Feladták maguknak a leckét

Örs utolsó pillanatban hajrázott, Fanni a rendszerességben hisz, Tamás a pontos tervezésnek köszönheti a sikeres érettségit.

Fotó: SZÁSZ ZSUZSI

Szünetelt az iskolai oktatás, online módban zajlott a felkészülési időszak a tizenkettedikes diákoknak. Fertőtlenített kezekkel, szájat és orrot eltakaró maszkokkal, de kicsengetési bulik, éneklések nélkül zárultak a középiskolai évek. Az adatvédelmi elvek miatt idén már kódok segítségével lehetett az érettségi eredmények között böngészni. Annyit tudtunk meg csupán, hogy a HR1046956 szám mögött rejtőzködő tanuló érte el a legjobb eredményt Székelyudvarhelyen, aki 9,87-es átlaggal büszkélkedhet.

A közösségi oldalakon sorra jelentek meg a gratulációk a végzős diákok oldalain. Így történt ez a bétai Márton Tamás oldalán is, akinek volt pedagógusok, ismerősök gratuláltak. Tamástól megtudtam, két osztálytársával együtt Udvarhelyszék viszonylatban benne vannak az első négyben az érettségi átlagok alapján. Hárman a Tamási Áron Gimnázium végzősei, természettudományok-angol szakon folytatták tanulmányaikat.

Bordás Örsről, Máté Fanniról és Márton Tamásról van szó, akikkel leültünk az egyik udvarhelyi teraszra, hogy a készülődés nehézségeiről, jövőbeli terveikről beszélgessünk.

Fanni egy, a Pallóban végzett tanulóval egyetemben 9,75-ös átlaggal zárta az idei megmérettetést. Tizedikes korában egy évet töltött az Egyesület Államokban, így nagyot kellett hajráznia neki azért, hogy bepótolja a tananyagot.

Tamás tizenkét éven keresztül osztályelső volt, jó előjelekkel vágott neki az érettséginek. Neki is a reál tantárgyak az erősségei, ezért a románt és magyart helyezte előtérbe felkészülésekor.

– Elég jól felkészítettek a tanáraink matekból, kémiából, ezektől egyáltalán nem féltem. Az utolsó nap néztem át a matek képleteket, különösebb tanulást nem igényelt ez a tantárgy. A románt is meg lehetett tanulni, magyarból pedig nagyon sok tételt dolgoztunk ki az utóbbi időben. Egy egészséges versengés volt közöttünk az osztályban. Hajtottuk egymást előre, ezért is lett kilences átlag körüli az osztályunk érettségi átlaga – mondja a 9,72-es átlaggal végző bétai fiú.

Olyan szövegeknél, amiből keveset értesz, szerintem értelmetlen többször átolvasni. Veszed mondatról mondatra, részről részre.

Fanni: Románból minden elemzést négy részre osztottam: milyen stílusú a mű, utána jöttek a szerkezeti elemek, két fontosabb rész tárgyalása, majd a végén a konklúzió. Fontos a rendszer, hogy átlásd az egészet, tudd, hogy mire adnak pontot. Magyarból is követtem ezt a struktúrát, ki voltak jegyzetelve a tételek.

Biológiát egész évben tanultam, nem volt problémám. Minden pénteken volt vallatás a tanárok részéről, nyomtak minket előre.

Tamás:

Kidolgozott tételeket néztem át többször. Kiírtam azt, hogy mire tudom ráépíteni az elemzést, mindegyik tételből legyen meg a négyszáz szó. 

Én félóránál többet nem tudtam tanulni egyik tantárgyat sem, muszáj volt váltogassam, majd szüneteket iktassak be a felkészülésbe, hogy maradjon meg a fókusz.

Fanni: Az, hogy akármikor lehetett kérdezni. Nem kellett reggel nyolcra felkelni,

Tamás: Az volt a jó, hogy arra összpontosíthattunk ami igazán fontos, ezt a tanárok is belátták, és mindenkitől az érettségi tantárgyakat várták el legkomolyabban.

Fanni: Nálunk kicsit nagyobb volt a mozgástér, ki tudtam menni kutyát sétáltatni. Szeretem a kutyámat. Olyan boldog volt, ha elővettem a pórázt. Elkezdtem futni is közben, még döcögősen megy, de belejövök. A szükségállapot első egy hónapjában nem voltam sehova, megkértek szépen, s én be is tartottam.

Tamás: Nem tudtam négy órán keresztül románozni, egy idő után ki kellett mennem a házból. Szerencsére falun lakom, így bőven volt lehetőségem mással foglalkozni. Falun kerül munka mindig: füvet nyírtam, összeraktam, vagy összevágtam valamit. Néha csatangoltam egyet a faluban, még arra is volt lehetőségem, hogy találkozzak a barátaimmal.

Fanni a tanároktól való búcsúzást, az utolsó órák elmaradását sajnálja legjobban. Furcsának tartja, hogy így ért véget ez az időszak. Amikor egyik tanáruk próbált elköszönni tőlük, megdicsérni őket, akkor éppen megszakadt az internet.

Örs ki van békülve a maszkos hálaadó misével, neki “bejött a hangulat, mert nem kellett hússzor elpróbálni előtte most az egészet”.

Fanni: Orvosira szeretnék menni, az is lehet, hogy Tamással osztálytársak leszünk majd. Nem olyan régi ez az ötlet, de szép hivatásnak tartom. A testvérem is orvosin van.  Nagyon vagány évek voltak a középiskola alatt, sokat buliztunk szórakoztunk. Szeretnék sokat utazni a világban, s majd ide akarok hazatérni, családot alapítani.

Tamás: Orvosira szeretnék felvételizni, Marosvásárhelyre. Hat éve terveztem el. Mindig szerettem a természettudományokat, jó vagyok fizikából, de mérnökként nem tudom magam elképzelni. Valamilyen emberközeli szakma kellene nekem, amit hivatásként is meg tudnék élni. Tíz év múlva kezdő orvos leszek valamelyik kórházban, akkor fogom kezdeni a munkát. Az ország határain belül képzelem el magam, de mindenképpen városban. Barátaim nagy része Udvarhelyen él, akikkel tartani szeretném a kapcsolatot, úgy érzem, jobb életet tudnék élni városon.

Köszönik tanáraiknak a négy évi munkáját, “hogy ott voltak a hátuk mögött”, amikor magukra voltak utalva az otthoni tanulás idején! Most kezdődik a nyár a fiatalok számára, sok pihenéssel, szórakozással.

S a felvételire való készülődéssel, amihez sok sikert kívánunk!