A szentegyházi Lobogó-forrás.

Fotók: Zsigmond Andreea Rebeka, a Sapientia Kolozsvári Karának vegyésze.

Tíz, Szentegyházán és környékén – Kirulyfürdő, Szelterszfürdő, Homoródfürdő, Kápolnásfalu – található ásványvízforrás fogyaszthatóságát vizsgálta meg a csíkszeredai Sapientia Biomérnöki Tanszéke. A kutatás során, 2019 júliusa és 2021 márciusa között mind a négy évszakban vizsgálták a szélesebb körben fogyasztott borvízforrásokat — tájékoztat közleményében a felsőoktatási intézmény.

Innen bátran tölthetsz

A kirulyfürdői Festő-borvíz és a Tábori-forrás, a szelterszfürdői Hargita Gyöngye forrás, a szentegyházi Lobogó-forrás illetve a homoródfürdői Lobogó-forrás mikrobiológiai szempontból megfelelőek, ihatóak voltak a vizsgált időszakban.

A homoródfürdői Mária-forrás esetében egy alkalommal, 2019 októberében, kimutathatók voltak talajhatásra utaló úgynevezett anaerob spórás szulfit-redukáló (Clostridium) baktériumok. A közeli Klotild (vagy Tábori) borvízforrás mintáiban 2019 júliusában és októberében külső szennyezésre utaló coliform baktériumok voltak jelen.

A 2020 augusztusi vizsgálatok alapján azonban bakteriológiai szempontból már mind megfelelőek voltak a borvizek. Feltehetően a beszivárgó talajvíz miatt volt egy-két alkalommal megkérdőjelezhető minőségű a két említett forrás vize, ezért erőteljesebb hóolvadáskor illetve huzamosabban esős periódusban célszerűbb más borvízforrásokat felkeresni – tanácsolják a kutatók.

Nem ajánlott a fogyasztása

a szelterszfürdői Nádasszéki– és Délői-források, illetve a kápolnásfalusi Felszeg-forrásoknak, melyekben gyakran fekális eredetű baktériumok mutathatók ki, anaerob spórás Clostridium baktériumokkal együtt. Mindhárom forrás faküpüben tör fel és úgynevezett merítős típusúak.

A Nádasszéki– és Délői források esetében egészen 2005-ig visszanyúló vizsgálataik vannak a kutatóknak, és mindig hasonlóan rossz volt a helyzet: nem ritkán lehetett látni, hogy a víz alá nyomva puszta kézzel merítik meg az emberek a palackokat, vagy vitatható tisztaságú edényeket használnak. DNS alapú vizsgálatokkal is kimutatták, hogy emberi bőrfelületről vagy nagy valószínűséggel lovaktól származó baktériumok fordulnak elő a forrásokban.

A szelterszfürdői Délői-forrás.

Bár történtek már próbálkozások a források környékén a fentről érkező víz elvezetésére, ami eredményezett egy kis javulást, merítős jellegük miatt az emberi tényező jelenti továbbra is a szennyezés okát mindhárom említett forrás esetében.

Bár hasonló probléma állt fenn korábban a Hargita Gyöngye forrás környékén, mióta a kutatók javaslatai alapján a 2000-es évek második felében felújították, és a szekereket és autókat kitiltották a borvízforrás közeléből, a forrás vize a 2010-es évektől kezdődően teljesen rendbe jött, mikrobiológiai szempontból is ihatóvá vált. Fontos előny, hogy ezen forrás bő hozamú és csövön folyik ki a vize.

Ásványban az egészség

Ha mikrobiológiai szempontból nem is, a Sapientia vizsgálatai alapján elmondható, hogy mind a tíz bevizsgált forrásvíz kémiai szempontból iható minőségű, feltételezve, hogy a legtöbb forrás vizében kimutatható magasabb ammónia-tartalom (0,53–2,64 milligramm/liter) geológiai eredetű, és nem felszíni szennyezés eredménye. Az előbbi megállapításokat erősíti, hogy nitrit-ion és nitrát-ion rendkívül kis mennyiségekben van jelen a tanulmányozott források vizében, viszont általában nagy mennyiségben vannak jelen a kalcium és a magnézium ionok.

Mind a két ion esszenciális az emberi szervezet számára és könnyen felvehetők a vizekből. A magnéziumnak (Mg) szerepe van a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, serkentő hatással van a sejtek inzulinfelvételére és elősegíti a kalcium (Ca) beépülését a csontokba. Ez a hatás akkor a legeredményesebb, amikor a Ca:Mg arány 2:1. Ez az ideális arány a kirulyfürdői Tábori-forrás esetében maradéktalanul teljesül, a szintén kirulyfürdői Festő-forrás és a szentegyházi Lobogó-forrás pedig jól megközelíti.

A homoródfürdői Klotild-, Mária- és Lobogó források, valamint a szelterszfürdői három forrás különösen gazdagok magnéziumban (100-120 mg/l), ez utóbbi három forrásnak magas a konyhasó (NaCl) tartalma is (1,3-1,6 g/l). A kápolnásfalusi Felszegi-forrás kivételével (21mg/l) az összes vizsgált borvíz kalciumtartalma meghaladta a 70 mg/l-t. A magas Ca és Mg tartalommal együtt jár a magas bikarbonáttartalom is, ami képes megkötni a gyomorban túlzott mennyiségben termelt savat, írják még a közleményben.