A szerző felvételei

Eddig hetente egyszer járt zumbázni, most ezt háromszor teszi meg egy héten online. Ebben az időszakban tudott először részt venni a Harghita Business Center előadásain is, de sok más online konferenciára is bekukkantott világszerte – vezeti fel a júniusi bizniszvitamin témáját dr. Gergely Orsolya társadalomkutató. A Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának egyetemi adjunktusa ezzel próbálta ábrázolni, hogy nem biztos, hogy minden rossz, amit a vírus okozott, és hogy nem csak vesztesei vannak ennek a periódusnak.

A lazítások óta az első offline bizniszvitaminra kerül sor június 25-én a HBC szervezésében. A helyzethez alkalmazkodva a Septimia teraszán gyülekezünk, kicsit izgatottabban, mint máskor, hiszen 3 hónap óta ez az első valós térben rendezett esemény. Szakács-Paál István, az intézmény igazgatója elmondja, nem is terveznek már visszatérni az online térbe, és bíznak abban, hogy ezt nem hiúsítja meg egy következő vírushullám.

Az Erdélyi mindennapok a világjárvány idején című online kérdőíves kutatás során közel 1300 romániai magyar osztotta meg a koronavírussal kapcsolatos tapasztalatait. A kutatás április közepén zajlott, jókor ahhoz, hogy az emberek ne csak a negatívumokat lássák. A felmérés eredménye nem reprezentatív, ugyanis az online térben elsősorban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők válaszoltak, azok közül is inkább a nők. Hozzá kell tenni, hogy így nem azok voltak a fő válaszadók, akiknek nagyobb megpróbáltatás volt ez az időszak. Továbbá május folyamán 19 erdélyi és 34 magyarországi, home office-ban dolgozó, legalább egy 2 és 14 év közötti gyermeket nevelő erdélyi nővel készült mélyinterjú, ezeknek az eredményeiről is beszámolt az előadó.

Mivel töltötték az emberek a karantént?

Az Erdélyi mindennapok a világjárvány idején című kutatás eredményei, amelyeket ismertetett az előadó arra is rávilágítottak, hogy márciusban rengetegen beszéltek arról, hogy mennyi mindent meg fognak valósítani ebben az időszakban, nagy terveket szőttek, de ennek nagy részét nem tudták megvalósítani, hisz a környezetváltozás ellenére ugyanúgy 24 óra maradt egy napból. 

Sokan rögtön meszelni kezdtek, lakást felújítani, mert most van otthon a férfi, most van munkaerő. Van, akiknek a családi főzések nyújtottak új, pozitív élményt, másoknak az online előadások. A helyzet legitimálta az online teret, eddig nem volt gyakori, hogy tudományos konferenciákat online tartsanak meg, rengeteget kellett pályáznia Orsolyának ahhoz, hogy egy ilyenen részt vehessen, most ez is leegyszerűsödött.

Karantén alatt tehát ezek voltak főleg jellemzők: korábbi elmaradt teendőket oldottak meg az emberek, több időt töltöttek szűk családi körrel, munkába menekültek, hogy eltereljék gondolataikat, filmeket néztek, könyveket olvastak. Kis népszerűségnek örvendtek az online kiállítások, előadások, edzések, tanfolyamok, önkéntes tevékenységek.

Félelmeink

A kutatás alapján, április közepén a kitöltők legnagyobb százaléka úgy tartotta, hogy nem fogja elkapni a vírust, emellett nagy számban azt gondolták, hogy akkor van a legnagyobb esélyük megbetegedni, ha nagy üzletben járnak, ahol sok emberrel találkoznak zárt térben. Szomszédtól, munkatárstól nem sokan féltek, hiszen jócskán lecsökkent az érintkezés ezekkel. 

Az anyákkal készített interjúk eredményei mutatták azt, hogy a nagyobb városokban az üzletbe járástól való félelem miatt most inkább megkeresték azokat a forrásokat, amik akár eddig is jelen voltak, de korábban nem éltek velük: házhoz szállító zöldséges, tejtermékes stb. 

Ugyancsak az “anyakutatás” résztvevői voltak azok, akik felemlegették a 2008-as válság utáni állapotokat, elmondták, hogy a gazdasági problémáktól félnek a legjobban, az újabb betegségektől annyira nem. De ugyanezt mutatta a kérdőíves kutatás is, az emberek nagy többsége a gazdasági válságtól fél. Továbbá az első négy hét után a lelki egészség megromlása miatt aggódtak sokan, leginkább a 34 éves kor alattiak.

A karantén első hónapja után a válaszadók 35 százaléka mondta azt, hogy legtöbb 3 hónapig elegendő anyagi tartaléka van, 25 százaléknak legtöbb egy évre, 13 százaléknak több, mint egy évre elegendő, 12 százalék az, akiknek a járvány előtt sem volt, 4 százalék az, akiknek már elfogyott, és 11 százalék nem tudja vagy nem szeretett volna válaszolni erre a kérdésre. Ezek az eredmények visszaigazolják, hogy nem jellemző a takarékoskodás, a tudatosabb pénzgazdálkodás sem a térségre, sem az országra, ami probléma.

Arról, hogy mi lesz a vírus lejártával, a válaszadók 64 százaléka vélekedett úgy, hogy lesznek dolgok, amik megváltoznak, de a dolgok többsége visszatér a régi kerékvágásba. 19 százalék ellenben úgy gondolta, hogy a világ nagyon megváltozik, és néhány dolog lesz a régi, 10 százalék szerint teljesen megváltozik minden, és Orsolya elmondása szerint az utóbbira főleg a fiatalabbak, a 34, de inkább 25 év alattiak szavaztak. Rájuk jellemző leginkább a változás utáni legnagyobb vágyakozás. 5 százalék gondolta úgy, hogy minden marad a régi, 2 százalék nem válaszolt.

Gyermekemért mindent!

A kitöltők legnagyobb arányban egy macerás átmeneti állapotnak élték meg a home office-t, amit valahogy éppen kibírnak, de nagy különbséget mutat az, hogy kinél van gyermek a háztartásban és kinél nincs. Míg a macerás állapotra a gyermeket nevelők 53 százaléka szavazott, a gyermektelenek 40 százaléka, addig arra, hogy nagyszerű, végre kényelmesen tudnak otthonról dolgozni a gyermekesek egyötöde, a gyermeket nem nevelők viszont 42 százaléka. Mindkét táborból 3 százalék volt azoknak az aránya, akiknél nem változott semmi, hiszen eddig is home office-ból dolgoztak. A szülőknek 11 százaléka egy rossz álomnak élte meg, amiből minden nap szeretett volna felébredni, 5 százalék szavazott erre azok közül, akiknek nincs gyerekük. Végül csodálatos átmeneti állapotnak érezte a gyermeket nevelők 12 százaléka, a gyermekteleneknek pedig 10 százaléka.

Az anyákkal készített mélyinterjúk alapján egyértelműen az derült ki, hogy mindenhol a gyermekek jólléte került a prioritási lista elejére, akár a szülők, különösen anyák önfeláldozásával. A gyermek nevelése és az iskolai tevékenységnek a felügyelete vett fel sok időt és energiát. Míg eddig sokszor akár nem is tudták mikor, hogy, mit tanulnak a gyerekek az iskolában, most a szülők voltak azok, akik leginkább a gyerekek támaszai voltak a tanulásban. 

Voltak olyan anyák, akik arról számoltak be, hogy mindig ők dolgoznak ott, ahol a leggyengébb a wifi-jel a lakásban, a férj dolgozik és a gyermek tanul ott, ahol a legerősebb, másnál az volt a jellemző, hogy az anya csak este 7 után dolgozik, mert az internet nem bírta meg egyszerre, ha többen használták aktívan, és az, ha a home officeban történő munka késői vagy korai időpontokra halasztódott, állandó fáradtságot eredményezett. Orsolyának például az volt nehézség, hogy az online tartott egyetemi órákon a diákok nem kapcsolták be a kamerákat, így teljesen más légkört teremtve, mint a megszokott, számol be néhány személyes tapasztalatról is.

Megnehezítette az állapot a munkahelyi, meg egyéb típusú kommunikációt is, amit eddig megbeszéltek akár egy kávé mellett, most hosszas e-mailezgetések, üzenetváltások váltották fel, sokszor több félreértést eredményezve. Jellemző volt emellett az, hogy az idő szorításában azt érezték, semmire nincs idejük. Összefolyt a munka és a magánélet, ez sokszor a szabadidő kárára ment, kiélőzödött a párjukkal kettesben töltött idő hiánya. Ugyancsak megnehezítette a koncentrációt, az odafigyelést az állapot.

A sok nehézség ellenére a válaszadók mindannyian szerencsésnek érezték magukat a helyzetben, hiszen sokan állami alkalmazottak és ezt most védőhálónak élték meg – osztotta meg előadása végén dr. Gergely Orsolya.