WonderWall Climbing Gym, Székelyudvarhely I a szerző felvétele
Három hónapja nyílt meg Udvarhely első mászófalas terme. Bevallom, amikor először hallottam róla – még tavaly októberben – kicsit felhúztam a szemöldököm: Udvarhelyen? Mászófal? Erre vajon hányan lesznek vevők? Mennyire lehet izgalmas az Udvarhelyiek számára, hogy műanyag bigyókon csimpaszkodva egy beltéri falon másszanak? Mit adhat nekünk ez az egész, mire taníthat, és mi értelme van itt, Udvarhelyen?
Ahogy telt az idő, és a baráti társaságban egyre többször hangzott el a „Ma mász?” (avagy: ma mászás? – szerk. megj.) kérdés, én is egyre kíváncsibb lettem. Izgalmas projektnek tűnt, azt gondoltam, hogy talán egy ilyen mászás kiránt majd az udvarhelyi szürkeségből, így én is felkerestem a helyet. Szétnéztem, másztam (próbálkoztam), majd a WonderWall Climbing Gym megálmodóival – Bardócz-Tódor Andrással, Simó Mártonnal és Szamek Lilivel – beszéltem.
Random emberek vagyunk, akiknek valami közünk van itt a környékhez
– kezdi András a történetét, amelyből az is gyorsan kiderül, hogy a Homoródalmási gyökerekkel rendelkező lelkipásztor teológiai tanulmányai miatt tért vissza Budapestről Kolozsvárra, majd ezt követően szülőföldjére lelkészként. És ha valaki azt gondolná, hogy a lelkészi pálya mindent elvisz, András gyorsan rácáfol:
Azt éreztem, és még most is úgy érzem, hogy a lelkészi munka mellett bőven van idő más dolgokra is – magyarázza, miközben felidézi azokat az éveket, amikor az ötlet formálódni kezdett. 2019-ben kerültem haza, 2021-ben kezdtem el gondolkodni rajta, 2022-ben pedig már eléggé konkretizálódott az ötlet – emlékszik vissza a folyamatra.
Bár akkoriban nem volt megfelelő falmászóterem a környéken, egyre inkább foglalkoztatta a gondolat, hogy „itt van egy csomó hely, ahol másznak sziklára nagyon sokan. Milyen jó lenne, ha lenne egy mászóterem, és egy picit ilyen reneszánszát tudná élni itt ez a mászás”.
Gyermekkori emlékeit felidézve András elmeséli, hogy a ’90-es évek végén Almáson kezdett el mászni, amikor már be lehetett szerezni valami fogásokat, vagy voltak már olyanok, akik valami maszek fogásokat készítettek.
Szabó Attila doki csűrjének oldalára volt felrakva egy csomó fogás, ott mászkáltunk, aztán vittek a szorosba túrázni, ahol az emberek sziklát másztak. Figyeltük, megtetszett, és mi is mászkáltunk – meséli. De ahogy az lenni szokott, a dolgok idővel háttérbe szorultak.
Eltelt egy csomó idő, középiskolás koromban még kicsit másztam, aztán az egyetemi évek alatt teljesen kimaradt, úgyhogy hosszú idő után most kezdtem el ismét – zárja gondolatait.
Marci röviden és lényegretörően válaszol a kérdésre, hogy miként is kerül a falmászás világába: „Véletlenül”. Valamikor 2017-2018-ban, egy egyetemi edzés kapcsán ismerkedett meg a boulder falmászással, és azóta is benne ragadt, majd hozzáteszi, hogy jelenlegi párjával, a terem társtulajdonosával, Lilivel is egy mászóteremben ismerkedtek meg.
A boulder biztosítás nélküli nehézségi mászás alacsony magasságokban. Az esetlegesen leeső mászót a földre helyezett vastag szivacsok védik meg a sérülésektől. A boulder mászás elve, az alacsony mászási magasság miatt a mászó nem eshet akkorát, ami miatt megsérülhetne. A boulderen különböző fogások vannak, amelyeken utakat lehet kijelölni különböző nehézségekben.
Marcitól Lili veszi át a szót, aki arról mesél, hogyan lett a mászás az élete része, annak ellenére, hogy brutális tériszonya volt. Nyolc-tíz éve az egyik akkori táncpartnerem vitt el először mászni. De hát én ilyen vagyok, hogy elébe kell menni a dolgoknak, és a kutyaharapást szőrével – idézi fel mosolyogva.
Először egy köteles mászóterembe ment, a boulderezés egyáltalán nem érdekelte. Nem értette, és nem is tetszett neki. Ezután éveken át, nagyjából két-három-négy évig a köteles mászás volt az, ami megfogta. Egy időre azonban abbahagyta, mert megszületett a fia.
Szülés után körülbelül fél évvel érezte azt, hogy a teste nagyon legyengült, és szüksége van valamilyen mozgásra. Mivel Pest mellett lakott, és a legközelebbi mászóterem egy boulder terem volt, oda kezdett el járni. Este 9-től 11-ig kedvezményes áru jeggyel lehetett mászni, így az olcsóbb jegyár mellett azt is meg tudta oldani, hogy 8-kor lefektesse a gyerekét, majd utána elmenjen egy kicsit kikapcsolódni. A boulderezés számára tökéletes volt az állóképesség fejlesztésére valamint napi feszültség levezetésére is.
Hogy lesz az elképzelésből megvalósítás?
Habár a cikk elején csak három nevet említek, igazából négyen viszik a helyet. András, Marci és Lili mellett Tankó László is (akivel az interjúk során nem sikerült beszélnem) az alapítók közé tartozik.
Egy szülinapi bulin találkoztam Tankó Lacival, teljesen véletlenül. Megkértem, hogy keressen valakit, aki befektetne az ötletbe, mert sok embert ismer. Csináltam egy üzleti tervet, ő pedig azt mondta, nem ajánlja tovább, mert inkább ő maga száll be – meséli András. Így indult a projekt, aztán később Marci és Lili is csatlakoztak.