Ha augusztus, akkor érnek a csillagok

Fotó: SZABÓ Apor

Csütörtökről péntekre virradó éjszaka megéri kémlelni az eget, ekkor láthatjuk a legtöbb hullócsillagot az égen, tájékoztattak néhány napja az Amiral Vasile Urseanu Csillagvizsgáló Facebook-oldalán.

Ha te is mindig túl lusta vagy elfoglalt voltál megnézni őket, akkor itt az idő, hogy változtass ezen. A csillagvizsgáló oldalán máris találhatsz pár ötletet, hogy sikeres legyen az akciód. Ők azt tanácsolják, ha kíváncsi a jelenségre, éjfél és reggel között menj ki a szabad ég alá egy olyan helyre, ahol a települések fényei nem látszanak, szoktasd a szemed a sötéthez, hangsúlyozzák, még a mobiltelefonod képernyőjére se pillants, majd legalább egy órán keresztül figyeld az eget.

De ha ennyi tipp neked sem lenne elég, akkor nézd meg, milyen további tippjei vannak Csere Mihály amatőr csillagásznak azok számára, akik a hullócsillagok felkutatására indulnának. Ő is azzal kezdte, hogy 

menj minél sötétebb helyre, 

különben a fényszennyezés miatt a meteorok 80 százalékáról lemaradsz, és csak a legfényesebbeket lesz esélyed elcsípni. De pontos recept, hogy mennyire távol kell utaznod a várostól, nincs, mondta, mert általában már jön is a következő falu, a célod azonban az kell legyen, hogy mind a városok, mind pedig a falvak fényeitől távol kerülj. 

Ha megvan a hely, már csak pár dolog kell. 

Néhány meleg ruha például, mert az éjszakák hidegek és nedvesek lehetnek. Meg egy pokróc, matrac vagy bármi, amin kényelmesen végignyúlhatsz a mezőn, hiszen nem lábon szokás csillagokat nézni, mert öt perc után a nyak fogja bánni, teszi hozzá. A kényelemhez az is hozzátartozik, hogy legyen nálad valami étel és ital, mondjuk ropi és meleg tea, ugyanis a legtöbb meteor éjjel 2-3 óra körül várható, a szabad ég alatt addigra jó esély van rá, hogy meg fogsz szomjazni vagy bekapnál valamit. 

A Perseida meteorraj augusztus 13-a körül a leglátványosabb. 

Tulajdonképpen a Swift-Tuttle üstökös maradványairól van szó, ez amikor végighaladt a Naprendszer belső felében, jégkristályokat hagyott maga után, s amikor a Föld pályáját keresztezik, azt látjuk, ahogy a jégkristályok belépnek a légkörbe, és ott 50-60 kilométer/másodperc-es sebességgel elégnek, magyarázta a jelenséget a csillagász. Bár úgy tűnhet, a Perseus csillagkép irányából indulnak (innen is jön az elnevezés), valójában ez nem így van, bámulhatsz nyugodtan bármerre, az égbolt akármelyik részében elcsípheted őket.