Kaptunk egy meghívást egy most felszerelt gyümölcslé-készítő műhelybe. Eljöttem, mert kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen piaci helyzetben, amikor minden faluban van két gyümölcspréselő, illetve városon is minden második garázsban ezt csinálják, mi visz rá egy fiatal vállalkozót, hogy ebbe fektessen, üzletet lásson ebben.
Hősünk Mózes Tamás. 24 éves, idén végzett Kolozsváron agrármérnökit. Fájdalmasan fiatal. A kép egy kicsit úgy néz ki, mintha azt ordítaná fel, hogy „Anya, dobd le a labdát!” Na de annyira már nem fiatal.
Erről jut eszembe az a jelenet, hogy „Tamás anyukája, Tamás anyukája, le tetszik engedni Tamást a blokk elé? Jaj, nincs itthon? De akkor legalább a labdát le tetszik dobni?” Tamás anyukáját ismerem, nem blokkban lakik, hanem Kénosban. Nem tudom, hogy labdájuk van-e, de bivalyuk és kecskéjük az biztos, hogy van. Sokszor vásároltunk tőle bivaly- és kecsketejből készült tejtermékeket, Mózes Enikőnek hívják és az egyik legismertebb környékünkbéli őstermelő. Eddig soha nem értettem igazán, hogy miért ős egy termelő, de most már értem, Tamásnak az őse.
Miután tisztáztuk a Tamás pedigréjét, hadd nézzük meg a bizniszét is. Mert, amint látni fogjuk, itt most az az eset fog fennállni, amikor az alma nem esik messze a fájától, de azért kigurul a fa alól, és megpróbál gyökeret ereszteni. A család ugyanis már rég foglalkozik gyümölcsfeldolgozással, a tejtermékek mellett ez egyik legfontosabb szakterületük, de Tamás most egy új irányból közeledik a piachoz. Hogy mennyire fog dőlni a lé, ez a jövő titka, de a lelkesedés és a bizalom megvan a fiatalemberben.
Tamás tervében az szerepel, és ez az, ami egy kicsit más a sok környékbeli feldolgozóhoz képest, hogy nem csak bérmunkára koncentrál, azaz nem más emberek almáját préseli csak, hanem saját terméket is állít elé, saját branddel.
És nem csak az ötlitres kiszerelésben árusítja a gyümölcslevet, hanem kis, üveges kiszerelésben is. Főleg az éttermeket, bárokat célozza meg a 3 decis és a 7,5 decis kiszereléssel.
Beszerzett egy profi üvegmosót, ami állítólag képes a címkét is lemosni az üvegről. Mivel főleg vendéglátóknak adja el az üveges levet, tőlük vissza tudja venni az üres üvegeket, és ezáltal nem lesz olyan óriási a különbség az árban, megfizethetővé válik az üveges lé is. Ez is egy fontos szempont, a környezetvédelmi kérdések mellett, amelyek miatt teljesen elvetették a PET-palackos kiszerelés kérdését.
Hamarosan Góbésítani fogják a termékeiket, így az üveges gyümölcslevek a Merkúrban is kaphatók lesznek. Csak ne kellene annyit címkézni! Tamás bevallja, a címkézés az a folyamat, ami legjobban fárasztja, és amit szíve szerint gépiesítene, ha tudna.
Ez a gépsor 3 hetes. Ausztriából jöttek a gépek, de egy helybéli beszállítón keresztül, és több mint egy hónapot késtek. Pontosan annyit, hogy épp lekéssék a fő almaszezont. Emiatt nem tudtak intenzíven beszállni a bérmunkába, azaz a másoknak való préselésbe, emiatt pedig nem gyűlt össze a tervezett forgótőke, amire idén számítottak, és amiből megvették volna a nagy mennyiségű almát a saját termékeikhez. Pedig most lenne jobb gyümölcsöt vásárolni, mondja Tamás, később már sokkal drágább lesz az alma, és arra is jobban kell ügyelni vásárláskor, hogy ne legyen túlérett.
A túlérett alma kevesebb levet is ad, feldolgozni is nehezebb, és édesebb is a leve. A túlédes és túl aromás almalé pedig nem olyan jó, főleg ha keverni kell a céklával, az áfonyával vagy a ribizlivel, mert elnyomja azok ízét. Inkább a semleges ízű almák valók arra, például a Florina sokkal jobb erre, mint a Golden.
A cékla, az áfonya és a ribizli levét almáéval keverik, meséli Tamás, miközben elővesz a raktárból néhány üveg levet, hogy kóstoljuk meg. Egyrészt azért, mert az áfonya és a ribizlilé önmagában megfizethetetlen. Másrészt azért, mert az áfonyalé ízetlen is töményen, nem olyan karakteres, mint a ribizlilé. Meg is kóstoljuk a 100%-os áfonyalevet, se íze, se bűze így magára, az a finom áfonyaszörp íz, amit nagymamánk kamrájából ismerünk, cukor nélkül nem jelenik meg. Cukrot pedig nem akarnak adni a léhez, és nem is adnak. De almalével keverve finom, harmonikus ízű üdítőt ad az áfonya, amit Tamás reggeltől estig tudna inni, bevallása szerint ez a kedvence.
A céklát azért keverik almával, mert annak eléggé furcsa és jellegzetes az íze, és a legtöbben nem szeretik töményen. Még akkor is, ha Tamás egy olyan fajta céklát választott egy volt egyetemi évfolyamtársa több fajta céklája közül, amelynek szinte nincs is földíze. Ami nem volt könnyű, mert azért a legtöbb céklának kemény földíze van. Amiért nem mindenik fogyasztó rajong. De földíz nélkül is nyers íze van a céklalének. Van egy olyan termékük, a Cékla+, ami 80% céklalevet tartalmaz, na ahhoz például csak a nagyon kemények, nagyon elvetemültek nyúlnak.
A cékla egyébként most divattermék, mindenki azt akarja inni, öregektől anyukákon keresztül sportolókig. Sokkal többet is adnak el belőle, mint minden más vegyes léből.
A termelés mellett Tamás kísérletezni is szeretne, hogy minél nagyobb választékkal tudjon piacra lépni. Hamarosan megpróbálja a szőlő-alma-torma kombinációt, és a gyömbéres almával, illetve a gyömbéres céklával is kísérletezni fog. A cél az, hogy természetes leveket keverve, minél eladhatóbb üdítőket hozzon össze, elérhető áron. Nem könnyű, az emberek a bolti cukros levekhez vannak szokva, az ő természetes üdítőinek a sajátos ízvilágát még el kell fogadtatnia a fogyasztókkal.
Idén 15 tonna almát tervez feldolgozni saját termékekre, jövőtől ez a mennyiség nőne. Ebben segít az új gépsor, amit egy startup-os pályázatból vett meg. Már egy jó ideje foglalkozik gyümölcslé készítéssel, de eddig csak őstermelőként tette, mostantól cégen fut az egész. Választ kapok arra is, hogy miért éri meg még egy gyümölcsfeldolgozót létrehozni a sok régi mellé. Csak azért nem érné meg egy ilyen gépsort megvásárolni, mondja Tamás, hogy bérmunkában dolgozzon, és másoknak préseljen.
De így, hogy saját termékkel lép piacra, így lesz munka elég egész évre, folyton kell majd csomagolni, címkézni, kiszállítani. Tamás azt figyelte meg, hogy az emberek elég kényelmesek, nehezen veszik rá magukat arra, hogy elmenjenek hozzájuk a céghez gyümölcslevet vásárolni, de ha házhoz viszik nekik, akkor sokkal szívesebben vásárolnak. Ebben egy jó piaci rést lát, és komolyan gondolkodik a házhozszállításban. Megfigyeléseim alapján azért kapja meg a helyét a sok kis helyi gyümölcslékészítő között, azért tud bevágódni az egyébként már telített iparágba, mert jobban megtalálja az utat a termékének a fogyasztóhoz. Kíváncsi leszek, mi fog kisülni ebből, szerintem érdemes lesz követni a fejleményeket és az akciókat a facebook-oldalukon.
És ami még reményt ad a vállalkozás jövőjét illetően, az a csapat. Mindhárman idén végeztek, lelkesen dolgoznak, jó a hangulat a feldolgozóban, buliként élik meg a munkát. Norbi teljes normás munkatárs lesz, itt marad egész évben, Berci csak a szezonban segít be, de azt teljes odaadással csinálja. Ha ezt a lelkesedésüket megőrzik, és a piac részéről nem kapnak valami hatalmas pofont, látok rá esélyt, hogy még sokra vigyék ezek a fiatalok. Hajrá, Fresh!
