Fotó: KULT Alternatív Kulturális Fesztivál Facebook-oldala
Két napja olvasgatom az online térben a Marosvásárhelyen főterén elhelyezett alternatív karácsonyfa által kirobbantott komment-cunamit.
Ez történt: kötöttek a városnak egy fát, s a város beléjük kötött. Amikor az épülőfélben lévő szőnyegfát december negyedikén megláttam, az első, kissé cinikus gondolatom az volt, hogy akkor most ez egy újabb kortárs művészeti alkotás lesz? Kicsit fáradt vagyok és nem szeretnék házi feladatot kapni, nem akarom esztétikailag értelmezni az ünnepet. Van elég értelmezendő-megfejtendő ismeretlen a világban.
A művészetben a felbolygatást szeretjük,
keressük azt, hogy megérintsen, mást mutasson, szokatlan perspektívára kényszerítsen, ne a bevált utakat-gondolatokat erősítse. Az már giccs, vagy jó esetben dekoráció. Az ünnep ezzel szemben stabil, biztos pont, évről évre ugyanaz: megszületik a Megváltó, a Fény, megtörténik a csoda, átfordul a sötétség, felvillan a remény. Ezen nincs mit értelmezni: az ünnep pont és próbakő a káoszban.
De nem is ez a lényeg. Ez a rongyfa a vásárhelyiek Rorschach-tesztje lett hirtelen, egy meglehetősen passzív közösség nyilvános projekciós felülete.
Minden megszólaló elmondja, hogy mit (nem) jelképez a fa, hogy (nem) rontja el az ünnepet, hogyan (nem) kellett volna másképp csinálni. Egészen lenyűgöző ez számomra, aki alig találok fogást e városon. Az extrém megszólalóktól (Soros itt is, mindenütt) a Soós-fikázókig, a kezdeményezés elismerőitől a városháza kommunikációs deficitjeire rámutatókig, a transzfóboktól a progresszivistákig, az ateistáktól a keresztényekig: van itt minden(ki). Az eszmék és izmusok kortárs Bábele lett a Virágóra. Van, aki visszasírja a régi szép időket, mások a karácsony megszentségtelenítése miatt aggódnak, megint mások most ébrednek rá, hogy mégis szükségük van a jászolra, a hagyományra.
Tegnap, december ötödikén este már ott tartott a diskurzus, hogy gyermekkorok fognak rámenni erre a szőnyegfára (hogy magyarázom ezt meg a gyermekeimnek?) és hogy
az Isten irgalmazzon a Mikulásnak.
Ezt a mondatot azóta is ízlelgetem. Szegény Mikulás! Mit vétett? Ő húzza itt a rövidebbet, pedig csak jót akart. Egy hozzászóló azt írta, hogy a fa sajnos inkább széthúzza, mint összeköti a városbelieket. Nekem, közel három év itthonélés után először körvonalazódik az (az ócskapiac-flessen túl), hogy mit jelent itt Marosvásárhelyen az a szó, hogy városbeli. Valaki olyan, aki bű is és bá is, de sosem tudod, épp melyik. Ki hitte volna, hogy Vásárhely egy ekkora enigma lehet.
Boldog Mikulást, örömtelibb várakozást!
Kiegészítés: a polgármester szerda este bejelentette, hogy a KULT Fesztivál fáját átköltöztetik a Várba.
