Fotó: SZABÓ APOR

Gólyalesen voltunk a szervező Udvarhelyi Fiatal Fórum Kossuth-utcai irodájában, hogy megnézzük, idén kik mérik össze vagányságukat a városi gólyabálon. Miután Apor elkészítette a nagy csoportképet, páronként faggattuk a gólyákat magukról, iskolájukról, iskolájuk gólyabáljáról. A harcba szálló csapatokat abban a sorrendben mutatjuk be, amilyen sorrendben beszélgettünk velük. Ismerd meg te is őket, és cikkünk végén szavazz a kedvenc gólyapárodra!

Peda

Az udvarhelyi Varró Szabolcs és a szentegyházi Márton Kinga a természet-angol szakon tanulnak a Pedában. Szabi valami reál szakkal kapcsolatos mesterséget szeretne, Kinga meg egy olyan szakot szeretett volna választani, ami elvégzése után több lehetőség közül tud majd választani. „Pfú”, „még sokat kaptunk melléje”, áradoznak, amikor megkérdezem, megkapták-e a Pedában azt, amit szerettek volna. Nagyon gyorsan összeszoktak, nagyon jó az osztályközösségük, a hangulat, a környezet, minden összejött – folytatják.

Zűrös volt – mesélik saját iskolájuk gólyabáljáról: nem is voltak párban az elején, de cseréltek és ez jó döntésnek bizonyult. Egy film ihlette iskolájuk gólyabáljának témáját, „nem voltak érzelmek, mi szabadítottuk fel, amikor megnyertük, és így színesebb lett a világ” – avat be Kinga. Amikor a gólyabál kedvenc pillanatáról kérdezem őket, egyszerre vágják rá: amikor kimondták, hogy nyertünk. Következő kérdésemben arra kérem őket, hogy egy emlékezetes próbáról meséljenek: Szabi egy sisakra felragasztott szivaccsal kellett, hogy fessen Kinga köpenyére egy érzelmet, mégpedig a békét, válaszolják. Először a fehér zászló ugrott be neki, később jutott eszébe, hogy két pálinkáért nyúló kezet kellett volna rajzolnia, mert az nagyon béke.

Utolsóként megkérdeztük, mi lenne az első rendeletük gólyakirályként és gólyakirálynőként, ha csak a képzeletük szabhatna határt. Pár román órát venne ki az órarendből Szabolcs, Kinga meg azon dolgozna, hogy ne legyen ellenszenv a magyarok és románok között.

Marin Preda

Csigér Klementina és Major Attila mindketten természet szakon tanulnak a Marin Predában, Klemenetina udvarhelyi, Attila székelyderzsi. Klementina már az 1-8-at is itt végezte, jól is megy neki a román nyelv, Attilát pedig inkább a profil vonzotta ide, szereti a természetet, és az állatokat, lehet, édesapja nyomdokaiba lép, és állatorvos lesz. Párját a fodrászat érdekli most leginkább. Ő eddig is szerette, most is szereti az iskoláját. Az új suli Attilának is bejön: néhány tanárt különösen jó fejnek tart, és az is megkönnyíti a dolgukat, hogy a felsőbb évesek nagyon befogadóak.

A gólyabáljukról Klementinának a próbák, ezek közül is az volt a legemlékezetesebb, amelyben a legjobban teljesítettek. „Volt egy fal, én kellett pingpong labdákat dobjak a falon túlra, ahol Attila állt és el kellett ezeket kapnia egy tojástartóval” – meséli. Kettőt leszámítva az összeset sikerült begyűjteni nekik. Attilának az a próba tetszett leginkább, amelyikben egy nagy papíron kellett táncolniuk, amelyet időközönként félbe hajtottak, és egy idő után mivel egyiküknek sincs kicsi lába, elég nehezen sikerült rajta maradniuk.

Attila gólyakirályként ha rendeletet hozhatna, egy olyan szabályt vezetne be, hogy a tanárok ne különböztethessék meg a diákokat: „ha valakit jobban szeretnek, ne kapjon amiatt jobb jegyet”. Klementina úgy érzi, így minden rendben van, ő nem változtatna nagyon semmin. „Hajlakk, kocsi, saját körmös” – próbál neki ötletet adni Attila, de úgy tűnik, Klemi csak megválasztása után döntene a rendeletről.

Refi

Gagyi Júlia Oroszhegyről, Mózes Botond Székelyudvarhelyről érkezett a Refi természet szakára. Botit érdekli az orvosi kar és a szakma, de ha véletlenül megváltozna a véleménye, innen sok lehetősége marad. Ugyanez Júliánál is: „nincs még egy biztos pont, ahová akarnék menni, és innen sokfelé lehet”. Az iskola picit nehezebb, mint amire számított Boti, de meg lehet birkózni vele, hozzászoknak, mondja. Júliának nem voltak előzetes elvárásai az iskolával szemben.

Arra viszont nem számított, hogy gólyabált nyerhet, ezért az volt a legemlékezetesebb pillanata iskolájuk gólyabáljáról, amikor kimondták a nevét. Meg voltam győződve, hogy párokban lesz választva a győztes gólyapár, először kimondták Boti nevét, majd, hogy a gólyakirálynő egy másik párból van – emlékszik vissza. Boti nem is akart főgólya lenni, nem nagyon szeretett volna kiállni a színpadra, előtte izgult is rendesen, de a feladatok annyira pörögtek, hogy feloldódott a színpadon. Szinkronizálniuk kellett egy jelenetet, Júlia már arra sem emlékszik, miket mondott, de hallotta, hogy röhög a közönség, és ez nagyon jól esett neki.

Gólyakirályként Boti visszacsatolná Erdélyt Magyarországhoz, Júlia pedig törvényt módosítana, eszerint kilencre kellene iskolába járni.

Mező

Dániel Géza Róbert a szállítástechnikai szakon tanul, míg Hodgyai Bernadett állategészségügyi osztályban, és mindketten székelyudvarhelyiek.  A gólyafiú szereti az autókat, el tudja képzelni, hogy útvonaltervező, azaz speditőr legyen a jövőben. Bernadett célzottan választott, állatorvos szeretne lenni. Megkapták az iskolában az elvártakat, „nekem sincs semmi problémám azon kívül”, fogalmaz Robi.

Az ő kedvenc része az volt iskolájuk gólyabálján, amikor fülhallgatón játszották neki a zenét és ki kellett találnia, hogy mit mond közben a párja, „valami kolbászokat mondtam” – mesél. Ő és Berni külön párból kerültek ki az iskolát képviselő gólyákká. A lány kedvenc feladata az volt, amikor bekötött szemű párját kellett irányítania, hogy az kilője a lufit.

„Hát én arra készülök” – vágja rá Robi, amikor kérdem, nyerni jönnek-e a városi szakaszra. Ha nyernének és rendeleti joguk lenne, a fiú eltüntetné a biciklisávot, míg Berni összejöveteleket szervezne, ahol több embert lehetne megismerni, jobban tudnának szocializálódni.

Kós

Nagy Enikő és Mátyás András kereskedelem szakon tanulnak a Kósban. „Pénzzel foglalkozni szeretek” – magyarázza András a szakválasztást, de azt is elárulja, hogy ez a B terv, elsősorban színészi pályára készül, ennek érdekében jelentkezni is fog színjátszókörbe. Szeret szerepelni és elő is tudja adni magát, mondja. Enikő azért választotta a szaklíceumot, hogy abban az esetben, ha úgy dönt, egyetemre megy, az is lehetséges legyen, viszont, ha nem szeretne, akkor könnyebben tudjon már dolgozni a szakképesítéssel. Tetszik nekik a Kós, András kiemeli a közösséget, és Enikő is megerősíti: „Annyira jó osztályközösségünk van, szinte úgy meg tudunk bízni egymásban, mint az előző osztállyal, amelyben nyolc évet együtt voltunk”.

Ők ketten együtt voltak gólyák, volt nagy egymás nyakába borulás, amikor kimondták, hogy ők nyertek. Emellett Andrásnak az volt emlékezetes, amikor reppelnie kellett a bemutatkozójában: „elég jól nyomtam, s a közönség úgy ujjongott, hogy bele is felejtettem a szövegbe”. Enikőnek az volt a kedvence, amikor Andrást fel kellett öltöztetnie, királynak öltöztette, és beköpték, hogy így ő lett második András, magyar király.

András királyként megvonná a támogatását azoktól, akik pénzért cserébe a nyomorba szülnek gyermekeket, míg Enikő a biciklizést és a színészetet népszerűsítő eseményeket hirdetne meg első rendeleteként. De talán még inkább szeretné azt elérni, hogyha egy ember fiatal korában felfedezi magában, hogy mit szeret, akkor tudjon arra specializálódni. Ő például kimondottan nem szereti a matematikát, és a jövőben sem szeretné semmire használni, de muszáj tanulnia. Ezen változtatna.

Bányai

Derzsi Dávid és Miklós Edit mindketten nyomdász szakon tanulnak az iskolában, és mindketten székelyudvarhelyiek. A szakra a „gép dobta” őket, de ha jól sikerül minden, Dávid nem tartja kizártnak, hogy a szakmában marad, szeretne grafikus lenni. Grafikai része is van a tananyagnak, a szövegek elhelyezését, betűtípusokat, tehát tipográfiát is tanulnak, úgyhogy ez jól jöhet neki a jövőben. Edit cukrász szeretne lenni.

Ők párban nyerték meg a gólyabált, Dávidnak az első feladat volt a legemlékezetesebb: „rosszul volt belőve a hangfal és a mikrofon, nem lehetett kiszűrni, hogy mit mondtak nekünk a feladattal kapcsolatban és így nem tudtuk megcsinálni normálisan, gyorsan egyet improvizálunk a zsűri előtt”. Edit biztos volt benne, hogy nem fognak nyerni, de kimondták a nevüket, ami nagyon felemelő érzés volt. Volt egy pici szorongás a gólyabálon, Edit a bemutatkozóig, Dávid meg utána, a feladatoknál izgult.

Dávid gólyakirályként a tanórákon változtatna, mert szerinte nagyon fárasztó a jelenlegi rendszer, szellősebbre venné a programot, és ugyanígy a munkahelyeken is. „Én elrendelném, hogy minden fiatal legyen tisztelettel az idősebbekkel szemben, mert ez most nagyon nem így van, ahogy észrevettem” – mondja Edit.

Gimi

Balázs Attila Ádám felsőboldogfalvi, Nagy Orsolya pedig fenyédi és mindketten filológia szakra járnak. Egyikük sem ezt ikszelte be elsőnek, Orsi a természet profil után a másodiknak. „Mivel ide jutottam be, így eltörlődött minden azzal kapcsolatos dolog, hogy mi leszek, ha nagy leszek”. Ádám a Pedába akart menni, de ha bejutott volna, nem ismeri meg Orsit, ezért örül, hogy így alakult, nagyon tetszik neki az iskola. Sok terve van, de most leginkább, ami a profiljához közel áll, az a pszichológia. Tetszik neki az iskolában, hogy a célokért kemény hajtás van. Orsi szerint nekik van az egyik legjobb osztályközösségük, főleg, hogy azzal a három lánnyal került egy osztályba, akik már napközi óta kísérik, ennek külön örül.

Ádám nagyon izgulós, csak jól leplezi, ezért a legemlékezetesebb pillanat saját gólyabáljukról, hogy túlesett a bemutatkozó szövegén. Az is megmarad neki, hogy az egyik feladatnál körülbelül három méter magasra kellett másznia, hogy kioldjon lufikat, amit végül a fogával sikerült kibogoznia, jó kis adrenalinlöket volt. „Én nyugodt voltam teljes mértékben, amikor legelőször széthúzták a függönyt, Ádám mellettem annyira mozgatta a lábát, hogy felidegesítettet, néztem, hogy leütöm, ha nem hagyja abba” – monda nevetve Orsi, akinek szintén a lufis feladat marad a legemlékezetesebb.

Nem lenne rossz, ha nyernének, de fő, hogy jól érezzék magukat, mondja Orsi, és Ádám hozzáteszi, hogy egyedül a bemutatkozóra lehet előzetesen felkészülni, úgyhogy lesz, ami lesz. Neki az első rendelete az lenne, hogy ne adjanak a kiskorúaknak alkoholt, mert csak formális szerinte ez jelenleg. Orsi első királyi rendeletként megszüntetné az emberek közötti különbségeket. „Legyenek barátok. Mindenki” – mondja.

Palló

Lázár Hunor a zeneszakon tanul és Csíkszeredából érkezett, míg Jakab Demeter Vivien képzőművészeti szakon. Ő szovátai, de már korábban is élt és tanult Udvarhelyen. Huni kiesett Csíkból, mert ott tizenötre csökkentették a helyek számát. Már bele volt keseredve a helyzetébe, akkor látták meg, hogy a Palló Imrében maradt egy hangszeres hely. „Először, amikor meghallottam, hogy nagybőgő, azt mondtam, nem, négy évet gitároztam, aztán leesett, hogy ez még mindig jobb, mint egy csíki szakiskola” – meséli a helyzetét. Vivien a kézilabda miatt jött vissza Udvarhelyre, mert a vásárhelyi és az udvarhelyi művészeti között vacillált. Ő grafikus, ruhatervező, vagy tetoválóművész szeretne lenni. Most építészetet tanul, de tervez váltani textilre, a kézilabdát közben kezdi elengedni, mert nagyon sok idejét öleli fel a művészeti.

Huninak a legemlékezetesebb pillanat iskolája gólyabáljáról, amikor kimondták, hogy ki lett a második. „Azon gondolkoztam, hogy vagy nagyon rosszak voltunk, vagy megnyertük” – idézi fel. Akkor még nem szerette volna megnyerni, azt hitte, még egy nyűg lesz a városi gólyabál, aztán mégis nagyon örült neki, leírhatatlanul jó érzés volt, mondja. Az is emlékezetes marad nekik, hogy Vivien megcsinálta magának a ruhát, és már a Huniénak is fogott volna neki, amikor szóltak, hogy hiába: nem kellenek a ruhák.

Ki nem hajt? – kérdez vissza Huni arra, hogy hajtanak-e a győzelemre, egészséges versenyszellem van bennünk, egészíti ki Vivi, aki szerint elsősorban még mindig az a cél, hogy jól érezzék magukat. Vivien első rendeletetében a kóborkutyákon, és árvákon segítene, vagy erre szakosodott szervezeteket hozna létre, míg Huni Erdélyt csatolná Magyarországhoz, de aztán a kutyákról neki is rögtön eszébe jut egy másik rendelet: „sok olyan kutyát látok, ami nincsen megfelelően gondozva, ezekre figyelnék jobban oda”.

Az idei városi gólyabál vetélkedőjét

december 6-án, pénteken rendezik 19 órától a Siculus Ifjúsági Házban, és a felsorolt diákok képviselik iskoláikat megmérettetésen. A vetélkedőt majd jól meg is ünneplik a diákok a Jungle Klubban. A rendezvény előtt egy órával a szervezők megnyitják majd a kapukat az ifjúsági háznál, ahol tíz lejért vásárolhatsz belépőt, amennyiben kihagyod a show-t, és csak táncolnál egyet a Jungle-ben, a bulibelépőd öt lejbe kerül majd.