Szerda délután van. Megnyitod a tréningtervet és ezt olvasod:
Running + 3 X 5 perc tempósabb
1) Warm up
5 min @ 128 bpm
Zone 1: Recovery
2) Active
20 min @ 134-141 bpm
Zone 1: Recovery-Zone 2: Aerobic
3) Repeat 3 times
A) Hard
5 min @ 147-150 bpm
Zone 3: Tempo
B)Easy
2 min @ 131 bpm
Zone 1: Recovery
4)Active
10 min @ 134-138 bpm
Zone 1: Recovery-Zone 2: Aerobic
5) Recovery
5 min @ 133 bpm
Zone 1: Recovery
És kezdődhet az agyalás.
Szerencsére nem kell bemagolni. Bár ameddig nem jöttem rá, hogy ezt az óra tudja, csak el kell indítani rajta az edzést, addig párszor bemagoltam. Hanem azt kell kitalálnom, hogy ezt hol tudom lefutni.
Mert nyáron egyszerű. Lemész a pályára reggel vagy este – olyankor biztos nem fociznak – bedugod a fülest, és lehet nyomni körbe-körbe a megfelelő tempóban. De nálunk egy évben csak egyszer van nyár. És háromszor nincs.
Most meg pont nincs. A pályán meg burkolat nincs, úgyhogy ilyenkor szinte lehetetlen úgy körbefutni, hogy a pálya valamelyik végében valami kis barátságos sár ne akarjon marasztalni. És az még a jobbik eset, ha csak a kapuk mögött ragadsz bele, vagy csúszol el.
A járdán sem az igazi.
Főleg akkor nem, ha esik és megfagy. Esetleg ráhavaz. Akkor nagyon veszélyes tud lenni. Meg az itt-ott kiálló térkő, gázcső és egyéb egyetlenlenségek sem kedveznek a nem épp pehelysúlyú futónak, aki épp 150 bpm-en köpi ki a belét.
Nem egy gatyatérd- és kabátkönyök-szakadás árán tanultam meg ezt a leckét. De lett már belőle bokaficam is, ami pár hét kényszerpihenőt jelentett.
Szóval megnyitod az edzéstervet, és elmorogsz magadban egy hangtompított káromkodást. Megvárod az este 11 órát, amikorra a tyúkok, a kiskakasok és a kocsik elülnek az utakon, majd szépen lesétálsz a tömbház elé, kiállsz az útra – mert azt jó esetben takarítják, sózzák és sokkal puhább és egyenletesebb a felülete, mint a legtöbb járdának – elindítod az órát, és lenyomod a napi adagot. Ami azért nagyon menő tud lenni. Egyedül futni az éjszakában egy fejlámpával az út közepén.
Csak mire lejár, arra minimum éjfél van.
