Számoltam a napokat, visszaszámlálót tartottam az etnás napunkig. Zalánnak már otthon meséltem a vulkánokról, videót is néztünk a kitörésről. Ő is reggelente rákérdezett „A vulkánnál vagyunk?”.

Kedden, augusztus 27-én el is érkezett a nagy nap, megnéztük, belészippantottunk, eggyé váltunk a lávafolyással az Etna hatalmas, hátborzongató világában.

Az Etna a leghatalmasabb aktív vulkán Európában, jelenlegi magassága 3329, ami folyton változik a kitörések miatt. Ráadásul több okból is egyedülálló. Egyrészt a legrégebb óta megfigyelt tűzhányó, az Etna kitöréseit jegyezték fel a leghosszabb ideje, és a legrészletesebben is, másrészt ennek ellenére még mindig nem teljes mértékben tisztázott a működése, ami köszönhető annak is, hogy a Földközi-tenger tektonikai szempontból legbonyolultabb területén fekszik.

Grande Mama

Az utazásunk előtti napon Kobra elment az állomásra, ahol az AST irodában meg akarta venni az jegyeket. Kiderült, hogy csak aznap lehet őket beváltani. Az AST iroda Catániában a Via Don Luigi Sturzo utcában van.

Biciklivel már bejárta a világot, most hajóval és családdal indult földkörüli útra Kobra, azaz Szabó Zoltán. Ha idejük engedi, Jutka és Kobra a következő négy évben rendszeresen jelentkeznek majd élménybeszámolóikkal az uh.ro-n. Arról, hogy miért indultak el, és hová mennek, itt olvashatsz bővebben.

Szicília városaiban rengeteg turisztikai irodának a legfőbb küldetése az Etnára való út megszervezése olyan turistáknak, akik csak belépnek a küszöbön és kifizetnek egy csípős összeget. A másik járható út, amit mi magunk kerestünk meg, melynek lépéseit mi terveztük úgy, hogy könnyebb legyen a két gyerkőccel is. Szeretnék erről úgy írni, hogy ha bárki közületek ide kívánkozna, tudjon eligazodni majd s jusson el a Grande Mama-ig.

Felhúztuk az ébresztőórát, korán keltünk, teáztunk, szendvicset készítettünk, bepakoltunk, felköltöttük a gyermekeket és 7 óra 15-kor elindultunk. Zalán jó kedvvel lépegetett mellettünk, a láváról beszélgettünk, Lili Kobra mellkasán nézelődött. Fél óra séta után beléptünk az irodába.  Előttünk a sorban egy nagyon idős házaspár állt, ráncosan, meggörbülten, kalappal a fejükön, hátizsákkal a hátukon és túrabottal a kezükben, összenéztünk Kobrával, és ugyanarra gondoltunk…

A buszjegy ára 6 euró volt, 8:15-kor indult. Mikor odaértünk, már sokan várakoztak. Mivel volt időnk az indulásig, megreggeliztünk. Nem kell aggódni, ha egy busz megtelik, mert annyit indítanak, hogy mindenki eljuthasson a központig.

A déli út Nicolosin keresztül vezet az 1910 méteren lévő Rifugio Sapienza nevű turisztikai központig, az északi, Mareneve út kevésbé frekventált.

Lili el is aludt, ahogy felszálltunk a buszra, félúton szünetet tartott Nicolosiban.

Újabb félórás szerpentinekkel tarkított út után megérkeztünk Rifugio Sapienza-ba. Innen több módon is el lehet jutni a csúcsig, de mindegyik esetben egy „guide”, vezető kíséretében. Tehát voltak, akik a turisztikai központtól felgyalogoltak a meredek lávafolyásokon, kőtörmelékeken, de legtöbben a kabinos felvonóval jutottak fel 2500 m magasságig. Innen vagy túrázva vagy autókkal lehet megtenni az út további részét, egészen 2900-3000 méterig.

Tanácsok az Etnára induló gyerekes családoknak

1. A napkrémet ne csak a hátizsákba, hanem bőrre kenve vigyétek. Én a Zs’Organik Napkorong-ját ajánlom.

2. Két rend meleg ruha kötelező akár nyáron is.

3. Az óriásokról és láva- és kőmanókról szóló mesék érdekesebbek, mint a tudományos magyarázatok.

4. A befizetett összeg nem növekedik arányosan a gyermekek számával, hiszen nekik nem kellett jegyet beváltani semmire.

5. Ne álmodozzatok a hosszabb túrázásról, mert kicsi a valószínűsége, hogy teljesülni fog.

+1 A 7D-és filmre jó beülni, lehet jobban fog emlékezni, mint a fekete tájra.

Mit választhat egy kétgyermekes család? Hát, nem kellett sokat gondolkozzunk, gyorsan döntöttünk. A Rifugio-tól való túrázást lehet, még én sem bírtam volna ki, de még a felvonó megállójától sem mertük bevállalni, így maradt a választás a két közlekedési eszközre, aminek Zalán örvendett a legjobban.

Ő mindig hangoskodással jelzi, ha valaminek örvend, így lett nagy ricsaj a felvonó fülkéjében, mikor az elhagyta a talajt, és a levegőbe röpített minket. Felvitt a felhők közé. Onnan siettünk a terepjárókhoz, hogy be ne borítsa a izgő-mozgó felhőlepel úticélunkat.

Fekete volt minden körülöttünk, kívül a halott föld, s belül az élő. Örvendtünk, hogy a hegyen lehettünk, jólesett a hűvös levegő, megállapítottuk, hogy mindkettőnknek hiányzik a HEGY, a Hargita, a bakancs, a szélkabát.

Leszállva az jeepről a vezető fogadott, és a busznyi embert felkarolta, irányítgatta, s elátta sok információval. Kérdezni csak akkor lehetett, miután a mondókáját befejezte, mint egy igazi magolós diák, aki elfelejti, ha megszakítják.  Elmondta, hogy fent három aktív kráter van, ahonnan a gáz emelkedik a levegőbe, megmutatta hol tört ki ez év májusában.

Bejártunk vele két nagyobb krátert, ezek 2002-2003-ban törtek ki, olyannyira, hogy a láva elöntötte a Rifugio Sapienza parkolóját is. Még mindig párolgott a víz, nem voltak aktívak, azonban még meleg volt a föld. Beszámolt arról is, hogy 4-5 évente kitör az Etna is, s utoljára 2014-ben tört ki, tehát várják a következőt.

Életre szóló élményben volt részünk, nem mindennap jut el az ember ilyen helyre, s lehet egy élet sem elég ehhez. Lábunk alatt fekete, néhol vörös és színes kövek gurigáztak, a földből feljövő meleg pára gőzölgött, a hideg szél simítgatta arcunkat, a folyton mozgásban lévő felhők el-el takarták a kövekkel játszadozó Zalánt. Lili jóízűen aludt a hátamon.

A vezetőtől lemaradtunk, mert körbejártuk a másik krátert is. Szerintem minden geológus álma ilyen helyre eljutni, annyi mindenről mesélnek a kövek, s olyan jó lenne minden mesét ismerni.

Néhány kisebb parazitakúpot (kitörési pontot) is láttunk fentről, ezek jellemzően patkó alakúak, a patkó általában a lejtő irányába néz. A parazitakráterek általában egy-egy kitörés eredményei, nagyságuk a kitörés intenzitásától, és a felszínre kerülő vulkáni anyag mennyiségétől függ. Napjainkban nagyjából 250-300 van belőlük, de a számuk folyamatosan változik, a kitörésekkel újak keletkeznek, régiek tűnnek el. Az olaszok szerint úgy helyezkednek el, mint a kisbabák az anyjuk körül, ezért is kapta az Etna a Grande Mamma (hatalmas anya) becenevet.

Parazitakúpok

A jeep levitt a felvonóig, ahol elfogyasztottuk az utolsó szendvicseinket, de mivel Zalán fázott, elindultunk a Rifugio-ig. Itt a két legény beült egy 7D-s Etna kitörés című filmre, ahol érzékszerveikkel és minden testrészükkel átélhették az Etna kitörését, Zalán még a mai napig is mesél az élményeiről.

Mi, lányok sétáltunk, sikerült megpirítani alvó kislányunk orcácskáját, hiszen itt már erősen sütött a nap. A busz megérkezése előtt volt időnk körbejárni a Silvestri krátert is. Itt is lenyűgöző látvány fogadott, a hegy túloldalán a sárga lágyszárú növényzet mellett a fákkal borított, zöld folt is megjelent, s itt-ott kikandikált a fekete föld.

Ilyen is lehet…

Délután 4 órakor felültünk a buszra, a gyermekeket álomba ringatta, s mi boldogan tekintettünk vissza az ablakon, a hatalmas anyára, s közben kacskaringóztunk a lávafolyások mellett Catania felé, otthonunk felé, a Hargitára.