A színház előterében a nézőközönség moraját sikongató nevetés töri meg. Bár jelmeze, hosszú farkának és füleinek színe után azt hihetnénk, egy vöröspandát hallottunk, hamar megbizonyosodunk afelől, hogy ő Vacak, az előadásban szereplő háromgyerekes család kutyája, Lukács Emőke színésznő alakításában. Vacak nemcsak hogy két lábon jár, beszél is, és szemmel láthatóan szeret a figyelem középpontjában lenni: előszeretettel megy a nézőtérben ülő gyerekek háta mögé, és dicsekszi el cipőfűző technikáját, de az előadást is ő nyitja meg, miközben az óramutatót imitálva csettintget nyelvével, és széthúzza a színészeket és közönséget elválasztó nejlonfüggönyt.
Fotók: Balázs Attila
A Tomcsa Sándor Színház társulatának legújabb, Hapci szigetek című előadása Csukás István emléke előtt tiszteleg. A közönség először február 7-én, vasárnap láthatta, mi 8-án néztük meg.
Az író Tüsszentés-meghajtású Hapci-rakéta és más meséit humorral, a mostani járványhelyzet és a család viszonyának ábrázolásával sikerült színművé formálnia Győrfi Kata dramaturgnak, melyet Dávid Péter rendező munkája egészített ki. A február 8-ai, hétfői előadásra szép számmal gyűlt egybe a közönség, az előadás végére bebizonyosodott, a Hapci szigetek gyerek és felnőtt számára egyaránt élvezhető alkotás.
Hétfő reggel van, hosszú idő után végre nyílnak az iskolák, s ez már önmagában különleges esemény egy háromgyerekes család életében, ám egy figyelmes édesanya még a legnagyobb rohanás közepette is rögtön észreveszi, ha valami nincs rendben. Így történik, hogy a legkisebb kisfiún, Pityikén lázat állapít meg, és otthonmaradásra kényszerülnek a gyerekekek. A fantáziának azonban nagy ereje van, hát még a tüsszentésnek. Miután a gyerekek felfedezik, hogy tüsszentésük varázserejű, és a Hapci-rakéta is azzal működik, különféle szigetekre látogatnak el, ahol egy tiszta zsebkendőnek is óriási értéke van, csak úgy hemzseg az egyik sziget a vitamintól, hát még egy másik a kolbásztól meg a képviselő fánktól, de a kívánságok is hamar teljesülnek, főleg, ha a szülők eltüntetéséről van szó. A Hapci szigetek nézője egy fejlődéstörténet tanújává válik az előadás során, erről a végén bizonyosodhat meg, amikor az addig totyogó kisgyerek feláll az asztalnál, és kikéri magának, hogy ne Pityikének szólítsák, ott viszont még nem tart, hogy megmondhassa, milyen nevet szeretne helyette.
Az est alatt mindvégig érezhető volt a színészek közötti összhang, ami leginkább az anya-apa, illetve a három gyerek kapcsolatának színpadra vitele során domborodott ki, és ezt tetőzték a közös éneklések. Az előadás hangulatához nagymértékben hozzájárult a fülbemászó, dallamos zene, melyhez a bonyolult dalszöveg elsajátítása nem lehetett kis feladat a társulat színészei számára. Ők mégis játszi könnyedséggel és jókedvvel énekelték el azokat, és a közönség maszkkal eltakart arcára is mosolyt varázsoltak, amit a szemek körüli nevetőráncokról és egy-egy elejtett kacajból lehetett tudni. A közönség is megjegyezhetett néhány olyan fülbemászó szövegrészletet, mint a „minden évben van egy nap, úgy hívják, hogy szülinap”, melynek ritmusát a színészek tapsa adta meg, s talán ez volt a legkönnyebb sor.
Pál-Varga Márta és Szűcs-Olcsváry Gellért játéka hitelesen tárta elénk azt a szülőtípust, aki a felállított szabályok mellett, akár egy karanténhelyzetben is teret ad a gyereke számára, engedi, hogy megismerhesse képességeit, nem korlátozza az érdeklődését. Szerepükben azt a kodályi intelmet fedezhetjük fel, melyet az író, Csukás István is mindig szem előtt tartott, miszerint a gyerekeket komolyan kell venni. A főszereplő három gyereket, Pircsit (Albert Orsolya), Danit (Jakab Tamás), Pityikét ( Esti Norbert) sem nehéz komolyan venni: a gyerekek kíváncsiságával, de a felnőttek komolyságával vágnak bele az utazásba s majd térnek haza azt követően, hogy felfedezik, mire képesek egy óriási tüsszentéssel. Bejárják a környék szigeteit, eljutnak a helyre, ahol tele eszik magukat, hogy egy későbbi szigeten letornásszák a fölösleges kalóriákat, de a sok utazást és tapasztalatot követően rájönnek, haza kell térniük, és szüleik mellett a helyük.
A tavaly februárban elhunyt ifjúsági szerzőt, Csukás Istvánt kedvelők számára az est kulcspontját Esti Norbert és Jakab Tamás alakítása jelenthette, akik szerepében az írót fedezhettük fel, akit hol az autója köhögése miatt szabadnapot kérő férfi, hol a kisfiú, Pityike szerepében jelenítettek meg az alkotók.
Az előadás végén Vacak, amellett, hogy a három gyerek kalandjaiban (na meg a kolbászevésben) is szerepet vállalt, újra átvette az irányítást, és jó terelő kutyaként térítette vissza a színészeket, akik a konyhabútoron át próbáltak megszökni a közönség tapsa elől.
Hapci szigetek – nagyszínpados előadás. Időtartam: 60 perc Rendező: Dávid Péter m.v., Dramaturg: Győrfi Kata, Szereposztás: Apa: Szűcs-Olcsváry Gellért, Anya: Pál-Varga Márta, Dani: Jakab Tamás, Pircsi: Albert Orsolya, Pityike: Esti Norbert, Kutya: Lukács Emőke Ügyelő: Máthé Miklós Mónika, Hang: Boca Hunor-Lehel, Fény: Tordai István, Jelmez: György Eszter m.v., Zene: Bocsárdi Magor m.v., Díszlet: Golicza Előd m.v.
