A szerző felvételei
Szombat délelőtt volt, a KözTér Napok második napja. Kisgyerekes szülők kísérgették a fültől fülig fagylaltos porontyaikat, nyugdíjasok sakkoztak a Bethlen negyedi park fáinak árnyékában.
A szomszédos asztalnál négy idős hölgy mutogatta egymásnak saját koncertfelvételeit az előző napról. Épp annál a résznél jártak, hogy Gyere velem a Hargitára, hegyet látni, erdélyi tájat, amikor a hangosító sátorral szemben ülő néni teljes megdöbbenéssel jelentette ki, hát ott van! Valóban, Tamás Gábor a hangosítókkal beszélgetett. Majd velünk is.
Milyen volt a tegnapi koncert a színpadról nézve?
Egy előadóművésznek a legnagyobb fizetség az a visszajelzés, ami itt volt a tegnap este. Nekem egy csodálatos élmény volt, mert szép lassan oda jutottam, hogy hiába vagyok kolozsvári születésű – amire büszke vagyok, és sose fogom megtagadni a szülővárosomat – de sehol nem érzem úgy otthon magam, mint Székelyudvarhelyen. Itt minden második ember rám köszön, mintha otthon lennék. Sokat is vagyok Udvarhelyen, itt él a testvérem és az ő nagy családja, a gyerekei, az unokái, úgyhogy még ez egy plusz kötődést jelent.
A tegnap esti koncert azért is volt jó, mert egy kicsit rosszul esik, hogy évek óta a polgármesteri hivatalnak nem jutott eszébe az, hogy esetleg engem meghívjon. Pedig az én dalaim ismerik az emberek, tudják a dalszövegeket. Ennek ellenére nem hívtak meg, viszont az a rengeteg ember, aki itt volt a tegnap este, az nagyon sok mindenért kárpótolt. Ami a legfontosabb, hogy mindenki jó hangulatban, egy mosollyal a száján ment el ebből a parkból, nekem ez a küldetésem, ez a célom, és úgy érzem, hogy a tegnap megvalósult.
Miben más hazai, erdélyi színpadon fellépni, mint külföldön?
Nagyon más és nem csak a dalok miatt, mint az Ó, Erdély szép hazám vagy Gyere velem a Hargitára, amik nem véletlenül erdélyi témájúak, Erdélyben az erdélyi magyar közönségnek koncertezni egy plusz. Mielőtt feljöttem volna a színpadra, hátulról kikukucskáltam és megláttam ezt a tengernyi közönséget. Azt hittem, hogy meghalok, úgy izgultam. Azt kaptam vissza, amit titokban reméltem.
Ami nagy öröm volt számomra, hogy rengeteg fiatal és középkorú volt a közönségben, tehát szó sincs arról, hogy az én koncertjeimre csak az idősek jönnek. Ez egyáltalán nem így van. Sőt, ott elöl a fiatalok ugyanúgy énekelték a dalaimat, mint az idősek.
A dalszövegek, nem teljesen kortársak, most más világban élünk, mint 20-30 évvel ezelőtt. Viszont az embernek szinte szakmai „kötelessége”, hogy tudomásul vegye azt, hogy nem olyan nadrágban járunk, mint 30 évvel ezelőtt, nem olyan autót vezetünk. Ez igaz a művészetre is, a festészetre, a zenére. Igyekszem megújulni, és nemcsak széles szárú nadrágban járni, hanem szövegekben is, ahogy az ma illik.
Feltöltődve megyek vissza Budapestre, ami jól fog most jönni nekem, mert a lemezbemutató koncertre készülök, alig várom, hogy felérjek és elkezdjek dolgozni, hangszerelni, felénekelni az új dalokat.
Úgy érzem, hogy a tegnapi volt az utolsó szabadtéri koncertem ebben a szezonban. Nagyon sok falunap volt, nem olyan rég voltam Homoródszentmártonban és Borzonton, és az udvarhelyivel méltó módon zártam a szabadtéri szezont.
Jól értem, hogy készül az új lemez?
Nem szeretném, hogy dicsekvésnek tűnjön, de a magyar szaksajtó a legtermékenyebb előadóművészek közé sorol, ugyanis 1994-től minden páros esztendőben megjelenik egy új lemezem. Ez több mint 110-120 dalt jelent, és három-négy új lemez után az íratlan szabály szerint az ember kiad egy úgynevezett válogatást is, a közönség visszajelzése alapján legsikeresebb dalokból.
Most egy új lemez következik. A Gyere velem a Hargitára, a Donát úti orgonák és az Ó, Erdély szép hazám elég lenne, hogy nyugodtan hátradőljek, de erről szó sincs. Örvendek, hogy a Jóisten megadja az alkotókedvet. Amíg érzem a közönség részéről, hogy van igény erre, addig csinálom. Majd eljön az idő valószínűleg, amikor mint a futballista, érzi az ember, hogy a cipőket szegre kell akasztani. De úgy érzem, megteszek mindent, hogy egészségem legyen, hiszen az a legfontosabb, rengeteget sportolok, gyalogolok, tornázom, jógázom, 18 éve elhagytam a cigit, nem iszom. És ha az egészség megvan, a többi már jön magától.
Valamit el lehet már árulni az új lemezről? Mire számíthat a közönség?
Azt szokták mondani a barátaim, amikor megjelenik egy új lemezem, hogy Gábor, ez megint egy Tamás Gáboros lemez. Nem akarok kilépni abból a szférából, abból a stílusból, hangzásból, sem tartalomban, sem hangszerelésben, amelyben évtizedek óta működöm. Ha elkezdenék rappelni a színpadon, azért néhányan összenéznének, hogy te, mi történt ezzel az emberrel? Az sem titok, hogy elsősorban romantikusabb, érzelmesebb dalokat énekelek. Az utóbbi időben kicsit jobban figyelek arra, hogy ne legyen annyi szomorú dal a koncerteken, a tegnap esti fellépés anyagát is úgy állítottam össze, hogy legyenek egy kicsit mozgalmasabb dalok is, amikre az ember hallgatás közben bemozdul. A lemezen is lesznek mozgalmasabb dalok. És minden lemezemen megjelenik a nemzeti töltöttség, tartalom.
