Az elmúlt időben a csapból is a koronavírus meg a politika folyik, pedig nem csak erről szól az élet. Mindenki azt tanácsolja, maradj otthon, ne menj emberek közelébe… Bevallom, az első tanácsot nem tartom be. Igenis kimegyek: ki az erdőbe, mezőre, szívom a napfényt, hogy túlvészeljem valahogy ezt az időszakot.
Így születtek ezek a fotók is, nézzétek: van még élet a négy falon meg az interneten kívül is!
Talán a legismerősebb növénnyel kezdek: tavasz elején a városon belül mindenhol ott van, és rendszerint március 15-e környékén kezd el nyílni. A hóvirágról van szó, sokan lehet, hogy nem tudják, de a városon kívül egészen ritka.
A kakasmandikóval már gyakrabban találkozhatunk az erdőt járva, általában ő is az első nyíló virágok közt szerepel.
A májvirágról talán nem is tudjátok, hogy nevét onnan kapta, hogy máj- és vesebántalmak ellen használták az őseink.
A farkasboroszlán okozza talán a legnagyobb meglepetést: a szabadban képes akár decemberben is virágozni! Az év korán nyíló virágairól van most szó, de ő akkor első vagy utolsó?
Így, március közepe-vége fele kezd előbújni a csillagvirág is. Az eddigi években ritkán volt szerencsém hozzá, idén hátha változik!
A végére hagytam a számomra legkedvesebb virágokat. Íme: ő a tőzike. Sok kertben megtalálhatjuk, de ha kimozdulunk, és a természetben keressük őt meg, egészen más élményt tud nyújtani! Különösen akkor, amikor egy egész mezőt terít el.
Ranglistámon az első, a tavaszi virágok koronázatlan királya: a kockásliliom. Talán felesleges bármit is mondanom, nem akarom elrontani!
Arra biztatok mindenkit, ha virágot lát, ne tépje le, mert fölösleges és értelmetlen. Vigyázzunk környezetünkre, hagyjuk helyükön ezeket a csodákat. Azt javaslom, hogy készítsünk inkább egy fotót róluk a telefonunkkal, nyomtassuk ki, keretezzük be és rakjuk ki a falra. Sokkal előnyösebb, mint leszedni a virágot, amit két hét múlva úgyis kidobunk, mert kiszáradt vagy megrohadt.
