Szeretnéd megérni az unokákat? Jó lenne, ha csökkenének az életedben olyan betegségek kockázatai, mint a rák, cukorbetegség, szív- és érrendszeri panaszok vagy az Alzheimer-kór? Mit lennél hajlandó ezért beáldozni? 

A társadalmunk egyre inkább küzd az öregedés és az elmúlás ellen, a legtöbben sokáig, akár a végtelenségig is szeretnének élni. Drága krémekre költünk, furcsa kezelésekre járunk, de vajon ez kell ahhoz, hogy 50 éves korunk körül ne ültessenek kispadra? Valószínűleg nem, sokkal inkább úgy tűnik, hogy befelé kell figyeljünk a hosszú élet kulcsához. Már úgy értem, szó szerint befelé, a szervezetünkben lévő baktériumokra, vírusokra, gombákra, azaz a mikrobiomra.

A szerző felvételei

A mikrobiom kapcsán a magyar nyelvterületen dr. Schwab Richárd, magyarországi belgyógyász, gasztroenterológus neve jut eszébe a legtöbb embernek, aki ezúttal a Székelyudvarhelyi Városi Kórház Kórház Napok eseményére jött el Mikrobiom asszociált betegségek: from bench to bedside (angolul: a laboratóriumtól a betegágyig – szerk. megj.) című előadásával, ami után egy interjút is volt lehetőségünk készíteni vele. 

Mit tanultunk tőle?

Azt, hogy mekkora kockázattal jár a helytelen, túlzottan kényelmes és kíméletes életmódunk. Amíg mi éjszakákon át sorozatot nézünk alvás helyett, ülő munkát végzünk, feldolgozott ételeket eszünk és kikapcsolódásként néha jól berúgunk, odabent ketyeg az óra, és egyre nő egyes betegségeknek a kockázata. Arról nem is beszélve, amelyeket alapvetően is örököltünk és borús felhőként lebegnek felettünk. 

Mielőtt teljesen kétségbe esnél, nézzük miről beszélt pontosan dr. Schwab Richárd. 

Szó volt arról, hogy:

• Honnan támad az igazi ellenség?
• Miért kell megtanulni azt a szót, hogy propionát és hogyan kötődik a diabéteszhez?
• Az evolúció miért akar kiszelektálni minél hamarabb minket?
• Mik azok a mitokondriumok és hogyan kell őket mozgásban tartani?
• Hogyan tudjuk meghackelni az evolúciót?
• A fiatal nőkkel miért más a helyzet?
• Miért és hogyan kell vigyázni a bélflóránkra?
• Mit kell elhagyni és mit kell beilleszteni az életünkbe?
• Miért éri meg? 

Közeleg a tél?

– Az én fiatal kutatókoromat meghatározta az izgalom, hogyha megsejtjük az emberi géntérképet, akkor mindent tudni fogunk a betegségekről. Utólag visszatekintve ez egy elég bolond gondolat volt. Ha egy erdő elkezd pusztulni, akkor se a fák genetikáját nézzük, mert jellemzően nem az vezet ahhoz, hogy egy erdő elkezd pusztulni, hanem valamilyen környezeti tényező: egy ipari üzem, sérülnek a vizek, a környezetszennyezés befolyásolja a talaj állapotát – kezdett bele a gasztroenterológus.

Elmondta, nagy lelkesedéssel fogadta a szakma, amikor 2013-ban publikálták a Humán Mikrobiom Projektet, ami magával hozta az új generációs szekvenálást – ennek köszönhetően lehetővé vált párhuzamosan vizsgálni több ezer gént és több ezer mutációt. Az örökletesség és a túlélés vonatkozásában azt a konklúziót vonták le, hogy a hosszú élet elsősorban a környezetünkbe van kódolva, és nem a genetikában. 

„Vannak olyan közösségek, ahol az ünnepeket, a rítusokat nagy kajálás és nagy alkoholizálás jellemzi. Aki rendszeresen sportol, az nem megy olyan családba, ahol mindenki el van hízva, és egyáltalán nem része a mindennapoknak a mozgás. Kicsit leegyszerűsítve: olyan közösségekhez kell megpróbálni tartozni, amilyen emberekké akarunk válni.”

Biztatta a jelenlévőket, hogy adják tovább az elhangzó gondolatokat, hogy minél szélesebb körben ismert legyen az a jó hír, hogy nem a családunktól örökölt dolgokban kell meghalnunk, „fellázadhatunk a családi átok ellen, és összefoghatunk azért, hogy egy új világ jöjjön.”

– Akár a Trónok harcában, körülöttünk is elképesztő háborúk zajlanak. Gyűlöljük egymást, a politikusok szítják egymás ellen az embereket, de valójában az igazi ellenség bennünk van, a baktériumokban. Miközben mi itt küzdünk egymással, a white walkerek (angolul: a mások – a Trónok harca című sorozatban olyan természetfeletti humanoid lények, amik az emberiséget fenyegető veszélyforrásként jelennek meg regény és filmsorozatban – szerk. megj.), feltartóztathatatlanul jönnek és el fogják pusztítani az emberiséget. 

Dr. Schwab Richárd számára minden 2014 januárjában kezdődött, amikor a Nature Reviews Endocrinologynak egy cikke jelent meg arról, hogy valójában a bennük élő baktériumok szabályozzák az emberi test energia homeosztázisát, a szabályozást, ahogy a sejtek energiaellátása zajlik. „Azt gondolom, hogy erre felteszem az életem.”

– Megvolt a mester térkép, 250 egészséges önkéntesnek a géntérképe, illetve a baktérium géntérképe, és ehhez képest látták azt, hogy az elhízott és a 2-es típusú diabéteszben szenvedő embereknek milyen brutálisan megváltozott a baktériumflórája.

Meg kell tanulnunk egy szót, ami a propionát.

Ez egy vegyület és a nevét fontosabb lesz megjegyezni, mint a koleszterinét. Két esélyes a dolog, az ember szervezetében vagy vannak propionát termelő baktériumok, vagy nincsenek. 

A propionát be tud jutni az izom sejtmagba, és egy mTORC1 nevű a fehérjét tud aktiválni, amiről már 30 éve tudja az orvostudomány, hogy a 2-es típusú diabétesz alap gyógyszerének, a metforminnak a célpontja. 

A magas mTORC1 aktivitás együtt járt a rövidebb túléléssel, az alacsonyabb mTORC1 aktivitás pedig a hosszabb túléléssel. Tehát: ha kevés propionát termelődik, akkor kevés aktív mTORC1 van és akkor tovább fog élni az illető. Ha viszont sok propionát termelődik, akkor az több mTORC1 aktivitást eredményez, és ez minél aktívabb, annál több a gátolt inzulinreceptor az izomsejtben. 

És mi történik akkor, ha gátolva vannak az inzulinreceptorok az izomsejben? Jön a cukor, amit megeszünk, amit az inzulinreceptor szabályoz, hogy be tudjon jutni az izomsejtbe. Ha van aktív inzulinreceptor és van inzulin, akkor a cukor be tud jutni és akkor van erőnk mozogni. Ha viszont magasabb propionát aktivitás, magas az mTORC1 – ami az elhízott diabéteszes pácienseknél a helyzet – akkor gátoltak az inzulin receptorok, és hiába kering rengeteg cukor, az izomsejt mégis éhezik. És azt fogja érezni az illető, hogy nincs ereje, hogy elmenjen futni, kocogni, sétálni, úszni, biciklizni. Inkább ledől egy picit, főleg étkezés után. 

– Ennek nagyon nagy a jelentősége a betegség fenntartásában, de még inkább abban, hogy ez az izomsejt azt fogja mondani, hogy éhezik, még kell inzulin. Egy ideig bírja a hasnyálmirigy, mint ahogy egy autót is lehet 5-6 ezres fordulatszámon pörgetni, de hamar elkopik. A mai tudásunk szerint nagyjából 20 év kell mire elkopik és egyre kevesebb inzulint tud termelni, ezért egyre magasabb lesz a vércukorszint és klinikailag kialakul ez a prediabétesz, aztán a konkrét 2-es típusú diabétesz – magyarázta dr. Schwab.

A felnőtt zsírsejtekben viszont nincs mTORC1. Mit okoz ez? Az izomsejt által elért magas inzulinszint aktívvá tud válni, és a keményítőcukrot mind be tudja vinni a zsírszövetbe. Ebből lesz egy csapdahelyzet: sok elhízást okozó baktérium van, azaz sok propionát termelődik, ami sok aktív mTORC1-et eredményez, azáltal éhezik az izomsejt, és adott vércukorszint és adott inzulinszint mellett akár két-háromszor aktívabban tudja felvenni a zsírszövet a cukrot, miután nincs gátló mechanizmus az izomreceptornál. Röviden: elhízunk.

2019-ben egy Nature Genetics nevű szaklapban ezt meg is erősítették klinikai körülmények között, 952 betegen. 

Miért történik ez velünk?

Az evolúciókutatók rájöttek, hogy tulajdonképpen azért vagyunk ennyire hajlamosak az elhízásra, mert túléltük az utolsó jégkorszakot. Emiatt van egy olyan mechanizmusunk – akár az összes létező állatnak is – ami megakadályozza, hogy lerohangáljuk azt, amit nyáron megettünk: a cukorban és energiában gazdag tápanyagokat. Elkezdünk tárolni télire, és amikor beüt, hogy nincs elég ennivaló, koplalni kell, hideg van, fűteni kell, akkor aktiválódnak ezek a mechanizmusok és a nyáron elhasználódott fehérjéket szépen kipucolja a szervezetből, egy nagytakarítást végez. 

„Csak hát egy a bökkenő, hogy a civilizáció áldásai révén télen egyre kevésbé koplalunk és egyre kevésbé fázunk. És ezt már gyerekeknél is elkezdjük egészen kiskorukban, megmérjük a fürdővizet, hogy nehogy véletlenül hideg legyen.”

Hűtsd le magad!

– Amikor én még biokémiát tanultam, akkor sejtbiológiában megkülönböztették a magzati/csecsemőkori úgynevezett barna zsírszövetet – ami tele van mitokondriumokkal (mitokondriumokat gyakran nevezik a sejt „energiagyárának” – szerk. megj.) – a kiérett, felnőtt zsírszövettől. Az utóbbiban már nincsen a sejtmagon kívül az égadta világon semmi, csak egy jó nagy zsírpaca, mitokondriumok már nem nagyon vannak, magyarán hőtermelésre nem igazán képes, ami azt is jelenti, hogy fázékony lesz szerencsétlen felnőtt ember. 

Hozzátette, ma az utóbbit inkább degenerált zsírszövetnek gondolják, ami egyébként nem teljesen felejtette el, hogyan kell kiválasztania a mitokondriumokat. A probléma az, hogy a „zsírpárnák”, amelyek főleg a zsigeri szerveink körül gyűlnek, szigetelik a maghőmérsékletünket. Éppen ezért célszerű kívülről elkezdeni hűteni ezeket a zsírsejteket, hogy emlékezzenek rá, hogy mi is az igazi dolguk: hőt termelni és az alapanyagcserénket biztosítani.

„Nem lehet, hogy ez a zsírszövet rángat minket előre-hátra, hogy most már megéheztem, most már mindjárt elájulok, hogy leesett a vércukorszintem. Az a legbiztosabb jele annak, hogy elindultunk a jó úton, hogy hosszabban tudunk konkrét, pillanatnyi táplálkozási és cukoringerek nélkül vagy annak ellenére is jól működni.“

Mit kell tudni még a mitokondriumokról?

Azt, hogy nem a hagyományos módon öröklődnek. Minden testi sejtünk úgy öröklődik, hogy a fele a genetikai állománynak anyai, fele apai. A mitokondriumoknál nem így van. Régebben azt hitték, hogy 100 százalékban anyai, most azt gondolják, hogy olyan 80-85 százalékban anyai. Mind a mai napig evolúciósan több millió éve együtt élünk ezekkel a mitokondriumokkal, majdnem minden sejtünkben ott van, az energiatermeléshez szükséges erőmű kapacitást ezek a mitokondriumok adják minden sejtben. 

„Együttműködnek az unokatestvéreikkel, a velük együtt élő mikrobiommal, a bélflóránkkal. Amikor arról beszélünk, hogy bél-bőr tengely, bél-izom tengely vagy bél-agy tengely, tulajdonképpen ezekről a mitokondriumokról beszélünk.”

– A mikrobiom projekt kapcsán tudjuk, hogy körülbelül 1000 féle baktérium él a beleinkben, de kiderült, hogy ezek a mitokondriumok sem egyenlőek, körülbelül 400 féle mitokondrium él a különböző sejtjeinkben. Van olyan idegsejtünk, amiben egy sejten belül is 4 féle mitokondrium van – magyarázta.

Ha mikroszkóppal nézne rájuk az ember, azt látná, hogy mozgásban vannak. Egy jól működő mitokondrium, akár egy baktérium, ízeg-mozog, nagyon aktív és úgy tűnik, hogy ez a dolog befolyásolható is mozgással.

„Ha ez az együttműködés a bélflóra és az izmokban lévő mitokondriumok között nem működik jól, a legszélesebb körben befolyásolja a szerveink működését, nem csak az agyunk működését, a demenciára való hajlamot, de konkrétan a daganat kialakulásra való hajlamot, az immunrendszerünk működését is befolyásolják. Erre 30 éve elképesztő adatok vannak. Van ez a nagyon híres dolog: hetente 150 perc közepesnél nagyobb aktivitású mozgás 30 százalékkal csökkenti a daganatot.”

Hackeljük meg az evolúciót

Ahogy fentebb szó volt róla, az mTOR aktivitást a kalóriabevitel befolyásolja és van ez az evolúciós filozófia is, hogy amikor tápanyagbőség van, akkor „az önző génnek az érdeke”, hogy pörögjenek a generációk, legyünk minél produktívabbak, legyen sok gyerekünk, aztán haljunk meg minél hamarabb. Ennek az a célja, hogy minél gyorsabban tudjon adaptálódni a szervezetünk genetikai értelemben a populáció a változó környezeti tényezőkhöz, hiszen minél szaporábbak vagyunk, annál alkalmazkodóbbak vagyunk populációs szinten. És ehhez képest ellenkezőleg, hogyha élelemszűke van, akkor egy-egy generáció éljen minél tovább, mert minél tovább él egy generáció, annál kisebb a kockázata annak, hogy kipusztul. 

Ha meg akarjuk hackelni ezt a mechanizmust, akkor legkésőbb 40 éves kor körül el kell kezdeni azon gondolkodni, hogy a gyorsan pörgő generációba szeretnénk-e tartozni, akik 50 és 55 között legkésőbb összeszedik azokat az úgymond civilizációs betegségeket, vagy elmegyünk ebbe a Gandhi-irányba és megpróbálunk kicsit spirituálisabban élni, kevesebbet fogyasztani, és jobban törődni a szeretteinkkel. 

„Ha azt látjuk, hogy a családban nagyon sok kockázati tényező volt, esetleg sok daganatos betegség, magas vérnyomás, stroke volt, az biztos, hogy minket is érint, a kockázat öröklődik. Az egészséges életmóddal kapcsolatban szerintem ez inkább egy lehetőség, hogy igenis mérhetőek ezek a kockázatok, amik ide vezetnek. Egy kockázati mátrix formájában meghatározható, hogy az egyes tényezőknek lehet, hogy nem is olyan magas a szintje, de ezek összeadódva egy nagyon súlyos kockázatot jelenthetnek, és ezeket le tudjuk győzni” – felelte dr. Schwab Richárd arra a kérdésünkre, hogy mi az a mítosz, amit el kellene engednünk.

Hogyan kell jó sokáig élni?

Van az, amikor követjük a reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora dolgot, csak a dietetikusok pontosan, részletesen kiszámolják, hogyan lesz ez nagyon korrekt tápanyag-összetétel 30 százalékkal kevesebb kalóriatartalommal – ez jó hatással van a testünkre. 

Van egy ennél sokkal egyszerűbb, hatásban mégis azonos módszer: