Kapszulákat adtak reggelire, majd toxikológust hívtak. Rendhagyó Bizniszvitamint tartott a Harghita Business Center.
Fotók: Berkeczi Zsolt, Simó Veronika
Elcsábították a drogszakértőt az udvarhelyi inkubátorházba, zártkörű rendezvényen tartott előadást Dr. Zacher Gábor csütörtök reggel.
Reggeli gyanánt, az előadáshoz igen találó módon, Szabó Bilibók Attila, a Transylvanian Miracle Kft. tulajdonosa egy piros, egy világos- és egy sötétzöld színű kapszulát etetett meg a résztvevőkkel.
A poénosan három fogásos reggelinek nevezett készítmények valójában zöldségek voltak, extrém módon szárítva és fagyasztva. Az eljárást, amivel készülnek, liofilizálásnak nevezik, ami fagyasztvaszárítást jelent, vagyis mínusz 55-60 Celsius-fokon vákuum hatására kivonják a teljes víztartalmat a növényekből, amelyek így – a gyártó szerint 25 évig – tartósítószer nélkül megőrzik a hatóanyagokat. A tányérokon céklalé, csírakeverék és búzafűlé volt, kapszulába zárva. Aztán az irattartónak álcázott dobozokból előkerültek további liofilizált gyümölcsök és zöldségek, csírák is. Ezeket titokban lehet majszolni az irodában, nem romlik el, és nem is kell a közös hűtőben tárolni, ahonnan nyoma veszhet – viccelődött a cégvezető.
Az a három tabletta megrémített
– kezdte poénkodva az előadását a reggeli után Dr. Zacher Gábor. Aztán mégsem a veszélyes szerekről, hanem a még ismeretlen veszélyeket rejlő digitális világról beszélt.
Komoly viták zajlanak arról, hogy a technológiai függőség mítosz vagy valóság, viszont az már most világos, hogy az életünket jelentős módon szabályozza az a háló, amiről ma még függőségi és mentális szempontból keveset tudunk.
A magyar fiatalok szabadideje egy felmérés szerint tévénézéssel, internetezéssel, chateléssel telik, az olvasás például nagyon visszaszorult. Ehhez nagyban hozzájárultak a kötelező háziolvasmányok is – ismerte el az előadó -, hiszen azok alakítják az olvasási szokásainkat.
„Annyira imádtuk a Kincskereső kisködmönt, hogy két hónapig le se tettük, a Légy jó mindhalálig egy komplett nyári szünetet vett igénybe. Ezek a könyvek nem éppen az aktualitásukról híresek 2019-ben. Nem is szereti a gyerek ezeket olvasni. Az én fiam is ebben a cipőben járt, de amikor 13 éves korában ráakadt a Harry Potterre, öt nap alatt kiolvasta, megszeretett és megtanult olvasni. Higgyék el, olvasni jó, mert a virtuális valóság, a 3D, egy külső információ, ami abban a pillanatban, hogy kikapcsolom a gépet, megszűnik. Az olvasás, a saját belső 3 dimenziós és 5.1-es hangrendszerünkben játszódik le, aminél jobb fantáziakeltő nincs.”
A könyvek az utóbbi években rendkívül gyorsan okostelefonokra cserélődtek a magyar otthonokban. Önök már az a generáció, akik előbb nyúltak telefonhoz, mint magukhoz – mondta a hallgatóságnak Zacher.
2017-ben 2,5 millió okostelefont adtak el Magyarországon. Közben a telefon státusszimbólummá vált, fölösleges kiadásokba hajszolva az embereket, hiszen egy nagy tudású telefon képességeinek mindössze 30%-át tudja kihasználni egy idősebb, és körülbelül 60%-át egy 20-30 éves felhasználó. Mégis a legújabb, leggyorsabb, legszebb képeket készítő telefont akarjuk.
Nem biztos, hogy érdemes kidobni azt a pénzt.
A fiatalok 24 %-a folyamatosan online van, 43%-uk naponta 150-szer nézi meg a telefonját. Nem azért, mert hívást indít vagy fogad, hanem azért, mert valami történt a világban, amiről nem szabad lemaradni – folytatta a statisztikát.
Az amerikai tinédzserek 45%-a van folyamatosan online, több mint felük a Facebookot részesíti előnyben, utána jön a WhatsApp, YouTube, Snapchat, Instagram. A fiatalság 90%-a elalvás előtt is használja a mobilját, nem számolva azzal, hogy az utolsó elalvás előtti élmény hihetetlen módon tudja befolyásolni az ember éjszakai nyugalmát.
A közösségi média fantasztikusan jó, el nem tudjuk képzelni az életünket enélkül. „Magam is emlékszem, hogy amikor az Iwiw megjelent, hány általános iskolai osztálytársamat találtam meg, akiről 20 éve semmit nem tudtam. És nem cseréltünk öri-bari karkötőt, de kíváncsi voltam, mi történt velük azóta.”
Ki kell mondanunk: a közösségi média a kábítószerekkel megegyező függőséget okoz – hangzott el. Nem arról van szó, hogy valaki belehal. Persze, hallunk olyat, hogy a kínai gyerek öt napig ül a gép előtt és egyszer csak lefordul a székről. Igen, extremitások is vannak, de sokkal kisebb az esélye, hogy akut egészségkárosodása legyen valakinek. A kérdés az, hogy az online világban történő élet, kalandozás a személyiségfejlődésben milyen problémákat tud okozni – magyarázta a szakértő.
Hiszen miről szól ez a történet? Egy gyors örömszerzésről, egy felpörgő világról, amiből nem biztos, hogy ki fogunk tudni lépni, és egy hihetetlen rivalizációról.
Mert akit lájkolnak, azt szeretik.
De akit nem lájkolnak, azt vajon miért nem szeretik? És ha őt nem szeretik, akkor világos, hogy szorongani fog.
A mai tizenéves korosztály nagyon nagy százaléka szorongó a teljesítménykényszer miatt, amit az iskola is tud erősíteni, nem beszélve a kortárs agresszióról. Ez alatt már nem iskolai verekedést kell érteni. Sokkal inkább attól kell tartani, hogy az online világ nem felejt, akit kigúnyolnak egyszer, örökre úgy marad.
„1973-ban vagyunk, éltük az életünket az offline világban, én 7. B osztályos tanuló voltam, édesanyám rám adott egy borzasztó kinézetű norvégmintás pulóvert, amit előző nap a húga küldött Kanadából. Beléptem az osztályba, huszonnyolcan röhögtek rajtam, de másnapra el volt felejtve. Ha ma valaki belép egy gáz cuccban az osztályba, és egyetlen fénykép készül róla, nem 28 ember röhög rajta, hanem 28 ezer vagy 280 ezer. És nem aznap, hanem akár több év múlva” – magyarázta személyes példával a kockázatot Zacher.
A cyberbullying, vagyis az internetes zaklatás egyre nagyobb probléma, még ott is, ahol nem beszélnek róla, mint például Oroszországban. Mit használnak ki a zaklatók? Azt, hogy a lehető legszörnyűbb, ami valakivel történhet, az, hogy rossz hírét keltik a neten. Hogy ez ne történjen meg, a zaklatottak szinte bármire képesek, sokan az öngyilkosságig elmennek.
A tavalyi év egyik ilyen kihívása a Momo challenge, egy, a WhatsAppon terjedő öngyilkos játék volt. Momo egy borzasztó külsejű, tyúklábú, gülüszemű baba, (ne, inkább ne keress rá a böngészőben!) aki az alapján “találja meg” a fiatalokat, hogy azok miket kommunikálnak a közösségi hálón magukról. Azok lesznek az áldozatai, akik sérülékenyebbek, akik negatív üzeneteket közvetítenek magukról: elhagyott a pasim/csajom, utálom a világot, hülyék a szüleim, stb. Momo megtalálja, megszólítja és feladatokat ad nekik, majd azt ígéri, hogy ha nem teljesítik a feladatot, akkor éjjel az ágyuknál fog állni.
Hiába tudjuk, hogy nem fog ott állni, nem tudunk ettől elvonatkoztatni. Nem beszélve arról, hogy ha nem teljesíted a kihívást, rossz híredet keltem a neten.
Ennél már az öngyilkosság is jobb
– vázolta a játék működésének logikáját az előadó.
A másik hasonló „játék” az oroszoknál terjedő a Kék bálna kihívás. Ötven nap, ötven feladat, hasonló üzenetekkel. A 49. napi kihívás, hogy karcolj egy bálnát az alkarodra, majd másnap, hogy akaszd föl magad. Oroszországban több mint 130 fiatal ezt meg is tette – osztotta meg az ijesztő statisztikát a szakértő.
És itt még nincs vége
Sem a számoknak, sem a veszélyeknek. Egy átlag felhasználó 155 baráttal rendelkezik a Facebookon. Magyarul azt mondjuk, hogy barát, de az angol friends szó alatt nem feltétlenül a klasszikus értelemben vett barátot értjük. A 155 barátból sokkal az illető soha nem fog találkozni. Akkor hogy lehet ez barát?
2007, vagyis az első iPhone megjelenése óta, a fiatalok kevesebb időt töltenek a barátaikkal offline, és kevesebbet is randiznak, egyre magányosabbak. Igaz, hogy az online világban ott van az a 155 barátjuk, akiből 4 olyan, akire számíthatnak a bajban, de azoknak, akikkel biztosan nem találkoznak, olyan tulajdonságaikat árulhatják el, amik valójában nem léteznek.
Innen már csak egy lépés a személyiségzavar, kettő a snapchat dysmorphia. Ezzel a furcsa nevű jelenséggel az amerikai plasztikai sebészek 70%-a már találkozott, így nevezik azt, amikor tinédzserek a saját, szűrőkkel ellátott képmásukra akarják átoperáltatni magukat.
Ez tulajdonképpen testképzavar, egy filterekkel készült képre szeretnék hasonlítani, ami én vagyok, de mégsem – magyarázta Zacher.
Tíz éve erről nem is hallottunk,
ahogyan valószínűleg a sleeptexting nevű jelenségről sem. Alvás közben is a közösségi médián lógni – ezt jelenti, és főleg azoknál az embereknél veszélyes, akik egyébként is hajlamosak alvajárásra, vagy alvás közbeni beszélgetésre.
Mi ebben a kockázatos? Álmunkban kikapcsolnak azok az úgynevezett agykérgi gátlások, amelyek egyébként szabályozzák a viselkedésünket. Így elképzelhető, hogy alvás közben úgy reagálunk egy üzenetre, ahogy éberen soha nem tennénk, és ennek következményei lehetnek. Gyakorlatilag a tudatalattinkba engedjük be a készüléket. Aki hajlamos erre, jobb ha éjszaka lekapcsolja a netet – tanácsolta a toxikológus.
És ha már az alvásnál tartunk: a mai generáció egyre kevésbé kipihent, későn fekszik, korán kel (és ébredés után rögtön megnézi a telefonját), napközben zaklatott, és hogy este ellazuljon kicsit, lecsúszik 1-2, majd 3-4 pohár bor. “Aztán eljön az a pillanat, hogy az ember rájön: bármikor abba tudom hagyni, csak az a baj, ha abbahagyom, szarul leszek.”
A fiatal korosztály az élete során 5 év és négy hónapot smartphone-zombiként fog eltölteni, lehajtott fejjel, a két hüvelykujjának a mozgatásával – mutatott egy másik statisztikát az előadó, de megjegyezte azt is, a közösségi médiában eltöltött idő hasznos is lehet.
Összevetve az elhangzottakat, felmerül a kérdés:
Tudunk-e digitális detoxot csinálni?
Mit értünk alatta és miért lenne jó nekünk? Bár a kutatások vitatják a digitális méregtelenítés hatásainak mértékét, bármilyen apróság jó hatással lehet az életünkre – vélekedett az előadó. Az, hogy elalvás előtt egy órával kikapcsoljuk a netet, csökkenti a stresszt, javítja a koncentrációs képességet, inspirálja a kreativitást, segíti a megnyugvást, elmélyülést, javítja az alvás minőségét. „Érdemes megtanulni lekapcsolni és kikapcsolni, higgyék el, az online világon kívül is van élet.”
A virtuális valóság elterjedésével pedig még inkább veszélyben vagyunk, hiszen teljesen belesüllyedhetünk – folytatta Zacher egy közönségből érkező kérdésre reagálva. Gondoljunk bele, a VR olyan élményeket kínál, amelyek fölöslegessé teszik, hogy elutazzuk valahová, a kanapén ülve próbálhatjuk ki a bungee jumping-ot, egyre kevésbé fogunk kapcsolatot létesíteni egymással. Éppen ezért kell tudatosan gátat szabni, egy kontrollmechanizmust beépíteni az életünkbe ezzel kapcsolatban. Tudjuk azt mondani, hogy akkor is kimozdulok, és kikapcsolom a telefonomat.
Tanuljunk meg semmit csinálni, különben nem töltődünk fel, elfogy az energiánk, és előjön egy csomó pszichoszomatikus tünetünk: fáj a fejem, fáj a hasam, kicsit puffadok, nem tudom mitől, de rosszul vagyok.
Mi legyen a gyerekekkel?
Hogyan építsük be a gyerek szoftverébe a kikapcsoló gombot? Akkor kell kezdeni, amikor a gyerek még akkora, mint egy fűtőtest – jelentette ki az előadó. A keretrendszereket már akkor ki kell alakítani, egy kamasznál már esélytelen. És a szülőkre is vonatkozzanak szabályok! „Ne az legyen, hogy takarodj fiam a szobádba olvasni, én meg alig várom, hogy leülhessek kicsit a gép elé. A gyereknevelés a világ legveszélyesebb extrém sportja. Egyszer lehet elrontani” – biztatta a jelenlévőket Zacher.
És hogyan találjuk meg az egyensúlyt, ha a munkánk online, de digitális detoxot is akarunk? – kérdezte még valaki a közönségből.
–Tök egyszerű. Fontos ez önnek? Akkor kapcsolja ki. Attól vagyunk emberek, hogy van egy tudatos énünk, ami befolyásolja a magatartásunkat. Nincs recept, csupán annyi, hogy gátak és fékek rendszerét kell beépíteni az életünkbe – zárta az előadását Magyarország sztár-toxikológusa.
