A Via Transylvanica Homoródremete és Gyepes közti szakaszán, a főút mentén találtunk rá a lasagnafaló sztárcica kőbe vésett mására, aki magabiztos vigyorral mutatja az irányt az arra járónak.
A meglepetésünket csak fokozta, hogy eddig úgy tudtuk, a Via Transylvanica kilométerköveit az adott környék jellegzetességeivel díszítik. Most akkor a remeteiek vagy a gyepesiek lustábbak, éhesebbek vagy cinikusabbak a másiknál? – kacagtuk elsőre a dolgot, majd gondoltam egyet, s rákérdeztem a VT hivatalos Facebook-oldalán, hogy mi állhat a kő mögött, a száraz ágakon kívül.
A próbaszerencse bejött, perceken belül válaszoltak: a köveket andezitből faragják egy szobrásztáborban, és a mintákat a szobrászokra bízzák. Ahogy azt én is megfigyeltem, az útvonal több pontján hagyományos, a zónára jellegzetes mintákat használtak fel, de elmondásuk szerint ez nem volt kötelező. A művész képzeletére is bízták, s ami a kezdeményezőknek tetszett, azt oda tették, ahová érték. Remélik, hogy „egy cica nem zavar be túlságosan 🙂”, üzenték.
A tervek szerint ez lesz a világ leghosszabb kiállítása, 1400 kilométer hosszúságú: a bukovinai Putnától Székelyföldön és Szászföldön át, a Bánát érintésével az Erdély útja visszakanyarodik a Dunához, és Szörényváron ér véget. Az első udvarhelyi kilométerkövet, amit Berze Imre díszített, itt örökítettük meg.