Ti is így éltétek túl (értsd: figyelemre se méltattátok) gyerekkorotokban a kánikulát? Mi is pont így. Nem is a Földközi-tengerparton. Esetleg egyszer-kétszer a Feketén.
Árnyék, lebegtető szellő, pajtások, játékok. Mi kell még?
Mi az, amitől Székelyudvarhelynek már rég meg kellett volna szabadulnia, mi az, amit el kellene engednünk? Most erről kérdeztük a járókelőket.
Bár másféle, de majdnem ugyanolyan személy vagyok, mint bárki más. A genetikám, a DNS-em miatt számítok tudományosan romának.
Te hogyan szoktál kikapcsolódni? Olvasol, színházba jársz vagy esetleg túrázni? És mennyit szoktál költeni a feltöltődésre? Mutatjuk a járókelők válaszait.
A románság úgy járt Erdéllyel, mint a tyúk, amely túl nagy gilisztát talált: nem csúszik le a torkán, de el se engedi – hangzott el a kolozsvári tüntetés kapcsán. Ott voltunk.
