Mint mindennek, ami manapság politika, ennek az anyagnak is fele vicc, fele hazugság. Mindenki döntse el, hogy számára melyik fele melyik. S haragudni senki ne haragudjon, mert kampányban bármi megengedett, szabályok nincsenek.
Választási év van, ilyenkor a május 1. az egyik leghatékonyabb kampányeszköz, amit a Jóisten adott a politikusoknak. Megnéztük mi is, mennyire tudnak élni ezzel az eszközzel az udvarhelyi jelöltek.
Román vidékeken ilyenkor ingyen miccsel és ingyen sörrel szelidítik a választókat, nálunk ingyen bicikliztetnek a városi parkba, hogy megvedd a 10 lejes kukoricát vagy az azonos árban mért vattacukrot. (Erősen válság lehet a tyúkok világában, hogy így felment a kukorica ára.)
Gálfi Árpád újrázni vágyó polgármester köszöntőbeszédét hatalmas rajongótábor hallgatta, tapsolta, és éljenzések szakították félbe. Főleg azoknál a magasztos részeknél, amikor arról beszélt, hogy ilyenkor felmelegedik az idő és kizöldül a fű. Ez a kampányígéret mindenkinek tetszett.
Nem tudjuk, ki írhatta Gálfi beszédét, de ejsze érettségije is lehetett, mert olyan rímeket használt rejtett kampányfogásként, hogy „használjátok a teret, használjátok a játszóteret!”
A „játszótér” szóval Gálfi nyilván a parkban lévő, nemrég felújított játszótérre utalt, amitől a jelenlévő RMDSZ-esnek megakadt a 10 lejes kukoricacsutka a torkában. Szerintük ugyanis az aljasság aljassága, hogy valaki választási évben játszóteret adjon át, és ezzel még dicsekedjen is. Vagy a bethlenfalvi úttal, amelyet pontosan a választásokra fognak befejezni.
Az RMDSZ ilyet soha nem csinálna. Amikor az RMDSZ volt legutóbb hatalmon a városban, Bunta bethlenfalvi kampányaszfaltját csak azután kezdték el leteríteni, miután ő elbukta a választást. Nem tehet róla, egyszerűen nem tudott elszakadni Afrikából, hogy hazajöjjön megsürgetni az építőcéget. Szerencse, előtte átadott pár dolgot, ami csak évekkel később lett kész.
Gálfi kampánymegvalósításai között szerepelhetett volna egy politikussimogató is, ami a helyi turizmus fellendítését szolgálhatta volna. Ez egyedülálló lehetett volna a világon, nem olyan koppintott ötlet, mint például a Mini Erdély Park, ami most környékünk sztárlátványossága. Egyedisége miatt lett is volna nagy kereslet rá, de két ok miatt bukhatott el. Egyrészt Gálfin kívül nem találtak volna politikust, aki vállalja, hogy bemegy munkába, és egész nap ott ül. A vendégtől pedig hogy lehet elvenni a pénzt, ha üres az akol, nincs bent a simogatnivaló? Másrészt az angol tudósok kimutatták, hogy a gyerekek fintorognak, mikor meg kell érinteniük a politikust. Ezért lehetetlenül el a politikussimogató ötlete, és omlik meg az üzleti terv. És ezért kell a politikusoknak ezentúl is minden kampányban kimenni az emberek közé figyelmet kunyerálni.
Míg Gálfi eléggé magányosnak tűnik, még akkor is, ha emberekkel beszélget, az RMDSZ erős csapat képét mutatja, nagy, kompakt stábbal jelenik meg, tanácsosjelöltek tapossák le egymást az asztal körül. Szinuszt szereti a csapata. És a nők is. Ebben a csapatban tombol a jókedv, a pozitivitás, nagyok a tervek. Ugyanaz az euforikus hangulat, mint a POL négy évvel ezelőtti szinte kétharmaddal győző csapatában, melynek aztán hatalmas szakítás és szétesés lett a vége. És ugyanaz a konstrukció is, innen-onnan összeválogatott sztárok vannak a csapatban, akik nagyon tudják a dolgokat, értenek a sikerhez. Olyan az egész, mint egy kívülről arannyal befújt alma. Hogy belülről elindul-e a romlás, mint ahogy az szokott történni, vagy nem, kiderülhet hamarosan.
A harmadik polgármesterjelöltet, azt az Embert, aki öt évig Gálfit próbálta kötőféken vezetni, aztán pár hónapja az RMDSZ-nek próbált behízelegni, hogy ő csak ott fog indulni, míg végül az EMSZ kényszerjelöltje lett, nem láttam a rendezvényen. De láttam Zakit, az EMSZ országos elnökét és parlamenti képviselőjét, aki órákon át üldögélt családjával a Jungle teraszán.
Hogy az EMSZ vagy a Polgári Erő tanácsosjelöltjei itt voltak-e vagy sem ezen a majálison, nem tudhatjuk, mert akiket én ismerek közülük, azokat nem láttam. S mikor a többiek felől érdeklődnék ismerőseimnél, akárkit kérdek a jelenlévők közül, mindenki azt mondja, hogy nem ismeri a legtöbbjüket.
A jövő szavazói nagy számban vannak jelen. Cápás filmet néznek épp. Edződnek a félelemmel teli választói létre. Az erdélyi magyar politika harmincöt éve folyamatosan félelempolitika, az erdélyi magyart csak azzal lehet motiválni, hogy a kisebb rosszra szavazzon.
Rend legyen, és fegyelem! Mindenki tanuljon meg szalutálni már 3 évesen! És követni a korreográfiát, ami ezen az életen átvezet, négyévente szorgosan pecsételve.
A jó és a rossz ütközetében a jó győz, és a rossz repül. Csak itt épp ki a jó? Erről a két (jó, kettő és háromnegyed, vagy kettő és egy fél és egy negyed) tábornak radikálisan különböző véleménye van.
Hajdó magyarázza Gálfinak, hogy az RMDSZ sokkal jobb. Egyértelmű: Gálfinak is ennyivel nagyobbra nőtt volna a farka, ha beáll az RMDSZ-be.
Hajdó Gálfinak a hivatalátadásos buliról is beszél. Arról, amikor Gálfi átadja majd a hivatalt Szinusznak. Kérdem, hogy megírhatom, hogy lesz ingyen sör? „Veled többet nem beszélek” – zárja le a témát nevetve Hajdó.
Távozik Szinusz, oldalán egy csávóval, akinek a nevét nem sokan ismerik, de mindenki tudja róla, hogy celeb, a „mi a szemünknek hiszünk, nem a polgármesternek” sorozatfilm sztárja. Mindenki egy szép, mocskoskodástól mentes kampányt ígér. És nyilván a politikusok be is tartják ígéreteiket. Egy percig.
A mocskoskodásnak vége nincs. A politikus alakú bábuk eljátszadoznak egymással, mi csak fogjuk a pecsételőnek álcázott dobókockát, és reméljük, hogy idén szerencsésebbet dobunk, húsz év után végre sikerül egy olyan tanácsa legyen a városnak, amelyik nem a sportból gáncsoskodást fogja űzni négy éven át. Meg is beszélem Hajdóval és Gálfival, hogy meg kellene ígérjék, hogy ha a másik nyer, akkor ők szakítanak ezzel az évtizedes hagyománnyal, hogy a másiknak még csak azért is keresztbe tegyenek ellenzékként. Egyik sem ígéri meg, de elkezdik piszkálni egymást, hogy a másik ígérje meg.
De hát miért is lenne béke a tanácsban? Udvarhely a világ közepe, és amilyen a világ, olyan Udvarhely is. Legyen harc, kezdődjön a kampány, boruljon be az ég, és nőjön visszafelé a fű!
A cikk megjelenését a Journalismfund Europe támogatta:
