Gálfi Árpád úgy látja, hogy az új városvezetésnek egyelőre jobban megy a sírás, mint a munka, és megpróbálnak mindent az előző városvezetés nyakába varrni.
fotók: TÓTH Hunor
Öt hónap telt el azóta, hogy Gálfi Árpád nyolc év polgármesterség után leadta a stafétát. Mielőtt a város első embere lett, önkormányzati képviselőként vállalt részt a közéletből, mintegy 12 éven át. Jelenleg a közügyektől visszalépve, a Székelyudvarhelyért Párt elnökeként segíti a háttérből a fiatalabb párttagok önkormányzati munkáját.
Az elmúlt hetekben az új városvezetés azt kommunikálta, hogy kiesett néhány csontváz a szekrényből, amire ők nem számítottak. A jelenlegi interjú elkészítéséhez ez adta az apropót, de közben megtudtuk azt is, hogy:
- Mivel telnek jelenleg Gálfi Árpád mindennapjai;
- Hogyan tekint vissza a polgármesterként eltöltött évekre;
- Mire büszke és mit bánt meg;
- Mit gondol az új városvezetés munkájáról;
- Miért ő a hibás a város adósságaiért;
- Mi az ő igazsága az adósságokról;
- Visszalép-e még a sakk-táblára.
Közösségi érdekek az egyén felett
Hogy van mostanában?
Nagyon jól, egyre jobban, felszabadultabban, nyugodtabban. A teher az embernek a válláról lemegy ilyenkor, amikor mondhatni két évtized után átadja a stafétát – három mandátum, 12 év önkormányzati képviselőként plusz 8 év polgármesterség. És természetesen a legfontosabb, hogy visszakerülhettem a családomhoz, a gyermekeimhez, unokáimhoz, úgyhogy ennél boldogabb az ember nem tud lenni.
A jó Isten megadta azt a lehetőséget, hogy vezethessem ezt a várost. Úgy gondolom, hogy mindent megtettem a város és az itt lakó emberek érdekében, amit csak meg lehetett tenni. A közösségi érdekeket mindig felülemeltem az egyéni érdekeken – és igazából ebből is voltak a problémák, a nehézségek.
Mindent, amit csináltunk, az egy csapatmunka volt, nem egyedül értem el ezeket az eredményeket, nem egyedül végeztem el azt a munkát. Köszönet a munkatársaknak, akik hittek és bíztak abban, hogy tudunk olyan lehetőségeket teremteni, jövőképet alakítani vagy indítani el, rendbe tenni olyan dolgokat, amihez az elmúlt évtizedben nem nagyon nyúltak hozzá.
Jómagam is hoztam döntéseket, amiket nemcsak meghoztam, azokat vállaltam is, és a következő időszakban is bármiféle döntést, amit hoztam, azt vállalom. Úgy érzem, és úgy gondolom, hogy minden egyes döntésem az kimondottan a városlakók érdekében történt, és a városunk jövője szempontjából.
Mivel telnek a mindennapok?
Jelen pillanatban keresem a lehetőségeket, hogy mit tudjak tovább csinálni. Természetesen az a típusú ember vagyok, amelyik nem dől hátra karba tett kézzel. A vállalkozásom 2016-ban átadtam a gyermekeknek, teljes mértékben kiléptem – ez nem azt jelenti, hogy esetleg a tanácsaimmal, a tudásommal, meg a felhalmozott három évtizednyi tapasztalattal nem tudnám még őket segíteni, de úgy érzem és úgy látom, hogy ott a dolgok rendben vannak.
Egyelőre kicsit pihenek, rendezem a dolgaimat, odahaza mindazt, amit az elmúlt évtizedben nem tudtam, elmulasztottam, akár a családon, a kapun belül, közben a családdal, az unokákkal, meg a gyerekekkel vagyok.
Hiányzik a városvezetés?
A legőszintébben mondom, hogy – tudva milyen idők jönnek – nem hiányzik, és én úgy érzem, hogy elég is volt.
