Már az udvaron táblácskák fogadnak: a be- és kifelé utat jelzik a szülőknek, de a szokásos plakátok sem maradnak el, melyek a kézmosásra, a távolságtartásra emlékeztetnek. Az ajtóban egy védőruhás nő fogad, és arra kér minket, hogy használjuk a fertőtlenítő lábtörlőt. Amíg előhalásszuk a maszkokat a táskáinkból, addig megméri a lázunkat, és megmutatja merre találjuk a kézfertőtlenítő adagolót, majd az Eszterlánc Napközi igazgatónőjéhez, Koncz Melindához irányít.   

Ő a további változásokról is mesélt nekünk: 

a játékok többségét el kellett pakolniuk, 

mert használatuk jelenleg nem biztonságos: a legók, homokozókészletek maradtak, meg a műanyagok, amik fertőtleníthetők. Ezenkívül mindenkinek megvan a saját játékos dobozkája, asztala, széke, ágya, amihez kizárólag ő nyúlhat hozzá. Egy csoport két termet használ: az egyikben tartják a foglalkozásokat, a másikban alszanak, így az ágyak mindig megfelelő távolságban lehetnek egymástól, nem kell őket egymásra pakolni, mint általában szokták. A szülő csak az ajtóig jöhet, ott egy alkalmazott átveszi a gyereket, megméri a lázát, lecseréli a cipőjét, és utána mehet is a saját csoportjához.  

Rengeteg felnőtt van – folytatta a módosítások sorolását az igazgató –, ahhoz képest, hogy eddig a 225 gyerekre volt öt dada, most a 18-cal van négy. Van két óvónéni délelőtt, egy pedig délután a 9 gyermekkel, normál esetben a 25 gyermekre egy óvónéni vigyáz délelőtt és egy délután, az egy folyósón található két csoportnak van egy dadája, délután pedig négy csoportnak egy. Ráadásul a szombatfalvi óvoda alkalmazottai is az Eszterlánchoz tartoznak, és most ők is besegítenek. 

De talán a legfőbb változás, és egyben 

az óvónénik legnagyobb kihívása,

hogy olyan feladatokat tudjanak kitalálni, ami kellőképpen lefoglalja a gyermeket, „hogy ne kelljen folyton szólongatni őket, vagy ide-oda állítgatni, hanem olyan programot kínáljanak nekik, ami nem igényli a személyes kontaktust”, mondta Koncz Melinda.

Minden játékot lehet játszani, csak meg kell néha változtatni a játékszabályokat – válaszolta az intézmény óvónője, Vajda Éva amikor arról kérdeztem, hogy mivel ütik el most az időt –, főleg szabadban játszanak: kézműves és szórakoztató tevékenységek vannak. Nemrég például készítettek forgót, ilyenkor a kinti padoknál egy gyerek ül egyszerre, amíg elkészül, utána pedig egyedül játszik vele. Gumizni is szoktak vagy a Mókusok, ki a házból! is elég népszerű, ezek eleve igénylik, hogy ne legyenek közel egymáshoz a gyerekek. De a fogócska sem marad el, csak egy kicsit átalakul, ha megvan a kétméteres távolság, az azt jelenti, hogy a fogó sikeresen elkapta a másikat. De más játéknál is alkalmaznak módosításokat, hogy biztonságossá és egyszerűvé tegyék azt, például a mókusoknak most hullahoppkarika-házak jelentik a menedéket a más, megszokott alternatívák helyett.

Az oktatási intézmények vezetői és alkalmazottai egyébként 

nem feltétlenül örültek a nyitásnak, 

mondta el Zörgő Noémi, a városháza sajtószóvivője. Később az Eszterlánc Napközi igazgatónője kiegészítette: nem arról van szó, hogy nem örültek, nem tudták, hogy milyen helyzet előtt állnak, nem tudták, hogy egyáltalán mire kell felkészüljenek. „Az egy dolog, ami le van írva, de nem igazán vette senki figyelembe, aki a törvényeket és a szabályokat hozta, hogy itt hány éves korosztályról van szó”, magyarázta, hogy kezdetben „szinte lehetetlennek” látták, hogy a szigorú járványügyi feltételek mellett a gyerekek élvezhessék is a foglalkozásokat.

Az intézmény óvónője tartott attól, hogy a gyerekek nem fogják jól érezni magukat ilyen körülmények között. De közel az első hét letelte után úgy tűnik, tévedtek, mondta, a gyerekek már nagyon vágytak a társaságra, a játékra. Biztos közrejátszott a pár hónapos kiesés, nem valószínű, hogy ugyanilyen jól fogadták volna az új szabályokat, ha korábban nem töltöttek volna el jó pár magányos órát otthon, töprengett, ehhez képest most a nagy udvar, a nagy tér sok lehetőséget biztosít az otthonlét után, pláne azoknak a gyerekeknek, akik tömbházban laknak. 

Az elosztásnál figyeltek arra, hogy a testvérpárok egy csoportban maradjanak, könnyű kitalálni, melyik az ő asztaluk.

Szerencséjük volt, úgy véli az igazgatónő: két egyenlő számú csoportba szétosztott gyerekek elhelyezésére a hűvösebb földszint bőven elegendő volt. Közel 50 gyermek szülei jelezték, hogy élnének a nyári napközi lehetőségével, de csak 18 gyerek jelent meg később. A helyzet hasonló más városokban is, mondta el Zörgő Noémi, ott is kevesebben vitték el gyermekeiket, mint amennyien jelezték. Pontosan nem tudni, hogy ezt mennyire befolyásolták az egyre inkább növekvő számok, de Koncz Melindát nem lepte meg, az előző években sem volt ez másképp, mindig többen jelentkeznek, mint amennyien valóban elviszik majd a gyereket, „általában a szülő úgy van vele, hogy legyen biztos, hogy valahol helye lesz a gyermekemnek, így bejelentkezik”, magyarázta. 

Kéthetente új napi, új óvónénik, 

nem lesz ez kényelmetlen a gyerekeknek? Miért van egyáltalán a kéthetes ciklus? – merült fel a kérdés. Zörgő Noémi elsősorban azzal indokolta, hogy a napközikben a nyári időszakra munkálatokat terveztek, már az év elején beütemezték a költségvetésbe, és szeptemberig el kell készülni ezekkel. Van, ahol már el is kezdték, miután április 27-én azt mondták Bukarestben, hogy biztos nem nyitnak a tanintézmények, a Villanytelepi Napközi kihasználta ezt a lehetőséget, és elindították a munkálatokat, említett egy példát. Másrészt járványügyi szempontból is jobb így, sokkal jobban kontroll alatt lehet tartani, nem mindegy, hogy minden napköziben meg tud jelenni a vírus vagy egyszerre csak egy helyen. 

Koncz Melinda azt is hozzátette egy nappal később, hogy bár jobb lett volna, ha egy helyen megoldódik az egész, mert akkor nem kellett volna minden óvodát előkészíteni, nem lett volna kivitelezhető. Vagy csak egyetlen óvoda személyzete dolgozhatott volna, vagy még most ismerkedne az új személyzet az új hellyel. Előző esetben a szabadságok miatt lettek volna problémák, az utóbbit pedig ő azért nem látja jó megoldásnak, mert szerinte minden intézmény a maga személyzetével tud biztonságosan és kiegyensúlyozottan dolgozni. 

A meglévő csoportokat már nem fogják megbolygatni, nyugtatott meg, még egy-egy diák fog mindkét csoporthoz kapcsolódni, ennyi változás lesz még. Bár törvény szerint jelentkezhetnek folyamatosan a szülők, már a két tíz fős csoportokhoz nem tudnak senkit csatolni, „törvény ide vagy oda, de muszáj azt is figyelembe venni, hogy a gyermeknek jó kell legyen, kéthetente nem tud új csoportba beilleszkedni. Az egy dolog, hogy változnak a felnőttek, de az, hogy a gyerektársak is változzanak, azt nem lehet”. 

Tehát, aki ezután jelentkezik, az akkor tud csatlakozni, ha kigyűl egy csoportra való gyerek, mert az nem működőképes az igazgatónő szerint, hogy folyamatosan egy-egy újabb lehetséges fertőzési pontot hozzanak be egy csoportba. „Reméljük tényleg, hogy jól érzik magukat, akik itt vannak, és azt is, hogy átgondolják azok a szülők, akik hozni szeretnék a gyereket, hogy az esetszámok nőnek. Bár mi megteszünk mindent, nagyon fontos, hogy tényleg csak az hozza közösségbe a gyereket, akinek nincs más választása”, figyelmeztetett.

Volt lehetőségük most tapasztalni, 

ilyen szempontból jó volt, hogy nyitottak az intézményvezető szerint: most látták meg, hogy mi az, ami működhet, és mi az, ami nem, ezekből pedig tudnak építkezni a következőkben. 

A gyermekek például sokkal jobban kezelik a helyzetet, mint azt képzelték, az is világossá vált, hogy sokkal több személyzetre van szükségük ahhoz, hogy minimálisan is teljesíteni tudják az elvárásokat. Nem mindegy, hogy 18-20, vagy az Eszterláncban 225 és a szombatfalviban 54 gyerekre vigyáz ugyanannyi ember. Már a reggeli első lépésnél elakadnának, magyarázta, nem működne az, hogy valaki átvegye a gyermeket, rengeteg idő lenne, ha meg a szülő bemenne az épületbe, teljesen újra kell tervezni mindent. Így szerinte egyértelmű, hogy ez a rendszer, ami most működik, nem lesz szeptemberben is fenntartható.