2024 az egyik legsötétebb év az elnökválasztások történelmében. Amikor a nagyon sötétség és a nagyon-nagyon sötétség és a nagyon-de-nagyon sötétség közül kell választani.
Emberek jönnek és kérdezik, kire lehet szavazni. Még kollégák is kérdezősködnek körbe-körbe: van valaki, akire érdemes voksolni?
Mert nem látnak egyetlen normálisat sem. Ránézel a választási panóra, és mit látsz?
Egy korrupt gazembert, aki nyerésre áll, egy magyarellenes ámokfutót, egy plagizáló hadvezért, egy szőke papagájt, pár kiégett és félretett roncsot, …, és egy magát józan észnek nevező esélytelen motorost. A legtöbbjük többszörösen bukott, vagy pedig kontraszelekcióval kiválasztott egyén.
Egyik kutya, másik eb. Melyikre pecsételj, hogy ne köpd magad szembe?
Ott van a józaneszű motoros, aki tényleg értelmesebbnek tűnik, mint a többi, de akinek megvan a magához való esze, mert saját későbbi hatalmának biztosítása érdekében elveszi a még valahogy vállalható, továbbjutási eséllyel rendelkező jelöltek elől a szavazatokat, aztán eladja majd a mi szavazatainkat a totál vállalhatatlan végső nyertesnek, aki majd dob neki is egy csontot cserébe.
Ismered azt az erdélyi magyar népmesét, amikor november 24-én a józan ész győz?
Ha magyar vagy, kell hinned benne, és el kell menned szavazni, mert csak úgy győzhet a józan ész. Mese.
Ő barátaival négy évig jól elvan, mi négy évig ismét szívunk.
Bocsánatot kérek az őszinteségért, de én már unom, hogy a szervilis sajtónak az a feladata választások napján, hogy minden szavazó politikustól megkérdezze, hogy mire szavazott, majd bejátssza kódolt mondatokon keresztül, hogy saját magára, vagy a saját pártjára, vagy a saját pártjának valamelyik politikusára szavazott.
Aztán ettől a teljesítménytől úgy meghízik a mája a magyar közpénzből kameraállványnak használt újságírónak, hogy szuper szakembernek képzeli magát, és jól beszól munka közben azoknak az újságíróknak, akiket ő nem csíp.
Mivel jobb szeretném, ha egészséges maradna a májam, ma inkább körülnéztem a szavazókörzetekben, ahol érdekesebbnél érdekesebb részleteket fotóztam, és megpróbáltam megfejteni, mit üzennek az óvodások és a kisiskolások vagy a pedagógusok a politikusoknak, a szavazóknak, és nekünk, nem szavazóknak vagy nehéz szívvel szavazóknak is. Vagy fordítva: mit üzennek a politikusok a szavazóknak.
Vicc az egész, és fikció, nehogy valaki komolyan vegye.
Kezdjük a politikusaink részleteivel és üzeneteivel.
Ez szenátorunk cipője, ami 2.800 és 4.500 lej közötti áron vásárolható meg. De ez semmi.
