A képeket a Székelyudvarhelyi Városi Kórház bocsátotta rendelkezésünkre.
Koronavírusos vagy, de bizonytalankodsz, mikor kell hívnod mentőért a 112-őt, vagy a sürgősségire vezess? Félsz a kórháztól, az ismeretlentől, esetleg a piros, sárga, rózsaszín gyógyszertől, amiről a szomszédod azt mondta, hogy veszélyes? Kíváncsi vagy, mennyivel jobbak az esélyeid a kórházban, ha már kaptál oltást? Nagy Kinga Krisztina, infektológus főorvost, a székelyudvarhelyi városi kórház munkatársát kérdeztük.
Milyen esetben, milyen tünetekkel utalnak be valakit a kórházba?
A középsúlyos és súlyos koronavírusos betegeket minden esetben beutaljuk. Ez a nehézlégző, kiterjedt tüdőgyulladásos páciensekre vonatkozik elsősorban, mert nekik sürgősen oxigénterápiára van szükségük. Lehet azonban olyan is, hogy nem annyira súlyos a tüdőgyulladás, és nincs vagy csak kevés szükség van oxigénre, mégis a beteg rossz állapotban van: legyengült, idős, valamilyen rizikó csoportba tartozik, például krónikus tüdő- vagy szívbeteg, daganatos beteg. Ha az otthoni kezelés, gondozás kivitelezhetetlen, akkor is beutaljuk a beteget.
A nehézlégzés mellett, ami egy kiterjedt tüdőgyulladás vagy szövődmények kifejezője, a páciensek nagy többsége jelentős fáradékonyságról, akár teljes étvágytalanságról, hasmenésről panaszkodik, nem ritkán lázasak, hánynak vagy fáj a fejük, fájnak az izmaik, ízületeik, szédülnek. A tartós láz utalhat súlyos kórformára, főleg ha kiterjedt tüdőgyulladással társul. Gyakran van gond a vérnyomással, a szívritmussal, a cukorszinttel, a veseműködéssel. Főleg az idős, kiszáradt betegek körében gyakori a tudatvesztés, esések. Nem ritkán jelzik a betegek a mellkasi nyomásérzést, fájdalmat, a szaglásvesztés, ízérzékelési zavarok viszonylag ritkán fordulnak elő. Megemlíteném lelki tünetként a félelmet, nyugtalanságot, pánikot vagy apátiát, amely egyre több páciens esetében kíséri a testi tüneteket.
A koronavírus-fertőzöttség nem kritérium a beutaláshoz, sem a sürgősségi esetek ellátásához, főleg azóta, amióta (hála Istennek) megszűnt a háttérkórházi besorolásunk, így beutaljuk a vírusfertőzés gyanújával jelentkező középsúlyos, súlyos beteget is az úgynevezett gyanús helyekre, ahol elindul a kezelés: teszteljük, majd az eredmény függvényében a megfelelő osztályra kerül, ahol folytatódik a kezelés.
Melyek azok a tünetek, amelyekkel már érdemes bemenni a kórházba vagy az 112-höz fordulni, és körülbelül mi az az állapot, amivel feltétlenül be kell menni, hogy ne legyen túl késő?
Amint a fentiekben jeleztem, a legfontosabb tünetek, amelyek kórházba parancsolják a beteget a nehézlégzés, nehézlégzést okozó, fojtó köhögés, aluszékonyság vagy tudatzavar, a vizelet mennyiségének jelentős csökkenése, vérnyomás vagy vércukor kiugrások. Az étvágytalanság a táplálék- és folyadékfelvétel teljes elutasításáig terjedhet, és a többnapos megvonás kiszáradáshoz, anyagcsere-, víz- és elektrolit-háztartási zavarokhoz vezet, ami több szervrendszert bánthat jelentős következményekkel.
Otthon a beteget a családorvos követi, elsősorban vele kell tartani a kapcsolatot. A családorvos felméri, hogy szükséges-e a sürgősségi osztályra menni, illetve mentőt hívni, de a családtagok is felismerhetik a fenyegető tüneteket, és akkor késlekedés nélkül hívni kell a 112-t. Az otthon kezelt koronavírusos betegek esetében én szoktam javasolni, hogy kövessék az oxigénszaturációt (vagyis a vér oxigénellátását), ami többnyire kivitelezhető pulzoximéter segítségével, és ha az 93% alá esne, jelezzék a kezelőorvosnak (családorvos vagy 112). Pulzoximéter kapható gyógyszertárakban vagy online.
Minden mediatizálás, jó tanács ellenére sokan későn érkeznek a sürgősségre. Van, aki fél, és van, aki bizalmatlan, és nem hiszi, hogy tudunk segíteni. Vannak, akik bíznak az immunrendszerükben, ami nem baj, de nincs egy reális rálátásuk a helyzetük súlyosságára, vannak egyedül élő, idős vagy szociálisan hátrányos helyzetű emberek is, akik nem is tudnak segítséget kérni. Vannak, akik több napot kínlódnak otthon, és megvárják az estét, csak akkor hívják ki a mentőt, pedig nappal sokkal hatékonyabbak és gyorsabbak vagyunk, amikor nagyobb számú személyzet van szolgálatban, mint éjjel vagy hétvégén és teljes kapacitással működnek a különböző kiszolgáló egységek. Mindezekből látszik, hogy mennyire fontos lenne az egymásra figyelés, a bizalom, a magunkért és másokért vállalt felelősség.
Mi számít enyhe, mi középsúlyos és súlyos tünetnek?
Koronavírusos betegeknél a súlyossági besorolást a klinikai állapot és képalkotó eljárások alapján állapítjuk meg. A tünetmentes fertőzöttnél igazolt a vírus jelenléte, de nincs semmilyen Covid-19-hez köthető tünet. A könnyű kórformánál megjelennek a tünetek – láz, köhögés, torokfájdalom, fejfájás, izomfájdalom, hányinger, hányás, hasmenés, íz- és szagérzékelési zavarok -, de ezek olyan intenzitásúak, hogy nem jelentenek nagy problémát a betegnek, ezenkívül nincsenek légzési panaszok vagy jelentős röntgenelváltozások.
A középsúlyos betegnél megjelennek az alsó légutak érintettségének klinikai és/vagy röntgen jelei, a vér oxigénellátása még elfogadható, 91-94% fölött marad. A súlyos eseteknél nyilván a röntgen elváltozások is nagy kiterjedésűek, meghaladják az 50%-ot, ennek klinikai kifejezője a gyors légzés, a szaturáció esés, a kritikus betegnél pedig már a légzési elégtelenséghez többszervi elégtelenség és sokkos állapot társul, ahol már nagyon rossz a prognózis. Megjegyzem még, hogy a tartós lázas állapot súlyos kórformára utal és, hogy a betegek nem mindig érzékelik az oxigénhiány súlyosságát, ezért is nevezik a betegséget még „happy hipoxiának” is.
Melyik esetében milyen vizsgálatokra, kezelésre lehet számítani?
Mivel a Covid-19 leggyakoribb és legsúlyosabb megnyilvánulása a légzési elégtelenséggel járó tüdőgyulladás, ezért a tüdőre összpontosítunk. A tüdőröntgen és/vagy CT az a vizsgálat, amit kötelezően elvégzünk minden betegnél, a betegség fejlődését röntgennel ellenőrizzük. A páciensek oxigénellátását (a szaturációt) pulzoximéter, monitorok segítségével követjük naponta többször.
Vérvizsgálatokra is sűrűn számíthatnak a betegek, amelyben kitérünk a vérképre, gyulladásos próbákra, máj- és veseműködési paraméterekre, a vércukorszintre, vérelektrolitokra és különböző egyéb paraméterekre, amelyek a koronavírus-fertőzésben speciális információval szolgálnak. Ez a közös törzs, de a vizsgálódást személyre szabjuk helyzet függvényében.
Minden felnőtt betegnek készül ECG. Követjük a vérnyomást, lázat, légzésszámot, vizeletmennyiséget, székleteket stb. A klinikai vizsgálaton minden beteg átesik minden egyes orvosi vizit alkalmából. Ha olyan jellegű probléma merül fel, akkor segítséget kérünk más szakterületű orvos kollégáinktól, gondolok itt a gyakori kardiológiai, belgyógyászati, hematológiai, elmegyógyászati stb. kórképekre.
Hogy néz ki egy koronavírusos beteg napja a kórházban?
Ha a kórházi élet mozzanatait vesszük, sokban nem különbözik a nem koronavírusos beteg napjától: van takarítás, étkeztetés, gyógyszerelés, monitorizálás, kivizsgálás, orvosi vizit, stb. A különbség első sorban a beöltözött személyzet, amely a személyes „kapcsolódást” nehezíti meg, és természetesen a beöltözött kórházi dolgozóra ró nagyobb fizikai terhet.
Ezenkívül nyilván a beteg mozgásszabadsága is akadályozott, ugyanis érthető okokból a beteg nem sétálhat szabadon az osztályon vagy az udvaron, családtagjai, ismerősei nem látogathatják, kivételt képez a súlyos/kritikus betegek esete a megfelelő szabályzat betartásával. A betegeknek lehet csomagot küldeni, a kapunál átveszik a felcímkézett csomagot, és az osztályok gondoskodnak, hogy a csomag eljusson a beteg ágyához. A betegekről naponta érdeklődhetnek a közeli hozzátartozók telefonon a megegyezett időintervallumban.
A kórtermek most sokkal zsúfoltabbak, sok betegnél oxigénterápiát alkalmazunk, amely sokszor jelentős zúgással jár. Ezenfelül a légtérbe jutó fölösleges oxigén robbanásveszélye miatt jóval gyakrabban szellőztetünk, ami hideggel jár. Itt jelezném, hogy a megnövekedett oxigénfogyasztás elővigyázatosságot követel tőlünk, de a betegek részéről is, a szabályzat az elektronikai készülékek, telefonok és töltők stb. használatát korlátozza, kérjük a betegek megértését és együttműködését a tűzesetek megelőzése érdekében.
Nagyon sok beteg az ágyát sem tudja elhagyni, így a szükségleteinek elvégzésében az ápoló személyzet segít. A beöltözés a koronavírusos beteghez idő- és fogyóeszköz igényes, a tiszta és fertőzött zónák közötti átjárás csakis átöltözés után lehetséges (például a kezelők és kórtermek között), ami minden osztályon kialakított egy ritmust. A nővér előre megtervezi a kórtermekben való tevékenységét, minimalizálva az üresjáratokat, de ahányszor szükséges, ott van a beteg mellett.
Milyen gyógyszerekkel kezelik a betegeket? Azok hogy néznek ki, és mire jók?
Ezen a kérdésen mosolygok, de van, amikor csak fanyarul. A gyógyszerek színét, bevallom, nem ismerem, nem is fontos számomra, hiszen egy hatóanyagot a különböző gyártók különböző színekbe csomagolhatnak. Nem értem azt, hogy a gyógyszer színe miért befolyásolja a betegeket, illetve hogyan lehet a szín alapján információt szerezni vagy dönteni a gyógyszer hatékonyságáról. Így fogalmazok, mert van, amikor a beteg azért utasít el egy pirulát, mert az piros, vagy rózsaszín, vagy sárga, és a szomszéd (!) megmondta, hogy a piros, rózsaszín vagy sárga pirula nagyon káros…
Egész jól kidolgozott nemzeti kezelési protokollunk van, amely összhangban van a nemzetközi protokollokkal. A kezdetektől fogva az ajánlás bővült, amikor újabb gyógyszercsoport bizonyult hasznosnak, vagy módosult és kerültek ki gyógyszerek a protokollból, amelyek hatékonysága nem igazolódott. A nemzetközi ajánlásokhoz mi nagyon hamar tudtunk alkalmazkodni, a kórház igyekezett napirenden lenni a szükségleteinkkel. Sajnos vannak országszintű elakadások bizonyos gyógyszercsoportokkal, így mondhatni bűvészként zsonglőrködünk, próbálunk minden tőlünk telhetőt…
Csak nagyvonalakban szólok a terápiáról, lehetetlen itt részletekbe menni. Minden kórházban fekvő beteg vérhígítót kap, mert fokozott a vérrögképződés veszélye. A kortikoterápia bizonyítottan hatékony a fertőzés különböző szakaszaiban. Az antivirális szerek a betegség kezdeti szakaszaiban segíthetnek, a rosszabbodás elején. Az antibiotikum nem hatékony, csak bakteriális felülfertőződésekben, májvédőkre, köhögéscsillapítókra, gyomorvédőkre, bélflóravédőkre, csepegőkre, vitaminokra, hasfogókra vagy hashajtókra van szükség, a lázcsillapítók, nyugtatók, altatók is fogynak, és szükséges sok-sok oxigén, különböző percenkénti térfogattal és sűrűséggel, adagolási módszerrel a betegség súlyosságától függően.
Szóval dióhéjban a válasz az, hogy szakmai ajánlások alapján kezelünk, de személyre szabjuk a gyógyszerelést a betegség, annak súlyossága és különleges megnyilvánulásai szerint.
Ha valaki otthon gyógyul, esetében is vannak olyan vizsgálatok, amiket el kell vagy érdemes elvégeztetniük? Hogyan tudják ezt megtenni?
Az otthon gyógyuló beteget a családorvos követi távmedicinával. A családorvos kéri a beteg felmérését, amelyre a kórházunkban van lehetőség, előzetes egyeztetés alapján. A felmérés magába foglalja a kórisme felvételét, röntgent és vérvizsgálatot, melyek eredményét egy orvosi levél összegzi kezelési és utánkövetési javaslatokkal. Az orvosi levelet a családorvos kapja meg, e-mailben.
Átlagosan mennyi időt fekszik bent egy beteg?
Ez változó, a középsúlyos beteg általában 7-10 napot tölt a kórházban, amíg a hazabocsátási kritériumok megvalósulnak, van, aki ennél kevesebbet. A súlyos, de felgyógyuló betegek több hetet is a kórházban töltenek, amíg le tudnak válni a gépi oxigénpótlásról.
Van-e, és ha igen, mi a különbség az oltott és nem oltott páciens kórlefolyásában?
A határozott válaszom az, hogy igen, különbség van. Pontos számokat nem tudok mondani, de a nálunk bent fekvő betegek százalékos aránya körülbelül 90/10 az oltatlan betegek “javára”. Mondhatni, hogy a negyedik hullám (a széles körben elérhető oltások ellenére) az oltatlanok hulláma.
Az oltás előnye, hogy bár az oltottak is megfertőződnek, túlnyomó százalékban megvédi a beteget a súlyos és kritikus kórformáktól, a kovidos szövődményektől és az elhalálozástól, magyarán a drámáktól. Sajnos előfordult már súlyos, sőt halállal végződő kórkép oltott betegnél is, de ez – eddigi tapasztalataink alapján – tényleg csak nagyon ritkán, kivételes esetekben, ahol vizsgálandó, hogy miért nem sikerült a szervezetnek elegendő ellenanyagot, immunitást kialakítania az oltás után.
Betegeink túlnyomó többsége ebben a hullámban oltatlan, az oltottak pedig, akik mégis kórházi kezelést igényeltek, régebben kapták meg az oltást, ami értelmezhető az immunitás időbeli csökkenésével. Visszatérek egy érdekességre, amit nagyon fontosnak tartok kiemelni, a bizonyos tévhitek eloszlatása érdekében: tanulmányok azt jelzik, hogy az oltott ember fertőződése esetén kevesebb ideig és kisebb mennyiségben szórja a koronavírust, mint az oltatlan
