Lemondott Tudose, fogad egy szép kedd reggelen a polgármester, aki általában 6-kor kel, és reggeliben, mielőtt munkába menne, körbenéz a sajtóban, majd egyet kávézik. Jó kávét főz Árpi, állítják a házába bejáratos kollégái.
Felesége huncut, kihasználja, hogy cserélem az objektívem, azalatt ad egy rövid csókot a férjének, s húz is munkába. Van dolga elég, mondja, ő viszi a céget, amióta Árpi polgármester, habár már azelőtt is nagyrészt az ő nyakába szakadt a dolog, az embere inkább a közösség ügyeit görgette.
Gálfi felveszi kalapját és kabátját. Reggelente úgy szokott indulni, hogy fél 8-ra érjen be, még mielőtt megindul a gyereküket suliba vivők autós áradata.
Kiáll az autóval az útra, majd visszafordul, hogy a kutyát etesse meg és engedje ki. Közben hátrahúzza a kukákat is.
Míg a kutya eszik, Árpi kiönti a vizes táljából a jeget a kertbe, majd friss vizet tölt a pincehelységben lévő kagylónál. Layla egy rottweiler, most épp barátságos, a hátára fekszik, mikor simogatom, de nem mernék megesküdni, hogy mindig mindenkivel ilyen. Mindenesetre, mikor lendülettel elindul felém hátulról, Árpi úgy megijed, hogy egy nagyot ordít, és még odébb is lök. Szinte becsinálok, de amint ránézek a kutyára, látom, csak barátkozni szeretne.
Ma a luxustransporter-rel jön be, mert a Buntától örökölt polgármesteri autót, a HR 01 UDV-ot odaadta Orbán Árpinak, mégiscsak kényelmesebb azzal Bukarestbe menni. „Ezen a héten az alpolgármester úr volt lent a fővárosban, múlt héten én. Felváltva megyünk, főleg a fejlesztési minisztériumba. Tavaly három projektre hoztunk onnan pénzt, a Rákóczira, a Szejkére és az Orbán Balázs tornatermére. Minden lehetőséget megragadunk, Bukarest, Budapest, testvértelepülések, minden irányból hozunk, amit tudunk.”
Az irodájában már várja kabinetvezetője, Csaba. Ahogy megy be az épületbe, mindenkivel kezet fog, a kapustól kezdve az alpolgármesterig. A nőkkel nem.
A reggeli nagygyűlés előtt néhány urbanisztikai problémát tisztáznak. Egy régi épületbe szeretne egy munkapontot egy cég, de vajon lesz-e parkolóhelye. A polgármester egyből veszi a telefont, s felhívja a cégvezetőt. Igen, lesz parkolás, hátul. Kipipálva. De ekkor jön a nagyobb probléma, meséli a főépítész: a Reményik Sándor utca végére érkezett volt egy telekfelosztási kérés, erre ők megnézték az ortofotót, hát mi van ott, három felépült ház. Ami úgy amúgy nem lenne olyan rendkívüli meglepetés itt Udvarhelyen, a gond csak az, hogy a gázvezeték védelmi zónájában vannak az engedély nélkül felhúzott házak, és az új PUG-ban ráadásul egy fontos út szerepel ott, amit nem kellene kanyarítgatni, hogy kikerülje a házakat. Itt most nem fog működni az „intrare în legalitate”, mondja az urbanisztikus, tétlenül néznek egymásra. Gálfi a tenyerébe temeti arcát. Erre most nem tudnak megoldást találni, napolják a problémát és mennek a nagygyűlésre.
Minden kedden fél 9-től gyűlést tart a városháza krémje, polgármesterekkel, menedzserrel, igazgatókkal, osztályvezetőkkel, s mindenkivel, aki számít. Megtárgyalnak, mindent, ami fontos és aktuális, a piac tetejétől a jégpálya tetején keresztül a taxisok kérdéséig. Az is kiderül, hogy Tibódban van a polgármesteri hivatalnak egy háza, mindenki csodálkozik. Biztos, hogy Tibódban, s nem Kadicsfalván, kérdik meg a jelenlévők ismételten. Mindenki mosolyog. Sok fontos dologról beszélnek, de nem merem ide leírni őket, mert nem tudom, mennyire nyilvánosak azok az infók. Előkészítik és megszámolják a tanácshatározatokat, amelyek a tanácsülésen napirendre kerülnek. Ismét 25 felett van a szám, mindenki csóválja a fejét.
A gyűlésen is folyton jöttek az aláírnivalók, de most még jön egy nagy adag. Soha nem fogy el, folyamatosan csak hozzák és hozzák.
Megérkezik Ányos. Becsületes neve Ányos József, de itt mindenki Ányosnak emlegeti és a munkatársak közül kevesen örülnek az érkezésének, mert utolsó pillanatban jelentkezett be, és borít minden programot. Ányos városunk leköszönő vízszolgáltatójának, az Aqua Novának a debreceni anyavállalatának a vezetője. Bálint-Major Áron társaságában érkezik a polgármesteri hivatalba, 10 óra 11 perckor, és bevonulnak a polgármesterhez beszélgetni. Nem örülnének annak, ha bent lennék, ezért kijövök, de a többi kint maradt városházi alkalmazott szerint odabent arról folyik a beszélgetés, hogy Ányos minél több pénzt szeretne kicsikarni a városból a cég távozása előtt, a polgármester pedig minél kevesebbet kellene, hogy adjon nekik, mert túlzottak az igényeik.
Fél 11-re lakossági meghallgatás volt hirdetve, 6 zúgolódó feliratkozott vár sorára a szégyenkező titkárnő által székekkel megtöltött folyosón. Van mit várniuk, mert 1 óra 11 perces késéssel kezdődik el a meghallgatás, 11 óra 40 perckor távoznak a vizesek. Ami azért kellemetlen, mert 12-re van bejelentkezve Borboly és a megyei tanács egy része egy másik megbeszélésre.
A nap besüt az irodába és megvilágítja a polgármester íróasztalát, amelyhez Gálfi egész nap alatt egyszer sem ül le.
A meghallgatás panaszainak több mint fele urbanisztikai jellegű. Van panaszos, akit átjátszott az ingatlanmaffia, most perelnie kellene, de nincs pénze a nagy bélyegilletékre, mert nyugdíjas. Van panaszos, aki egy hírhedt ingatlankereskedő-maffiózótól vásárolt egy ingatlant, s most szeretné kitisztázni a papírjait, de nehezen megy. Van panaszos, akinek a szomszédja manzárdot épített a közös ház egyik felére az ő beleegyezése nélkül, de most nem engedi, hogy ő is manzárdot építsen a ház másik felére. Hogy van az, hogy a másiknak lehet, de neki nem? Panaszkodik, hogy úgy tűnik, kettős mérce van az urbanisztikai osztályon. Gálfi megvédi urbanisztikus kolléganőjét, sőt, még egy árnyalattal fennebb is emeli a hangját: „Nem most van baj, régebb volt baj. Régebb nem volt rend, kiadták a szomszédjának az engedélyt, pedig nem kellett volna. Most rend van. Ezt is várom el a munkatársaktól, hogy rend legyen építkezések terén, a szabályokat tartsuk be.” Minden panaszoson próbál valamilyen módon segíteni, telefonálgat, átküldi őket egyik vagy másik osztályra, s oda is telefonál, hogy várják őket.
A meghallgatás legérdekesebb szereplője Irma néni, aki egy régi fagyis hűtőt szeretne a városra hagyományozni, ebben az ügyben már nem először jár a polgármesternél. Gálfi már elküldte volt a múzeumigazgatóhoz, Irma néni szerint már ki is jött néhány szakember, de mikor meglátták a hűtő méretét, elmentek, mert nem volt mivel elszállítsák. Azóta semmi jel, hogy el akarnák vinni, de most kezd sürgőssé válni a dolog, mert ki kell költöznie. Gálfi felhívja ismét Miklós Zoltánt, és ki is hangosítja Irma néninek. A múzeumigazgató türelmesen elmondja, hogy ez nem egy muzeális tárgy, nincs mit kezdjenek vele. A polgármester is elmondja, hogy nincs ahova tegyék, nincs elég tárolófelületük, a Kossuthból is ki kell költöztetniük a múzeumot, de nincs hova. Inkább próbálja meg Irma néni valami gyűjtőnél, javasolja. Egész pontosan összetett kézzel könyörög. De Irma néni hajthatatlan, ő csakis a városnak akarja adományozni a tárgyat. „Legyenek szívesek, intézkedjenek!” – búcsúzik határozottan.
12 óra 40 perckor végez a meghallgatással, azonnal megy is át a megyei tanáccsal való találkozóra, ami 12 órára volt ütemezve. Szerencsére a másik fél is késett valamennyit, állítólag csak 10 perce várakoznak odatúl. Egy ipari inkubátorház a beszélgetés fő témája, sikeres a megbeszélés, gazdája is kerül a projektnek. Még mielőtt továbbszaladna Borboly, Gálfi három másik témában tesz fel neki kérdést, amit Orbán Árpi megtold még kettővel. Ki kell használni a találkozást.
13 óra 20 perc, Gálfi telefonon beszél, és közben, meglepetés, ismét aláír.
Egyik városházi alkalmazottnak meghalt a szüleje, Gálfi el szeretne menni részvétnyilvánítani a kollégákkal. Elindul hazafelé, hogy öltözzön feketébe, aztán a kapuig rájön, hogy szinte teljesen feketében van, miután felvette a kabátját. Nagyon komolyan veszi a teljesen feketét, zavarja, hogy kilátszik az ingje, felhívja a sofőrt, hogy a nemtudommelyik autóból a fekete sálat elő kellene venni. Elő is kerül a sál, mehet temetésre.
Nem tud csatlakozni a városházi csoporthoz, kicsit később ér a temetőbe, mert összevitatkozik egyik távozó városházi alkalmazottal, aki szerinte nem akar elszámolni a dolgokkal távozás előtt. Reggel egy idegen telefonról hívta volt fel, mert az ő telefonját már napok óta nem veszi fel, behívta a munkába, mert már napok óta nem jön be, és ráállította az embereket, hogy vegyék át tőle, amit kell. A beszélgetés hangneme elfajul, egy idő után már a „Nekem te ne ordibálj! De te se ordibálj!” érvek kerülnek elő, az egész nap nyugodtan beszélgető és udvarias Gálfi kikel magából. Ez meglátszik még öt perc múlva is a járásán, de az is látszik, hogy siet, nem akarja megvárakoztatni a rá váró csoportot, és az is látszik, hogy egy bika. Ezt a felesége árulta el reggel. Nyugi, a horoszkópról beszélgettünk, nem a hálószobatitkaikról.
Az előző kép 13 óra 42 perckor készült, ez pontosan 9 perccel később, már jön kifele a temetőből két emberével. Sietnie kell, 2 órakor kezdődik az urbanisztikai bizottság ülése.
A kapunál ad 5 lejt a gazdasági igazgatónak, hogy hozzon neki is két perecet, ha már úgyis arra megy
13 óra 58 perc.
14 óra 2 perc. Gálfi először megy a vécére azóta, hogy eljött otthonról. Kézmosás után kiöblíti a kagylót, pedánsan összefogja és a rúd közepére helyezi a törülközőt. Egész nap rend- és tisztaságszeretetről tesz tanúságot, már-már mániákusságot megközelítő szinten. Amint egy csepp kávé kicsöppen a tálcára, azonnal feltörli papírral, az asztalon lévő vizeket, poharakat reflexből rendberakja, akárhányszor valaki elmozdít valamit. Minden szépen sorban kell, hogy álljon, vagy koncentrikusan. Ha meglát egy apró szemetet a földön, azonnal lehajol és felveszi, ezen a téren soha semmit nem hagy későbbre, és soha semmit nem bíz másra.
Az urbanisztikai bizottság ülése. Városházi alkalmazottak és külsős, független szakemberek beszélgetnek a várost érintő urbanisztikai dolgokról. A beszélgetés elején enyhe feszültség keletkezik, Várdai majd Mike megemlítik, hogy nem azt a PUG-ot fogadták el, amit a bizottság legutóbbi ülésén ők láttak, utólag módosítottak rajta elfogadás előtt. Gálfi sérelmezi párttársa hozzáállását, ki is tör belőle egy kis szemrehányás egy „az utóbbi időben képviselő úr kötekedik” című sértődött hozzászólás formájában, aminek láthatóan Mike sem örül. Az ellentét nem folytatódik, a beszélgetés normális hangnemben zajlik tovább.
A beszélgetés legváratlanabb pillanataiban szól hozzá a polgármester, és mondandóját mindig azzal kezdi vagy végzi, hogy neki az éppen szóban forgó zónában nincs telke, nem is akar venni, sem a saját nevére, sem a máséra. Nincs semmilyen érdeke, csak azt szeretné, hogy rend legyen a városban urbanisztikai szempontból. Nem szeretne szakmai dolgokba beleszólni, de legyen tiszta, hogy neki semmilyen érdeke nem lesz a dologban. Érződik, hogy nyomja a nehéz örökség, elődei sarát próbálja kimosni a városháza bársonyszékéből.
A nap fénypontja Gálfi számára a Keresztvápa zonális rendezési tervének megvitatása. Ez neki szívügye is, vallja be, bethlenfalvi lévén. Nehéz ügy, mert 170 területtulajdonost kell meggyőzni, hogy a hosszú és keskeny nadrágszíjparcellákból normális lakóövezetet alakítsanak, négyzetesebb telkekkel, utakkal, megfelelő infrastruktúrával, de a polgármester szerint lehetséges ez, ő ismeri személyesen az összes területtulajdonost, és úgy véli, hogy sikerül végigegyeztetni ezt mindenkivel. Lehet ez egy minta városrendezésre, mert meg lehet jól csinálni. Sajnos nem tud itt lenni a beszélgetés végéig, mert a hangszigetelő ajtón túl várják már egy másik beszélgetésre.
A polgármester íróasztala.
Ma a víz világnapja lehet, mert a délelőtti vizes-Ányos találkozó után délutánra-estére is vizesek jutottak. Az Aqua Novát váltó Harvíz képviselői jöttek át Csíkból, hogy megbeszéljék a részleteket. Eredetileg úgy volt, hogy Gálfi megy át a hegyen a beszélgetésre, de aztán délben látta, hogy torlódni fognak a dolgok, s megkérte őket, hogy inkább jöjjenek ők. Rendesek voltak, átjöttek. A beszélgetés sikeres is, meg érdekes is, de érződik, hogy már odakint sötét van, és valami havazós front is érkezik, mert a polgármester el-elásítja magát közben.
6 óra lesz 2 perc múlva, elmentek a vendégek, Gálfi diadalmasan beleharap reggelijébe, a perecbe.
Aztán fél perec után el is szalad a folyosó végébe a gazdasági igazgatóhoz, ott is ül fél órát.
18 óra 40 perc, tanácsadója, Attila társaságában folytatja a perecezést. Habár már számtalanszor megbeszélték, hogy rendesen kellene ebédelni, és sosem követték következetesen a tervet, most forradalmi újításra készül Árpi. Megtudta, hogy a Refi kantinjában lehet ebédelni, bérletet fognak venni, s ha már előre kifizették a kaját, akkor át is fognak menni ebédelni minden nap. Attila nem ellenkezik. Kihasználják, hogy csend van és béke, egyet telefonálnak. Gálfinak eszébe jutott, hogy őt ma estére Szentlélekre hívták kontyolóba. Az fontos, el kellene menni rá.
Elhúzogatja a függönyöket, rendet hagy maga után az irodában, összepakolja két neccbe a sok maradék aláírnivalót, hogy majd otthon aláírja, s bezárja a boltot. Decemberben annyi munka volt, meséli Attila, hogy este 8 előtt szinte soha nem mentek haza, jól esik most a korábbi végzés.
A kapun nem tud kimenni a polgármesteri autóval, mert valaki elállta az utat. Biztos, hogy a templomban lehet az illető, mondja, most jönnek ki a templomból, hátha jön a gazdája. Vár egy húsz percet, de nem jön senki. Végül a kapussal, Attilával és egy éppen arra járó és kézfogásra megállt ismerősével együtt eltolja az autót egy annyira, hogy ki tudjon állni.
Szentlélek felé egy rövid megálló a korcsolyapályán. Jót tesz a dolgoknak, ha időnként ránéz az ember, mondja a polgármester. A mai nap tervében eredetileg benne volt egy korcsolyapálya-látogatás is, illetve egy déli terepszemle a tömbházak villanyszerelésével kapcsolatban, de ezek most nem fértek bele.
Szentléleken kocsonyával kezdődik a kontyoló, de nem akármilyen kocsonyával. Gálfi tízszer is elmondja, milyen finom a kocsonya és hússzor is megtörli a száját. Kár volt a két perecet benyomni vacsora előtt. A hétvégén volt a farkaslaki nagy disznótor-fesztivál, és a nyertes csapat, a szentléleki Polyvások ezt mindig egy hétig húzódó lakomával zárja. Idén csak 5 napra tervezték, hogy kedveskedjenek az asszonyoknak is, a tavalyi 7 nap kicsit hosszúnak bizonyult. Minden este találkoznak, valamit főznek a disznóból, esznek, isznak, és sokat viccelődnek.
Árpi fontosnak tartotta, hogy eljöjjön ide, mondja, mert jó a közösség. Amikor a Gábor ügyekben pereltek, akkor az itteniek kiálltak mellettük, a farkaslaki alpolgármester, Peti, velük jött Vásárhelyre, a perre is. Azóta ő igyekszik ápolni a kapcsolatot vele és az itteni közösséggel.
A nagydíjjal járó kupa büszkén körbejár, mindenki iszik belőle. Gálfi sem marad ki a sorból, le is kell nyomtatni a kemencében sült, zseniálisan fűszerezett oldalast.
22 óra 51 perc. A polgármester hazaérkezik, bal kezében két necc aláírnivalóval. Túl sok a házi feladat, panaszkodnak a diákok is városszerte.
Na, ma este nem kell itthon vacsorázni.
Az aláírnivalók itt fognak pihenni reggelig. 8-kor indulás van Csíkba, azelőtt meg kell ejteni a melót, rövidebb lesz a mindennapos reggeli sajtószemle.
Egy csók és néhány rövid nyugodt pillanat a konyhában feleségével, Évával, mert aztán felpattan emberünk, és kimegy havat lapátolni.
23 óra 5 perc. Nem néz sem jobbra, sem balra, csak előre, és tolja, tolja, és még mindig tolja, mint egy sztahanovista Duracell-nyuszi, vagy inkább Duracell-bika.
Ez volt Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármester egy napja. Ő kapta a legtöbb voksot, mikor feltettem a kérdést, hogy kinek a napjára kíváncsiak az emberek. A sorozat folytatódik, ejsze, javaslatokat továbbra is várok. Köszönöm, Árpi, hogy engedted végigfotózni egy napodat. Isten áldjon meg!
