Ha beleállnak a földbe, az nem a koronavírus miatt lesz

Fotók: GÁL ELŐD

A fiatal vállalkozások túlélik a járványt? Az aggályt közgazdászoktól is hallhattuk, és bennünk is megfogalmazódott. Az inkubátorház igazgatóját, Szakács-Paál Istvánt kértük meg, adjon tippeket, melyek azok a fiatal, HBC-ben működő vállalkozások, akikre a legnagyobb hatással volt a járvány okozta gazdasági felfordulás. Sorozatunk előző részében olvashattátok, hogy mit jelentett ez egy italnagykereskedés, egy büfékocsi, és egy esküvői meghívókat gyártó cég életében, most inkább a digitális vonalat vizsgáljuk.

Egy 3D-nyomtatással foglalkozó tervezőirodáról olvashattok, egy robotizációs szoftver fejlesztőiről és webfejlesztőkről is. Mindháromra igaz, ha “beleállnak a földbe”, az nem a koronavírus miatt lesz, de van, amelyiknek megingatta, és van, amelyiknek szélesítette a perspektíváját a változás. 

Kolumbán Sándor

2018 novemberében alapította vállalkozását: szoftvert fejlesztenek olyan cégeknek, amelyek termelőegységek robotizációjával foglalkoznak. Az általuk készített platformmal a beruházó egy kiterjesztett valóságos (VR) bemutatón meg tudja nézni, hogy hova kerüljön egy új robot, hol lesz egy futószalag, vagy éppen egy szekrény. Ehhez elég egy tablet, egy alkalmazás és egy jelszó.

– Mivel nem elképzelni kell, hanem láthatják, hogyan fog kinézni egy több százezer eurós beruházás után a gyár, gyorsabban tudják ellenőrizni is, hogy ez-e az, amit akarnak, és nagyobb valószínűséggel döntenek amellett, hogy be is ruháznak – avat be Kolumbán Sándor, aki szerint vállalkozása segíthet a sikerarányt feljebb tornázni az említett cégeknél.

A vállalkozó 2018 végén nyert egy start-up diaszpórás ösztöndíjat. Azzal győzte meg a bíráló bizottságot, hogy megígérte: amennyit ad az EU, annyit tesz be a saját pénzéből. „Az a pénz persze már rég elfogyott, most új forrásokat keresünk” – jegyzi meg Sándor, hozzátéve, hogy ugyan ez a fő tevékenységük, néha mellékprojekteket is elvállal a vele együtt öt dolgozót foglalkoztató cég. „Nekünk a pénzügyi helyzetünk attól függ, hogy nekem mennyi tartalékom van még, illetve, hogy milyen gyorsan tudjuk berúgni azt, hogy ez pénzt fialjon” – magyarázza. Az üzleti tervük szerint a megtakarítások felélése után egy-másfél éven belül be tudnak lépni a piacra, és utána lesz majd jövedelem, csak

itt van a nagy probléma,

hogy az a piac, amire beléptek volna, a nagyberuházásoktól függ, és, még ha a nagy pánik le is járt, egyértelmű, hogy van egy keresletcsökkenés és termelésvisszaesés a világban. A beruházók úgy értékelik, hogy azok az automatizációs beruházások, amiket egy féléve megléptek volna, most nem indokoltak. A visszaesett megrendeléseiket a meglévő technológiáikkal hatékonyan le tudják fedni. Az embereiknek munkát akarnak adni, nem kiszervezni a feladatokat, tehát azt látjuk, hogy az a középtávú üzleti terv, amivel beleálltunk ebbe a projektbe, megbillent”.

A beruházást nem lehet elengedni, főleg, hogy nem gondolják, hogy fölöslegessé vált. Megy minden a terv szerint, úgyis van még nagyjából egy év, amíg odajutnának, hogy a piacon kellene érvényesülniük. „Addig mi építjük a technológiánkat, s könnyen lehet, hogy picit megváltozik ez a szektor, de maga a technológia, amit felépítünk, meg a munkafolyamat, amit kialakítunk, az könnyen adaptálható egy másik iparágra”.

A vállalkozó azért reménykedik, mert a járvány miatt nagyon sok EU-s forrást átcsoportosítottak, és látszik, hogy a román állam élni is akar velük, megnyitottak több olyan pályázati kiírást, amik már zárolva voltak.

A bevételi oldallal ők egyébként is érdekes esetnek számítanak, mert néhány mellékprojektet leszámítva, nincs. „Van egy magyarországi cég, akikkel együtt dolgozunk, és amelynek én is benne vagyok a vezetésében, onnan jön némi plusz forrás. Amikor nem úgy állok pénzzel, akkor besegítünk nekik, és kifizetik a munkánkat, és ha van pénz meg energia, akkor megyünk a robotos projekten. Ilyen biztonsági tartalékként viselkedik az a másik cég” – magyaráz.

Ami a kiadási oldalt illeti, Sándor alapvetően fukarnak tartja magát. Az inkubátorház által felajánlott lehetőséggel is éltek: egy hónapig nem jártak be, és irodabért sem fizettek. Bejött néhány pluszköltség: maszkokat vettek, digitális aláírás kellett, ami persze nem rossz, mert a könyvelőnek nem kell a pénzügyre mennie, digitális aláírással lehet intézkedni. Az új költségek mind egyediek, például maszkot valószínűleg nem kell többet venniük, és a digitális aláírásra, meg más munkafolyamati dolgokra 2-3 évre fizettek elő. „Igazából időt spóroltam meg azzal, hogy koronavírus van, mert digitális aláírással rendelkezőként nem kellett a polgármesteri hivatalba járkálnom”.

Az alvállalkozók kifizetése és a munkabérek előre be voltak tervezve egy évre, ezeken nagyon nem változtatott. „Az alvállalkozókkal mi nem tárgyaltuk újra az árakat, hogy dolgozzanak kevesebbért, mert koronavírus van, s nekünk sincs pénzünk. Nem lett volna őszinte, nekünk eddig sem volt pénzünk és most sincs több” – mondja.

A nulla bevétel

miatt a kényszerszabadság lehetősége fel sem vetődött: „a vicc az, hogy kijött a sok intézkedés a koronavírus kapcsán, amit mind ahhoz a szabályhoz kötöttek, hogy a teljes bevételed 75 százaléka, na most, eddig is nulla volt a bevételünk, most is nulla a bevételünk, mert a pályázatok és a saját tőkém nem számít annak. A kormányzati portál szerint a nulla hetvenöt százaléka sem több, mint nulla, tehát mi nem voltunk jogosultak semmire”.

Az IMM Invest mint lehetőség felmerült a cégvezetőben, aztán elvetette: „nem olyan rózsás a helyzet, nem dobják az ember után a pénzt, nem kaptuk meg ezt a sárga papírt, ami kellett a beiratkozáshoz. Azt hiszem a végén már az sem kellett volna, de a bankok nem adnak hitelt egy olyan cégnek, amelynek nulla bevétele van, és most indul, úgyhogy nem is futottam neki a történetnek és a számok visszaigazolták. Amit láttam a médiában, abból az látszik, hogy sokan kérik, és viszonylag kis százalékban kapnak, és azt mondják a szakértők, hogy annak adnak, akiknek adtak volna eddig is, csak most picit jobb feltételekkel adják”.

A céget rövidtávon csak nagyon kismértékben érintette a járvány okozta válság, a perspektíva megbillent, de ahogy már korábban is többször hangsúlyozta: előre tekintenek. A munkaerővel kapcsolatban semmi sem változott, mindenkit meg tudtak tartani, sőt, mivel ez egy hosszabb távú történet, nyáron van a U-Hub, az udvarhelyi IT-s cégeknek a mentorprogramja, ami idén lesz a legnagyobb. Ők három diákot fognak mentorálni, és a terv az, hogy bővülni szeretnének, és valószínűleg fognak is. „Ez majd a pénzügyi helyzettől függ” – mondja.

Mindenesetre nagyobb a bizonytalanság, ezt Kolumbán Sándor egy sztorival illusztrálta: decemberben voltak Japánban egy vásáron, ahol bemutatták a termék koncepcióját, kapcsolatokat építettek. Az út nagyobb részét saját pénzből fizették, kisebb inkubátorházas segítséggel, de összesen sokezer eurós költségről van szó. „Ha az a vásár most lenne júniusban, akkor azt a sokezer eurót valószínűleg nem tenném bele, de akkor még az hittük, szalad a szekér, meg konjunktúra van, és elmentünk Japánba. Még szerencsénk volt, hogy ott februárban ütött be a helyzet, és nem ragadtunk ott. Januárban úgy gondoltuk, hogy ez a többezer eurós költség jó befektetés volt meg minden, két héttel később arra gondoltam, hogyha ezt a pénzt nem költöttük volna el, akkor lenne fizetésekre, erre-arra” – ecseteli.

Mi úgy vagyunk: hogyha beleállunk a földbe, akkor az nem a koronavírus miatt lesz. Nyilván kicsit rontotta a hosszútávú esélyeinket, de nem az van, hogy egyik napról a másikra, megborította az életünk.

Van akinek nem billentette meg a perspektíváját, hanem még kiszélesítette azt. A Dynamic 3D Innovation 2017-ben alakult, építészeti tervezőirodának, hiszen

Bálint György Szabolcs

építészetet végzett. A tervezéssel párhuzamosan vett egy 3D nyomtatót, s elkezdte tanulni, hogyan is működik a tervezés, megtanult modellezni, és azzal, „hogy bejött a nyomtatás is, bezárult a kör”, és nem csak ingyenes modellekre volt korlátozva, hanem bármit, amit kitalált, vagy kértek tőle, le tudta modellezni, és ki is tudta nyomtatni.

A tervezés ment, a 3D nyomtatás is, voltak megrendelések: babaágyakhoz speciális zár, autórestaurátornak a műszeréhez speciális gombok, 3D nyomtató alkatrészeket is kértek, autószimulátor kormányához házat, szóval elég sok mindent.

Ő saját költségből indította a vállalkozást, szolgáltató cégnél szerinte nagy előny, hogy nincs olyan, hogy terméket kell finanszírozni, készletet gyűjteni, gyárépületet üzemeltetni. Laptoppal indult, idővel vett egy nagyméretű nyomtatót, 3D nyomtatót, irodai számítógépet, folyamatosan fejleszti a céget. Mára két 3D nyomtatóval dolgoznak, de a cég már az elején kifizetődőnek tűnt. „Szolgáltatásnál másabb, amint adsz valami kézzelfoghatót az ember kezébe, azonnal pénzt ér, de befektetett tőke úgymond nincs benne, mert laptopja már mindenkinek adott, tehát azt nem is lehet beruházásnak számítani. Anyagköltség is zéró. Ha saját nyomtatóval dolgozol, akkor költség a papír, a tinta, ilyesmik, irodafenntartás. Amennyi bevétel volt, abból már a kiadásokat tudtam is fedezni, sőt profit is volt. Most a mérték a kérdés, amikortól elbír egy alkalmazottat, az teljesen más, az már időbe telt” – mesél.

Szabi fő és szinte egyetlen kiadása a fizetés. Mivel építőipari cég, 3000 lejes bruttó minimálbér van, és ezt jelenleg egy alkalmazottjának, egy szaktanácsadónak fizeti ki. A bevételekről elmondja, a koronavírus előtt egy-két cég kivételével többnyire magánszemélyek voltak a megrendelői, családi házakhoz rendeltek ezt-azt, és ezek a megrendelések felgyorsultak. „Szerintem az embereknek home-officeban több idejük volt gondolkozni. Most mindenki félt a befektetéstől, magától az építéstől, de a tervezés nem egy nagy befektetés egy ház kivitelezéséhez képest, gondolom, hogy tervezési költségekre nem sajnálták a pénzt, és ezért nőttek meg a megrendelések” – magyarázza Szabi, aki így kezdett gondolkodni:

Én nem, de a nyomtató 24 órából 24-et tud dolgozni, valami szériatermékre rá kellene állítani, ami most működik. Kezdtem nézegetni interneten, mit érdemes ilyenkor nyomtatni, s hát mi lenne a legkézenfekvőbb?

Maszkok.

Gondolkoztam valami egyedi, saját fejlesztés legyen, vagy már meglévő. Most, amikor rákeres jelenleg a maszkokra interneten, irdatlan mennyiségű modell van. Az egész világ azzal foglalkozik, hogy maszkot modellezzen, s én úgy vagyok vele, hogy ami már el van készítve, időpocsékolásnak tartom, hogy én is megcsináljam, úgyhogy kezdtem válogatni, nyomtatni pár tesztet, hogy melyek azok az ingyenes modellek, amik működőképesek, plusz hozzátenni valami fejlesztést, amitől csak jobb tud lenni”.

Hamar megtalálta az igazit, amelyet kiegészített annyival, hogy szerzett hozzá F9-es szűrőt a kapcsolatai révén. Utánaolvasott, hogy milyen szűrési hatékonysággal dolgoznak, mert az orvosi szűrőkből hiány van, így nem is férhetett hozzájuk, viszont a légkezelési technikát illetően az F9-es szűrő körülbelül az orvosi FFP3-asnak felel meg. „Nem lehet azt mondani, hogy orvosi, de kilencven százalék fölötti biztonságot lehet jelent a befelé irányuló szűrésre” – egészíti ki. A maszkok 90 százaléka, amit jelenleg használnak, pamut, varrott maszk. Azok csak a terjesztés gátolják meg, a viselőjüket nem védik, míg az F9-es szűrő valamilyen szinten igen. Kiegészítve egy gumi illesztő réteggel, ami meggátolja, hogy a maszk mellett levegő juthasson be a legzőszervekhez. Az egyik nagy probléma az anyagbeszerzés volt, nehezen lehetett kétszer ugyanazt a színű gumit kapni szabadkereskedelemben.

A maszk orvosi műanyagból készült, viszont ebből is elég gyorsan fogytak a készletek az országban, úgyhogy át kellett térnie sima műanyagra.

Még arra is figyelt, hogy ne használjon elcsépelt színeket: egy betonszürke változat van, ami férfias, mondja és van még két másik: egy mentazöld és egy babakék. A gumi színe változik aszerint, ami a legjobban passzol hozzá. A kapcsot is ő nyomtatja hozzá, hogy a fejen kényelmesen lehessen viselni és gyorsan lehessen feltenni, levenni.

Direktmarketinggel indította az értékesítést: az összes elsőfokú rokonnak nyomtatott egy-egy maszkot, és ők már mindenkinek büszkeségből is mutogatták, majd létrehozott egy Facebook-oldalt is, nyomtatott egy manökenfejet is a fotók kedvéért. „Egy minimális leírás van a maszkról, viszont csak, ami vállalható. Most nagyon kényes téma a maszk, nem tudja senki garantálni, hogy nem fertőződsz meg, ha maszkot viselsz, nagyon komplex, hogyan viseljék, tárolják, fertőtlenítsék. Ez a maszk önmagában szinte bármilyen háztartási vegyszerrel tisztítható, és a szűrő cserélhető benne. Én azt ajánlom, hogy minden használat után meg kell mosni a maszkot, s a szűrőt ki kell cserélni. Van benne egy pamutkorong is, a sminklemosó mérete pontosan talál bele, viszont majdnem elhanyagolható, amit szűr az befelé, annyira jó, mint egy pamutmaszk” – magyaráz.

Itt már szóba jött az anyagköltség,

a nyomtató, a műanyag is pénzbe kerül, üzemeltetési költség is van, gépkopástól áramszükségletekig, de nem olyan nagy forgalmú dologról beszélünk, hogy ez említésre méltó lenne. „Ha ötven nyomtatóm dolgozna, akkor azt lehetne mondani, hogy én megszedtem magam mások betegségén, de itt elég kicsi tételekről van szó. Nyolc óra egy maszknak a nyomtatása, nem lehet egy hatalmas készletet előállítani belőle, de az igények a gyártási folyamat ritmusával megegyeznek” – mondja. A cég forgalmának felét jelentik a maszkok, felét a más megrendelések. Mivel most egy régi tervét is megvalósította, és betonöntő-formákat nyomtat, ami 5-6 darabból áll és darabja másfél nap nyomtatás állandóan, ezalatt sem nyomtat maszkokat.

Adózásban, könyvelésben nem voltak módosulások. Semmilyen, állam nyújtotta lehetőséggel nem élt Szabi, sem hitel, sem adókedvezmény. „Gondoltam, ha rám nincsen negatív hatással a helyzet, akkor hagyom a lehetőséget annak, akinek tényleg szüksége van rá. Nem voltak tartalékaim a járvány elején, de azzal jövök ki, amit a maszkokból sikerült kihozzak, az mind tartalékba megy, úgy látom, hogy lesz is rá szükség” – vallja. Nem csak ő,

Márton Áron

cége, a WebGurus, amiről ide kattintva olvashatsz bővebben, jól jött ki a járványból. Öccsével, Gergellyel indították és vezetik vállalkozásukat, bár az egyetemi évek alatt nem tűnt úgy, hogy ez valaha így alakul. 

„Lógtunk sokat, amit elkezdtünk, azt nem fejeztük be. Én kezdtem dolgozni pultosként Kolozsváron, öcsém pedig számítógépes játékokkal játszott. Éjjeleket húztak le, havereket csődített fel. Egy internetes klubban, ami tetszett neki, s sokat jártak, összehaverkodott a főnökkel, és használta az irodáját annak fejében, hogy besegített neki, ha éppen egy gép nem tudott csatlakozni a hálózatra, vagy más probléma volt, megoldotta és szabadidejében érdeklődött, hogy kell weboldalt, html-t összeállítani” – mesél a kezdetekről Áron. Öccse inkább a dizájn vonalon volt jó, ő pedig a programozásban, így hamar összeállt a kombó, és elkezdtek szabadúszóként webfejlesztéssel foglalkozni.

Volt egy próbálkozásuk, amikor két keresztúri sráccal dolgoztak, akik értettek a pénzügyi menedzsmenthez: bankszámlához, szerződésekhez, könyveléshez, de belátták, hogy „valami csetlik, botlik, lehetne többet is kihozni belőle”, ha nem hátráltatják egymást. 2017-ben végül elindították saját vállalkozásukat alakptőke és hitel felvétele nélkül. „Volt 200 lejünk, hogy beirassuk a céget, és voltak ügyfeleink, akiket meg kellett tartani, hogy tartsuk fenn a vállalkozást” – nosztalgiázik Áron, aki a barátnője miatt akkor már Udvarhelyen élt, részben ezért működik a cég egyik fele itt, a másik Kolozsváron.

Már az elején bizakodóak voltak. Az inkubátorházban is hatalmas irodát szemeltek ki. Akkor Áronnal csak a keményfalvi Márton Csongi, a cég legrégebbi alkalmazottja költözött be. „Csongival ültünk a nagy részben ketten, jó szellős volt és tágas, a kicsi, igazgatói irodába mentünk ebédelni, hogy ne a billentyűzet mellett együk a levest, mert megtehettük” – emlékszik vissza. Közben megtelt az iroda, a csapat folyamatosan bővült. Olyannyira, hogy március 14-én már az inkubátorház legnagyobb irodahelyiségéért egyezkedtek. 

Ottjártamkor szellős az új iroda, de Áron hamar magyarázatot ad erre: „most még sokan nem jöttek vissza, otthonról vannak, mert félnek a vírushelyzettől. Berendeztük s két napra rá már karantén volt. Úgy alakult, akkor mindenki fogta a monitorját, munkaeszközöket, s nyomtuk otthonról. Volt, aki reszketett, hogyha munkanélküli marad, mi lesz, de mi éreztük, hogy ez nem fog megállni”.

A nagy ügyfelek egyáltalán nem álltak meg.

Ilyen egy amerikai posta, vagy egy nyomtatással foglalkozó vállalat. „Mi a nyomdai iparág és offline marketing automatizálásán dolgozunk: egy kezelői felületen, ami lépésekben segít kitölteni egy ívet attól függően, hogy mit akarsz, hivatalos levelet vagy szórólapot kiküldeni” – magyarázza.

Nem befolyásolta negatívan az iparágat a járvány, inkább robannásszerűen megnőttek a rendelések. Áron úgy emlékszik, hogy korábban havi egy nagy projekt futott be, a kijárási tilalom után picit megijedtek, de második hét közepétől rögtön bejött három projekt. Mire választ kellett volna adniuk, még kettő, és így tovább. „Nem győztük, mindenki megébredt, hogy én online jelen kellene legyek, mert hanem éhen halok. Azelőtt a weboldallal úgy voltak, hogy köszi nem, megvagyok, most meg futószalagon. A webshopok berobbantak, aki kiszállítással foglalkozik, feltolta a webre. Volt, akinek nem is volt meg a weboldala, ő azt kérte, hogy lássák, mik a termékek, mik a szolgáltatások. A megyei tanács azért keresett fel, hogy egy oldalt az önkéntes segítségnyújtásra készítsünk” – sorolja.

A túlélési stratégiájuk így inkább arra vonatkozott, hogy győzzék a munkát. A járvány alatt két embert alkalmaztak, “olyan körülmények között, hogy elkezdtek a cégek bezárni, tették ki az embereket”. Áron rögtön hozzáteszi, hogy „ez nem jelenti egyenesen arányosan azt, hogy meggazdagodtunk, és megvettük a Bugattinkat”. Nem lehetett úgy megkérni a munkák árát, kevesebbet fektettek be a megrendelők, de visszautasítani nem akarták a felkéréseket. Vannak olyan munkák, amikkel megkéstek: „szégyen, nem szégyen, minket is felborított nagyon lelkileg, és van olyan, amiért éppen a tegnap kértem bocsánatot, mert meg kellett volna lennem vele márciusra”.

Egy digitális ügynökségnek nincsenek olyan nagytételű költségei, amivel fent kell tartani a termelést, a futárszolgálatot, az autókat. Amelyek meg vannak, azokat nem tudták nélkülözni, például az áramot, meg az irodabért. „A bérlést nem függesztettük fel, mert nem tiltották a bejárást, a nyilatkozatra rá tudtad írni, hogy a céghez mész, csak mi biztonságosabbnak tartottuk azt, ha mindenki otthon, a családja mellett dolgozik. Persze, nehezebb volt, gyerekes családnál lecsökkent az, amit valaki tudott termelni” – mondja. És itt szóba hozza az egyik legnagyobb nehézséget.

Sokkal nehezebb volt motiválni az embereket.

„Nagyon lassítja az aktivitást az otthondolgozás. Mivel mi ennyi mindent csinálunk, amikor az egyik feladat lejárt, kezdődött a másik. Nem tudtam szimultán csinálni dolgokat, hogy egy telefont elintézek, közben kettőt kattintok, majd útba igazítom az alkalmazottat, hogy ő is tudjon haladni. Otthonról, amíg én hívásban voltam egy alkalmazottal, vagy egy klienssel, a másik várt két órát, hogy tegyem már le, és mondjam meg, hogy mit csináljon. Ebbe beleőszültem. Ahol család van, a gyereknek akkor kell pisilni, akkor éhes, és akkor bújna a leginkább hozzád, amikor a gép előtt ülsz. Naponta Zoom meetingeket tartottunk, csak, hogy lássuk egymást, ennyi szociális rész kellett. Le voltunk némítva, de legalább láttuk egymást, miközben mindenki végezte a dolgát, volt aki háziruhában, vagy éppen kicsípte magát, mint szaros Pista a nevenapján csak azért, hogy változzon” – emlékszik a kijárási tilalomra.      

„Pozitív hatása lesz ránk, ha lesz hatása. Ha lesz még egy hullám, arra biztosan számítok, hogy nem hullnak ki stabil ügyfeleink. Arra, hogy exponenciálisan meg fog nőni az új ügyfelek és új projektek hulláma, arra nem, mert ez kiszámíthatatlan” – álltja.