangnemére, ami az egész beszélgetésünket jellemezte –, egy Mátyás királyi várost akarok. Ha két ember bejön, mind a kettő igazsággal menjen el. Lehet csendben beszélni, nem kell ordítani, mert akkor nem halljuk egymást. Ezt szeretném ezalatt a kampány alatt is, ezt szeretném a városvezetésben, és ezt szeretném a városháza falain belül, hogy mosolyogjanak az emberek”. Ha a tanácsülések viccel kezdődnének és zárulnának, és a tanácsosok nem egymás torkának ugranának már azelőtt, hogy hallották volna, hogy a másik mit szeretne mondani, magyarázta. 

A nyugodtságon túl viszont a határozott módszerekben hisz: nem adni ki oda építkezési engedélyt, ahol nincs infrastruktúra, azaz víz, gáz, áram, út. Ha valahol aszfaltozásba fognak, azt jól meg kell szervezni, minden legyen rendben, „mert 15 évig nem nyúltok hozzá.” 

Ha nem lehet érdemben tárgyalni a szolgáltatókkal? Olyan nincs, hogy ne lehetne rájuk hatni, szerinte. Ha más út nem akad, fel kell hívni a minisztériumot, de mindent el kell hogy lehessen intézni. Ez a szövetség, az RMDSZ dolga, ha vállalta azt, hogy vezeti és képviseli a város lakóit és azok érdekeit. Szerinte ez egy bizalmi kérdés, hogy meg tudják-e oldani ezeket a problémákat, tartják-e magukat az RMDSZ felsőbb szintjein ahhoz, amit ígértek. 

Ha máshogy nem, addig nem ad a város a szolgáltatóknak engedélyt, amíg nem tesznek eleget a város kérésének, magyarázta. 

Úgy gondolja, a legjobb szakembereket kell a városháza munkatársai közé csalni, aztán kell hagyni, hogy végezzék a feladatot, ami rájuk lett bízva és meg kell adni a szabadságot is nekik. Nem kell a folyamatos kontroll, hiszen az illető azért került abba a pozícióba, mert ért a munkájához, bízni kell benne. 

Gazdasági szempontból úgy látja, a vállalkozókat kell idecsalni, akár kisebb adókkal, ingyenes vagy olcsó területekkel. Mert, ha kevesebbet fizetnek is a városnak, de legalább itt lesznek és munkahelyeket biztosítanak, „a sok kicsi pedig sokra megy.”

Utolsó esély

„Az RMDSZ-t, azt mondanám, hogy lehet dicsérni és lehet szidni, mint a Jóistent. De látom a környező településeken, hogy a pénzt ők hozzák ide. A másik az, hogy ők adták meg a lehetőséget, hogy egy magánember zsebre dugott kézzel, egy Under Armour-os trikóban besétáljon, hogy most ő lesz a polgármester. Máshol nem tudsz labdába rúgni” – felelt kérdésünkre, hogy miért éppen az RMDSZ-en keresztül pályázza meg a polgármesteri széket. Hozzátette, régóta ismeri Antal Lórántot, Ladányi László Zsoltot, Benedek Árpád Csabát és még sokakat, de nincs senki a háta mögött, döntését egyedül hozta meg. 

Azt is elmondta, tisztában van a szövetség rossz hírnevével, szerinte az RMDSZ azért vesztette el az emberek bizalmát, mert nem tartotta azt, amit ígért. Ezt a bizalmat a szavahihetőséggel lehet visszaépíteni, ő maga is megígérte, ha nyertesen kerül ki az előválasztásból, programja az ő akarata szerint fog alakulni, különben otthagyja az egészet. 

Úgy gondolja, az RMDSZ be kell lássa, hogy ha nem tartja be az adott szót, akkor végleg leszerepel az udvarhelyi emberek előtt. „Ez egy utolsó esély, hogy az adott szót betartsák. És aki engem ismer a városban, tudja, hogy én a szavamat betartom”, magyarázta.

És mit lép, ha Karácsony Gergely vagy Azahriah Udvarhelyre jönne?

Előbb meg kell tudja, mi a hivatalos etikett ilyen esetekben és a tanáccsal is egyeztetne, mondta, de nyilván fogadná őket. „Ha legalább 10 ember kíváncsi rájuk, akkor nekem kötelességem lehetőséget biztosítani, hogy találkozhassanak vele”, magyarázta, de azért magához egy teára lehet, hogy nem hívná meg őket.