A szerző felvételei

Picit megcsappant a hómennyiség február elején, de újult erővel tért vissza a héten, a jelek szerint marad is a fagyos idő, így az alacsonyabban fekvő sípályáknak sem kell nélkülözzék a természetes utánpótlást. Még bőven tart a szezon, ezért egy olyan virtuális kalauzolásra hívlak benneteket, amelyeket személyes élményeim alapján, saját felvételekkel megspékelve raktam össze.

Persze, Hargita megye nem éppen egy Prahova-völgye, de így is eléggé szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen Udvarhelytől maximum egy órán belül fekszik a legtöbb sípálya, és a távolabbiak is legfeljebb kétórányi autózásra vannak tőlünk. Ennél már csak egy picivel többet kell rászánni, és a brassói Pojána is felmerülhet opcióként. De maradjunk a megyében, nézzük a közelebbieket.

Megnéznéd webkamerán? A Visit Harghita alkalmazásban elérhető a homoródfürdői Lobogó, a gyergyócsomafalvi Veresvirág, a bucsini Bogdan, a Madarasi Hargita síközpont, a marosfői, a maroshévízi sípályák, a gyimesfelsőloki SkiGyimes, a tusnádfürdői pálya, a hargitafürdői Csipike és a Miklós sípálya, a csíkszeredai Kissomlyó, valamint a borszéki síközpont.

Két komolyabb síközpont működik a Madarasi Hargitán, illetve a Hargitafürdőn, ezeken kívül a homoródfürdői Lobogó, a Havasbucsin és a Bogdán, valamint a gyergyócsomafalvi Veresvirág várja a téli sportok kedvelőit. Tudnivaló, hogy a két Hargitát leszámítva a többi pálya olyan hálózatban működik, hogy egyetlen bérlettel körbe lehet sízni az összeset egy szezon alatt. Ehhez egy mágneskártyára pontokat töltenek fel, és (többnyire) a pályák hosszúságától függ, hogy egy felvonás hány pontot ér. A rendszer elvileg megengedi, hogy az egyik helyen megmaradt pontokat a másikra átvidd, de a gyakorlatban ez nem mindig működik.

Homoródfürdőn például úgy jártam, hogy elfogadták a máshonnan hozott kártyát, de csak, ha elfogytak már róla a pontok, és akkor ők szívesen újratöltik. A Havasbucsinon váltott kártya pedig egyszerűen nem használható a szomszédos Bogdán pályán, mert teljesen más fajta, pedig mindketten a Hargita sírégió tagjai. Legalább fordítva működött, de ehhez egyszer pórul kellett járnom, hogy megtudjam. Azóta is megvannak a havasbucsini pontok. Egyedül a csomafalvi pályán fogadták a máshonnan hozott pontokat, de ott is csak azzal a megkötéssel, hogy legalább 30 pontot (45 lej értékben) vásároljak még tőlük. Nos, ilyen a székely összefogás minálunk, nehogy már a szomszéd kecskéje hízzon jobban. De térjünk vissza a pályákra:

A homoródfürdői Lobogó

van Udvarhelyhez a legközelebb és a legkönnyebben megközelíthető, hiszen a főút mentén található, alig tizennyolc kilométerre a várostól. A hómennyiség változó, mert alig 700 méteren fekszik, de hóágyúkkal igyekeznek tartani a szintet, általában decembertől februárig. Kezdőknek ideális, de haladóknak is élvezhető a párszázméteres pálya, amely kétszemélyes (csákányos) felvonóval működik, így, ha sor van, akkor se kell sokat várni.

Tipp deszkásoknak és nem csak: fentről nézve a pálya bal szélén kitaposatlan, mélyebb hórétegben, fák között is lehet suhanni, ugratni. A lejtő alján kölcsönző és egy melegedő büfé is van, ahova síbakanccsal is beengednek, de vár a komplexumhoz tartozó vendéglő, ha megéhezne az ember, illetve a fürdőközpont, ha elfáradtak már az izmok. A gyerekeknek szánkópálya is van kialakítva.

A csomafalvi Veresvirág

hatvan kilométerre, egyórás vezetésre fekszik tőlünk, a libáni út vezet oda. Udvarhely felől érkezve érdemes bekapcsolni a GPS-t, mert pont ebből az irányból nem látszik a sípályát jelző tábla. A 900 m magasan fekvő, összesen 1,4 km hosszú pálya tulajdonképpen két részből áll, de a felső, meredekebb és hosszabb (900 m) rész csak kedvező hóállás esetén van nyitva. Szóval indulás előtt érdemes betelefonálni a Veresvirág panzióhoz, mert nem éri meg annyit utazni a mindössze 500 m-es, a homoródihoz hasonló nehézségű alsó pályáért. Különben mindkét pályarészt külön felvonóval látták el, egyenként 2 pontot vesz le kártyáról.

A felső rész külön érdekessége, hogy a pálya bal széle egy erdei ösvényre vezet, és egy jelöletlen, fás-bokros oldalban csatlakozik vissza a felső felvonóhoz. Friss hóban, deszkával külön élvezet. Botok segítségével a sízők még tovább hajthatják magukat a gerincen, és a kilátónál is be lehet ereszkedni az alsó felvonóhoz. Ha már elfáradtunk, nyitva áll a panzió tágas büféje, jó időben a pályára néző teraszon is lehet sütkérezni.

A bucsini pályák,

avagy a Gyergyó és Parajd között félúton található Havasbucsin és a Bogdán elég közel vannak egymáshoz, hogy a kezdő és a gyakorlott sportolók akár együtt is utazhatnak. Az 1200 m magasan található Havacsbucsin hiába kecsegtet a maga 1,2 kilométeres hosszúságával, olyan lankás, hogy kanyarodni se kell. Eléggé adrenalinszegény, meg is kell, hogy hajtsa magát az ember, hogy érezzen egy kis sebességet. Tele van kisgyerekes családosokkal meg nagyon kezdőkkel. Idéntől már a pálya mindkét szélén egyszemélyes (tányéros) felvonó működik.

Számomra egyedül az erdei ösvény élvezhető, amire a jobb oldali felvonó vezet, az erdőből kibújva pedig becsatlakozik a kispályára, amelyet a homoródihoz tudok hasonlítani. Egy felvonás 3 pontot ér a nagypályán, 1 pontot a kispályán. Kölcsönző, büfé, oktató- és szánkópálya is van itt.

A Bogdán pálya egy kicsit más tál tészta. Nem árt ügyesen használni a tányéros felvonót, ugyanis a meredek pályán keresztül vezet az út a könnyebbik pályához, amely egy széles, de rövid szakasz után 1,5 km-en az erdőn keresztül vezet vissza a nagy felvonóhoz. Fekvése miatt a majdnem 800 m-es nagypálya és az erdei rész alja néha eléggé kijegesedhet, de a gyakorlott sízőknek és deszkásoknak ez is kihívást és élvezetet jelenthet.

Az 560 m-es kispályához külön felvonó tartozik, ez is két pontot vesz le fordulónként. Jó időben pazar kilátás nyílik, egyszer a Déli-Kárpátok teljes vonulata látszott – kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép. Az éhes és fáradt sportolókat a pálya alján és a tetején is várja egy-egy decens vendéglátó egység. Kölcsönzésre itt is van lehetőség.

A Hargitafürdőhöz

Csíkszereda felé kell tartani, majd a Hármaskereszt emlékműnél balra térni a félig aszfaltozott, félig betonlapokkal kirakott útra, és meg sem állni a néhány kilométerre fekvő sítelepig. Ha már eleget gyakoroltunk Homoródon, itt szintet lehet ugrani, egyszerre többet is: a könnyű Csipike, a haladó Kossuth (három variációval) és a nehéz Miklós vár ránk. Párszáz méteres pályák ezek, de erdei ösvények kötik össze, ez is hozzátartozik az élményhez, így összesen 7 km-t csúszhatunk.

Deszkásoknak rossz hír, hogy lankásabb helyeken annyira lelassulhat, hogy le kell csatolni.
Amúgy teljesen kiépített üdülőtelepről van szó, a pályákon kívül motoros hószánokat is lehet bérelni, túrázni, korcsolyázni vagy hópánkózni egy erre kialakított pályán. Mivel több száz méterrel magasabban fekszik, általában novembertől márciusig kitart a természetes hó, amire hóágyúkkal is rásegítenek, ha szükséges. Itt is mágneskártyás pontrendszerrel működik a felvonózás, 50 lejből elég jót lehet csúszkálni.

A Madarasi Hargita

túralécekkel akár Hargitafürdőről is megközelíthető, de autóval eleve más irányba kell elindulni Udvarhelyről. A hóláncot se érdemes otthon hagyni, ha nem összmeghajtású a kocsi, de vannak fuvarozók, akik felvisznek a hegyre, ha sajnáljuk az autót. Ivóban, a Kolping tábor közelében van a sorompó, ahol a néni elkér 12 lejt autónként, miután ellenőrzi a felszerelést. Majdnem tíz kilométeres erdei út következik, amelynek az első néhány kilométere nincs leaszfaltozva, de elég széles, jól járható. Szentegyháza felől is meg lehet közelíteni a Madarasit, de sokkal szűkebb, meredekebb az út vége, és, ha nincs elég hó, akkor kirázza a tömést is az ember fogából az alsó részen.

A régi menedékház fogad minket az út végén, akár itt is letehetjük az autót, nem kell már sokat sétálni a pályákig, amelyek szervesen egymásba fonódnak a Csillagösvényen és a Hadak útján, összesen 4,5 km hosszúságban. Hargitafürdőhöz hasonlóan itt is különböző szintek vannak: a kék jelzésű Súgó és a piros jelzésű Kicsi Mihály egyenként 1,5 km-es csúszást, míg a fekete Nagy Mihály a haladóknak 700 m-t kínál. A Súgó alján, az ún. „falon” és a Nagy Mihály felső felén is vigyázni kell, mert erősen buckás, jól összetörheti magát az ember. A merészebbeket épített ugratók is várják, jelöletlen ösvényeket is találnak az erdőben, csak fel kell fedezni a bejáratot a pályák szélén.

Amúgy a „székely síparadicsomban” nem pontra, hanem időre megy a játék: 66 lejből egész nap lehet sízni, de van félnapos és kétórás opció is. Ezzel csak az a baj, hogy csúcsidőben (pl. ünnepek alatt, vakációs hétvégéken) egy óra alatt alig néhányszor lehet lesiklani, akkora a sor. Az árakról, nyitvatartásról különben itt írtunk egyszer bővebben.

Több menedékház, panzió is körülveszi a sítelepet, szóval meg lehet pihenni, jót enni a teraszokon vagy bent a melegben. S aki unja már a pályákat, túrázhat egyet, gyalog vagy motorosszánnal, hótalppal vagy túralécekkel bejárhatja az egész oldalt vagy a csúcsra törhet. 1600 m-es szint feletti magasságával itt is garantált a hó a teljes szezonban, ami akár áprilisig is tarthat.