Második hazai meccsét játszotta a Székelyudvarhelyi VSK a román legfelsőbb osztályú férfi kézilabdabajnokságban. Összességében a negyediket. Temesvár ellen előzetesen jó esély is kínálkozott egy pontszerzésre, amire rég volt példa a Bölények Ligájában – két éve nyeretlenül zárt és esett ki a csapat –, igaz, Temesvár jó rajtot vett a szezonban, előző három mérkőzéséből kettőt is megnyert, míg az udvarhelyiek háromból hármat vesztettek.
Én először látogattam ki az idényben VSK-meccsre és öröm volt nézni. Jó volt látni együtt Udvarhely kézilabdájának két generációját egymást mellett.
Főként azt, ahogyan vállt vállnak vetve küzdenek egymást mellett a pályán.
Jó volt nézni, hogy az érkezők, például Pavel Loic hogyan illeszkedett be Katona Tamásék közé, Sipos Lóránt csapatába. Amekkora ő, éppen akkora gólokkal kezdte meg csapata góltermelését a hatalmas átlövő.
És azt is jó volt látni, hogy Tálas Hubával párban milyen tekintélyt parancsoló kettőst alkotnak az udvarhelyi védelem közepén.
Öröm volt nézni Varró Lajost ennyire koncentráltan, amikor a védelem csak szabálytalansággal tudta megállítani a temesváriakat és a játékvezetők hetest ítéltek.
Az első percekben kettőből kettőt védett Varró. Hamar lázba hozta a társakat és a közönséget.
Jó volt látni, hogy mennyire együttműködött a csapat. Ahogy Feliciano Couveiro – aki a kezdetekben a lelátón sokszor megkapta, hogy kicsit smucig a labdával – kiszolgálja a társakat.
Azt is, ahogy a társak kapják meg a fal mögött birkózó Hubát és szolgálják ki őt.
Vagy egyszerűen azt, amilyen összhangban működtek a fiúk a pályán.
Jó volt látni ismét kék mezben a nyáron visszatérő Aron Dedut, aki az elsőosztályos kitérő során egy évet eltöltött korábban a csapatnál és átlövéseivel hamar a szurkolók szívébe lopta magát.
És jó volt látni az újakat is, például a hegyomlást, Bogdan Păunescut, ahogy minden erejét latba veti az udvarhelyi csapatért. És finomságát is – estében, háttal a kapunak, egy finom csuklómozdulattal vágott hatalmas gólt.
Jó volt látni a sok gyorsindítást, hogy Szász Előd vagy Putnoky Szabolcs mennyire fontos láncszem ebben a csapatban. És azt a kínait is, amivel Putnokyt szolgálta ki Komporály Attila.
Annak fényében, ami az utóbbi években végbement a csapatnál, a van pénz-nincs pénz, indulunk-nem indulunk után, öröm volt nézni, ahogy Komporály végre visszakap abból, amit az elmúlt években kint hagyott a pályán és végre elsőosztályos, győztes meccsen kap ismét szerepet.
Mert ekkor már nagyon futott az eredmény után a temesvári csapat.
És hatvan percet követően – bánatukra – az eredményjelző 28-22-t mutatott, az udvarhelyiek megszerezték az első győzelmüket a Bölények Ligájában. És ami talán még fontosabb, hogy kétség sem fért ehhez a győzelemhez, és hogy öröm volt nézni ezt a meccset, az udvarhelyiek játékát.
Legközelebb a hatodik fordulóban nézheted meg az – immár a tabella tizedik helyén – álló udvarhelyieket a csarnokban október első hétvégéjén. Pontos időpont egyelőre nincs meghatározva. Akkor az utóbbi évek egyeduralkodó bajnoka, a Bukaresti Dinamo érkezik Székelyudvarhelyre.
