2024 az egyik legsötétebb év az elnökválasztások történelmében. Amikor a nagyon sötétség és a nagyon-nagyon sötétség és a nagyon-de-nagyon sötétség közül kell választani.
Emberek jönnek és kérdezik, kire lehet szavazni. Még kollégák is kérdezősködnek körbe-körbe: van valaki, akire érdemes voksolni?
Mert nem látnak egyetlen normálisat sem. Ránézel a választási panóra, és mit látsz?
Egy korrupt gazembert, aki nyerésre áll, egy magyarellenes ámokfutót, egy plagizáló hadvezért, egy szőke papagájt, pár kiégett és félretett roncsot, …, és egy magát józan észnek nevező esélytelen motorost. A legtöbbjük többszörösen bukott, vagy pedig kontraszelekcióval kiválasztott egyén.
Egyik kutya, másik eb. Melyikre pecsételj, hogy ne köpd magad szembe?
Ott van a józaneszű motoros, aki tényleg értelmesebbnek tűnik, mint a többi, de akinek megvan a magához való esze, mert saját későbbi hatalmának biztosítása érdekében elveszi a még valahogy vállalható, továbbjutási eséllyel rendelkező jelöltek elől a szavazatokat, aztán eladja majd a mi szavazatainkat a totál vállalhatatlan végső nyertesnek, aki majd dob neki is egy csontot cserébe.
Ismered azt az erdélyi magyar népmesét, amikor november 24-én a józan ész győz?
Ha magyar vagy, kell hinned benne, és el kell menned szavazni, mert csak úgy győzhet a józan ész. Mese.
Ő barátaival négy évig jól elvan, mi négy évig ismét szívunk.
Bocsánatot kérek az őszinteségért, de én már unom, hogy a szervilis sajtónak az a feladata választások napján, hogy minden szavazó politikustól megkérdezze, hogy mire szavazott, majd bejátssza kódolt mondatokon keresztül, hogy saját magára, vagy a saját pártjára, vagy a saját pártjának valamelyik politikusára szavazott.
Aztán ettől a teljesítménytől úgy meghízik a mája a magyar közpénzből kameraállványnak használt újságírónak, hogy szuper szakembernek képzeli magát, és jól beszól munka közben azoknak az újságíróknak, akiket ő nem csíp.
Mivel jobb szeretném, ha egészséges maradna a májam, ma inkább körülnéztem a szavazókörzetekben, ahol érdekesebbnél érdekesebb részleteket fotóztam, és megpróbáltam megfejteni, mit üzennek az óvodások és a kisiskolások vagy a pedagógusok a politikusoknak, a szavazóknak, és nekünk, nem szavazóknak vagy nehéz szívvel szavazóknak is. Vagy fordítva: mit üzennek a politikusok a szavazóknak.
Vicc az egész, és fikció, nehogy valaki komolyan vegye.
Kezdjük a politikusaink részleteivel és üzeneteivel.
Ez szenátorunk cipője, ami 2.800 és 4.500 lej közötti áron vásárolható meg. De ez semmi.
Ez szenátorunk kabátjának egy részlete. Nem találtuk meg pontosan ezt a modellt a Moncler áruházában, de ilyen hosszúságú, és ehhez alakban és vastagságban hasonló modellek 2.000 és 3.000 euró közötti árban mozogtak. A kabát ujja most elég hosszúnak bizonyult ahhoz, hogy ne villanjon ki alóla szenátorunk órája, így nem tudhatjuk, hogy az az újonnan 13.500 eurót érő Jaeger LeCoultre óra volt-e rajta, amit a hét elején, Lázár János látogatáskor viselt, vagy valami más, elegáns és hasonlóan drága darab. Büszkék vagyunk szenátorunkra és ízlésére.
Szinusz fagyott kezei szereplés közben az enyhén túlméretezett és szöszös nagykabátban. Múló szerénység és egyszerűség, hamarosan kitanítják, hogyan tartsa a kezét szereplés közben, és felöltöztetik drága cuccokba.
Rejtett mikrofon Micimackónk sála tövében. Szinusz bekábelezve érkezett, úgy szavazott, és úgy is ment tovább. Fontos, hogy bármelyik pillanartban el tudja mondani a városnak, hogy a józan észre kell szavazni. És hogy Állam vs. Polgár.
Sokkoló: rejtett RMDSZ-reklám a választási körzet folyosóján, ami azt juttatja a szavazó eszébe, felszabadítva a tudatalattijába a kampány alatt beledöngölt üzenetet, hogy: Állam vs. Polgárok. Vagy RMDSZ és szavazói.
Ezt a rejtett üzenetet többféle ábrázolásban is megpróbálják eljuttatni hozzánk.
Íme még egy.
Vagy R, mint RMDSZ.
És Ö, mint örökös pecsételőtábora.
De ennél sokkal durvább utalások és választási csalások is történnek a szavazókörzetben. Csalás!!! Választási plakátok a szavazófülkében! Pedig a törvény szerint a választások előtt le kell szedni minden plakátot a szavazókörzetek környékén!
Egyes pedagógusok és intézményvezetők átláttak a szitán, és megfelelően feliratozták a szavazóhelyiségeket. Íme egy kiváló példa az egyik óvodában.
Vagy egy szinte még őszintébb példa egy másik óvodából.
Gyásznap ez nem csak az iskola és a volt tanítványok, hanem országunk számára is.
A csapdába esés napja. A nap, amikor fizikai lehetetlenség egy normális elnököt választani, és bármire pecsételsz, az ország sorsát pecsételed meg.
A pecsét a bűnbeesés eszköze, az alma, amit a kígyó a kezedbe ad, és elhiteti veled, hogy jogod és kötelességed beleharapni, azaz lecsapni vele a papírra. Amint látható, ezen azt írja, hogy TATOV, ami egy sátánista szimbólum, a globalista hatalmak és a szabadkőművesek műve. Mikor felnézel az égre, és rengeteg csíkot látsz rajta, akkor tudjad, ugyanazok az erők dolgoznak, mérgeznek bennünket, mint bármelyik választási kampányban.
Ha összeadod a számokat, az ördög száma jön ki belőle.
Aki látja, hogy a gonosz hogyan hódít teret, de nem szólal fel, az maga is bűnös.
Mindenünk rámegy erre a politikai feszültségkeltésre, amiből csak ők húznak hasznot.
A vak is látja, hogy ez a pokol bejárata felé vezető út, a hazugság útja.
A gyermeki tisztaság mindent megjelenít munkáiban. Íme, így mutatja magát és így festi le nekünk a jövőt a politikum kampányban: egy csapat vagyunk, együtt győzünk mi, magyarok, és együtt menetelünk a fény felé, mindenféle színű magyarok.
Kampányban úgy tűnik, a politikus egy hős, aki önként jelentkezik népe szolgálatára.
Aki kiáll értünk, és minket képvisel.
Csakis kampányban.
Kampányban azt játsszák, hogy ők mindig…
Az RMDSZ-es politikus megvéd minket a gonosz románoktól.
És megvéd minket a gonosz román államtól is. De ahhoz feltétlenül kormányra kell őt juttassuk, hogy tudjon erőt felmutatni.
Kampányban úgy tűnik, hogyha elmész szavazni, rájuk, akkor győzni fog a józan ész, a gonosz (román állam) elpusztul, béke lesz és vidámság, és mi boldogan fogunk szabadon élni, míg meg nem halunk. És Turbó Ladánk is lesz, a magyar kormány közbenjárásával, ezt a szerencsések megnyerhetik tombolán, és tudnak majd menni is vele, a páros vagy páratlan vasárnapokon, szerencse függvényében.
Gyönyörűnek tűnik minden a kampányban, de ahogy a választások lejártak, változik a helyzet.
A politikus közli a kisemberrel, hogy mit kell tennie, ha szeretne részesülni a morzsákból, és nem a bosszúállás áldozataként szeretne lemondani boldog életéről.
Ugyanaz a gondolat más ábrázolásban. Akár törvénybe is lehet hozni, egy kis kijárási tilalommal fűszerezve.
Hamarosan kiderül, hogy mikor a sok színes kezes képnél azt mondták, hogy „egy csapat vagyunk”, akkor nem ránk erdélyi magyarokra gondoltak, hanem a PSD-re. Kezet tesznek mindenre, és hálózatba szervezik ezt a tevékenységet.
Kéz kezet mos, és a román politikusi kéz ugyanolyan szépen mossa a magyar politikusi kezet, mint ez utóbbi az előbbit.
A rajtakapott tolvajok és egyéb gazemberek eltűnnek, felszívódnak, számonkérés nincs.
A józan eszű erdélyi magyar politikus betömi a józan eszű erdélyi magyar száját. Szakszerű szoptatás.
Kampányban úgy tűnt, az RMDSZ ilyennek látott téged. Eszesnek, egészségesnek.
Választások után általában kiderül, hogy csak ilyen vagy.
Az RMDSZ-es politikus pedig kidugja igazi fejét a 3000 eurós pulóvere alól.
Ha alaposabban megnézed, hámlanak a pikkelyei, miközben a gonosz állam legádázabb ellenségéből visszavedlik mosolygós bukaresti politikussá.
Arra kér, koncentrálj a jóra.
Csakhogy te valamiért nem tudod olyan rózsaszínnek látni a világot, mint ő, a tiednél tízszer nagyobb fizetésével.
Kezded úgy érezni magad, mint egy afrikai országban. Érzed, hogy néger vagy, éjjel-nappal hajtasz családod túléléséért vagy minimális jólétéért.
Kezdesz már nem hinni a mesékben.
A megígért fényesebb jövő nem úgy alakul. Csak egyesek ablakán süt be a nap.
A szürke bundájú politikusok és vállalkozó barátaik mandátum végére megszívják magukat, megtöltik odúikat, és visszajönnek közénk, hogy eladják nekünk, hogy mi a józan eszűek csapatába tartozunk, együtt. Közben minden csupasz, a vidék kifosztott, kiprivatizált, kisajátított. A csillogó szürke és a kopott barna mókusok között a különbség egyre nagyobb.
És kezdődik minden elölről. Kiderül, hogy van valaki rossz, aki minket bántani akar. És ők több ezer eurós harci öltözetükben elmennek csatázni ezzel a rosszal, de mi előbb el kell hogy küldjük őket, és fel kell hatalmazzuk őket egy pecséttel. És mi ismét megtesszük. S akkor ők elmennek harcolni, de ez egy látszatharc, egy párnacsata. Ha ezt te is látnád, legyen a neved Kuss!
És ne feledd! Győzzön a józan ész! Meztelen a józan ész! Éljen a józan ész!
(Minden kép szavazókörzetekben készült.)