Szép lakásban akarunk élni, modern környezetben, meleg kuckóban vagy nagy palotában – bárhogy is legyen, az otthonunk olyan lesz, amilyenek mi magunk vagyunk.
Fotó: Gál Előd
Kiss Emőke belső tervező beengedett a saját lakásába, megtudtunk néhány titkot a munkájáról, de beszélgettünk még arról is, milyen egy ideális konyha, és mit akar a székely ember, amikor építkezik.
A székelykeresztúri születésű, Székelyudvarhelyen élő dizájner már gyerekkorában Ikeás katalógusokat nézegetett, ami „kuriózum volt a sok Luceafăr-szekrénysor mellett” – mondja, mégis, viszonylag későn döntötte el, mivel akar foglalkozni felnőttként. Tizenkettedikesként meghívták a belsőépítész hallgatók diplomamunkáinak kiállítására Kolozsvárra. „Akkor vált egyértelművé, hogy én is ezt akarom csinálni, de utólag visszagondolva mindig jelen volt az életemben a szakma, mert nagytatám is asztalos volt, és édesapám is egy faipari vállalatot vezetett” – emlékezett vissza.
Megtudtuk, hogy elég nagy különbség van egy lakberendező és egy belsőépítész között. A lakberendező egyszerűen fogalmazva berendezi a lakást. A terek funkcióján nem változtat, a meglévő falakkal, a kész gépészeti, elektromos hálózati tervekkel dolgozik, lakberendezési tárgyak, világítótestek, burkolóanyagok, dekorációs elemek, színek segítségével, és praktikusan élhető, ugyanakkor ízléses lakóteret alakít ki. Ez is összetettebb feladat, térlátásra, forma- és stílusérzékre, termékismeretere van szükség. Ismerni kell különboző stílusirányokat, tudni kell, hogy a termékeket, honnan lehet beszerezni, a szaniterektől a tapétákon át a kanapékig, apróbb kiegészitőkig.
A belsőépítész munka szerteágazóbb ismereteket feltételez, hisz építészeti alapismeret, bútor tervezéshez némi faipari, anatómiai, ergonómiai ismeretekre egyaránt szükség van, hisz a lakberendezőhöz képest, aki inkább a kereskedelemben kapható bútorokkal dolgozik, a belsőépítész egyedi bútorokat is tervez, alakíthatja a belső tereket, falakat mozgathat, funkciókat cserélhet fel. Ezen felül tudni kell alkalmazni a szakági tervezők tudását, hisz adott esetben a belsőépítész fogja össze az ő munkájukat is, hasonlóan az építészhez.
Ezeket mind tanítják is az egyetemen, olyan tárgyak formájában, mint a kézi rajz, számítógépes rajz speciális programok használatával, anyagismeret, műszaki rajz, anatómia, ergonómia, és belefér még egy kis képzőművészet is.
Hogy képzeljük el a tervezés folyamatát, amiben te is részt veszel?
Minden egy csomó beszélgetéssel kezdődik a megrendelő és az építész/belsőépítész között arról, hogy milyen típusú otthonról van szó, milyen terekre lesz szükség. Most az ideális állapotokról beszélünk, mert olyan is van, hogy valaki akkor keres meg, amikor már épül a ház, de kiderül, ő nem így képzelte el, nem látott bele az alaprajzokba, nem így gondolta, és segítségre szorul.
Szóval ideális esetben elkezdjük még papíron berendezni a teret, ahhoz, hogy a végeredmény jó legyen, visszafele bontjuk le: ha szeretnénk például a nappaliba kanapét, könyvespolcot, kandallót, akkor azokat berajzolva kiderül, hova kell rakni az oldalfali világítást, hova kell vinni a tévének az áramot, hogy ne utólag vezessük kábelcsatornával fél méterrel odébb, vagy ne kelljen falat bontani. Pontos tervek alapján könnyebb lesz dolgozni.
Mik azok a képességek, amikre neked szükséged van ebben a munkában?
Elsősorban emberismeretre, sokat számít az, hogy mennyire tudunk egymásra hangolódni. A legtöbb esetben ugye idegenek vagyunk egymás számára, a végeredmény pedig olyan kell legyen, amit elsősorban a megrendelő szeret.
A beszélgetések során le kell tudjam szűrni, hogy például mit jelent számára a modern otthon, hogy megtaláljam azokat a megoldásokat, amik találkoznak a megrendelő igényeivel. A térlátás is nagyon fontos, hogy el tudd képzelni előre, hogy mi az optimális térrendezés, milyen megvilágítást alkalmazz ahhoz, hogy izgalmas legyen a végeredmény. És nem árt némi esztétikai érzék sem.
Meg lehet-e élni ebből a szakmából itthon? Kik azok az emberek, akik igénybe veszik a te munkádat?
Mindenképp meg lehet élni, Udvarhely olyan szempontból szerencsés eset, hogy kicsi, de sok a vállalkozó. Nem feltétlenül a leggazdagabb réteg, aki megkeres, hanem akiben tudatosul, hogy ha előre tervez, lehet, hogy megspórolja egy későbbi átalakítás költségét. Nem kell átépíteni, falakat mozgatni utólag, ha jól meg van tervezve minden funkció, egy praktikus esztétikus és élhető végeredmény lesz. Nem csak a gazdagok kiváltsága ez. A megbízások körülbelül 60 százaléka vállalkozásoktól érkezik, amikor nem lakást, hanem panziót, szállodát, kávézót, irodát kell megtervezni. Ezeknek mind kell egy koncepció, és a befektető nem biztos, hogy személyesen akar utána járni, hogy mit honnan szerezzen be.
Ha kapsz egy megbízást, akkor mennyire részletekbe menően dönthetsz?
Nagyjából mindenben, de ez a döntés nem önkényes, mindig a megrendelővel közösen történik. Mindenképp teszek javaslatot, és elmondom, ha az övétől eltérő meglátásom van, vagy tapasztalatból tudom, hogy milyen egy anyag, amit használni szeretnénk. Ha nem magánlakásról, hanem egy kávézóról vagy szállodáról beszélünk, ott tudok egy picit erősebben hatni. De igen, a burkolatok, a falszínek, kárpitok, lakástextilek, világítótestek kérdésében, az a jó, amikor minden részletben közösen döntünk.
Mennyire nehéz igazodni a különböző igényekhez, és mit tapasztalsz, milyen a helyi megrendelők ízlése?
Volt 1-2 olyan munka, ami kudarcba fulladt pont amiatt, hogy annyira különbözőek voltunk, hogy egyszerűen nem tudott működni. De legtöbb esetben a beszélgetések során ez kiderül. Nem szoktam olyant vállalni, aminek a végeredményét letagadnám. Sokszor nagy küzdelem elfogadtatni a véleményem, vannak, akik nagyon határozottak, de legtöbb esetben, ha megkeresnek, bíznak is bennem.
Ezelőtt tíz évvel kicsit nehezebb volt, több volt a giccs. Ha a Barátok közt-ben lila volt a fal, akkor többen lila falat akartak. Nem mindenki értette meg, hogy az egy stúdió, be van világítva, és nem biztos, hogy egy 3×3 méteres szobában is jól fog mutatni, ahol egy kicsi ablak van. Most már egyre többet utazik mindenki, egyre többet lát, fejlődik az igény a szépre az emberekben, azt látom, hogy óriási különbség van a pár évvel ezelőtti igényekhez képest.
Mik azok a hibák, amibe mégis gyakran beleesnek az emberek?
A túlzsúfoltság, és az, hogy nem egységként tekintenek a lakásra. Én szeretem, ha az egész házra rá van húzva egy koncepció, tehát ha az egy parasztház, akkor az a stílus vonuljon végig, rosszul néz ki, ha két szoba ilyen, a harmadik másmilyen stílusú. Az eklektikus is lehet egységes, de az mást jelent. Az rendben van, hogy gyűjtünk ötleteket, látunk szép dolgokat, de ha azt a sok szépet mind berakjuk egy helyre, nem biztos, hogy szép marad.
Mennyire lehet összeegyeztetni a mai modern életünket és a hagyományos lakáskultúránkat? Át lehet-e emelni a régi dolgainkat a mostani életbe?
Mindenképpen át lehet, de amilyen az életünk, olyan lesz a lakásunk is. Tehát aki jobban ragaszkodik a hagyományos dolgokhoz, annak az életmódja is hasonló, például néptáncol, kézműves stb. Igazodik az egyik a másikhoz. Vannak olyan emberek, akik ma is vályogházat építenek, saját kezükkel tapasztják. De föl lehet használni régi bútordarabokat is.
Nekem is itt a teraszon van egy 100 éves kicsi lócám, ahová ki szoktam ülni reggelente egy kávéval. Be lehet lopni régi tárgyakat is, ha nem úgy gondolsz rájuk, mint múzeális értékre, hanem mint használati tárgyra. Ez a szekrény itt mögöttem is régi darab. De nem csak a bútorok, a térberendezés is lehet hagyományos, sőt, a divat is, csak mai igényekre kell formálni.
Meg lehet határozni, hogy most mi a divat a lakberendezésben? Vagy annyira sokszínű mint az öltözködésben?
Minden tud divat lenni. Van ugye a hagyományos vidéki, amiről az előbb beszéltünk, mostmár a vintage picit kezd lecsengeni, de ott van a bohém, ami a színek és formák kavalkádjának bátor, de még ízléses keverése, a skandináv, ami szintén kiegészül színekkel, a minimalista, a múlt század közepi modern, és visszatérnek a 1970-es évek ihlette lekerekített bútorok is.
Van kedvenc irányzatod? Amikor a saját lakásodat alakítottad, milyen szempontokat vettél figyelembe?
Sok kedvenc van. Én ebben a stílusban érzem otthonosan magam, fontos volt, hogy praktikus legyen. A tér adott volt, nem választhattam sokkal másabbat. Az is idegen lenne nekem, ha high-tech stílus jelenne meg egy udvarhelyi panellakásban.
Az anyagok fontosak, hogy fa burkolás legyen, mert számít, hogy mivel érintkezem. Szerinem ne legyen steril a lakás, amúgy sem élünk úgy, hogy állandóan tökéletes rend legyen. Az nem bánt, hogy ha leesik valami, akkor nyomot hagy a padlón, a fa attól fa, hogy puha, sérül, kopik, karcolódik. Nem szeretem a fényes vagy műanyag felületeket sem, nem akartam például szalagparkettet. A padló kapott egy viaszréteget, ez védi egy ideig, segít a nedvesség ellen, néhány évente nem árt újra lekezelni.
A színeket is szeretem, de nem akartam túl sokat használni, mert úgyis annyi tárgy van egy lakásban, ami zsúfolja, hogy az bőven elég. A bútorok egyrésze ikeás, ezek keverednek egyedi darabokkal.
A lóca a teraszon nagyszüleimé volt, megmentettük, nagyon szeretem. Ezek olyan apró tárgyak, amit egy modern lakásba is be lehet csempészni a kontraszt kedvéért. A reggel nekem ott kezdődik a padon, a párom szokott is viccelődni, hogy kiülök, mint a vénasszonyok a padra. Onnan nézek szét, hogy elindult-e az élet.
Ez a szekrény is egy régi bútordarab, még apuék készítették exportra, úgy, hogy a franciák ideküldték a régi faanyagot, itt bútor lett belőle és visszakerült Franciaországba. Látszik is, hogy ez kerítés volt egykor, a szeghelyek sötétebbek, nem itteni fenyő, sűrűbb az erezete, vöröses a színe. Ez tulajdonképpen megmaradt prototípusnak, a műhelyben állt tíz évet, beleszerettem, lecsiszoltuk, ki van kicsit javítgatva, le van kezelve és ugyanúgy viasszal le van kenve, kamrának használjuk most.
A belső ajtókat olyanra cseréltük, amiben nagy üvegfelület van, mert a szobák amúgy kicsik, és ez szellősebbé teszi a teret.
Nem szeretem azt, hogy ha a szobában csak egyetlen központi fényforrás van, a hangulatvilágítás nagyon fontos nekem, ezért is van az óriási állólámpa a nappaliban. A fény az egyik leglényegesebb elem, az alakítja a lakás képét, és a színekre is hatással van.
Egy merész fekete fal előtt ülünk a konyhában, ilyeneket Pinteresten látunk, de élőben ritkábban az itteni lakásokban.
Igen, ez úgy is született, hogy láttam Pinteresten, milyen vagány. Gondoltam, nekem is kell. Utánanéztem ennek a táblafestéknek, van sötétzöld meg fekete színben, nem bonyolult dolog, egyszerűen legurítod a falat vele, kicsit többet kell száradjon, mint egy sima festék. Nem annyira szép, mint az internetes fotókon, mert a krétapor ilyen fehér nyomot hagy, nem tökéletes fekete. De engem az sem zavar, ha valami tökéletlen, mert épp attól lehet vagány.
Minden héten nem állok ide újrarajzolgatni az ábrákat, de használjuk a felületet, egymásnak poénos üzeneteket hagytunk rajta, vagy mikor activity-t játszunk a baráti társasággal, akkor ezt használjuk papír helyett, vagy a bevásárlólistát felírod, lefényképezed, sok mindenre lehet használni. Van egy mágnesfesték alatta, hogy hűtőmágnesekkel fel lehessen tűzni üzeneteket, képeslapokat. Sokan félnek a fekete faltól, pedig gyerekszobába is nagyon praktikus lehet.
Milyen szerinted egy ideális konyha?
A funkció a legfontosabb, hogy praktikus legyen az elrendezés az itt zajló munkafolyamatot alapul véve. Tehát a hűtőszekrény- mosogató -tűzhely sorban, vagy háromszögben legyen elhelyezve, közte megfelelő méretű munkafelülettel. Most már rengeteg eszköz van forgalomban, amit be lehet vezetni, hogy egy konyha praktikus legyen. A konyhaszekrény alsó korpusza régebb mindig ajtós volt, ami ergonómiai szempontból nehezebben hozzáférhető, mint egy ugyanakkora méretű fiók. Például, ha a szemetesi ki tudod húzni, fölötte pucolhatod a zöldséget, vagy itt van a szintén kihúzható fűszertartó polc.
Jó, ha a konyhában van annyi tér, hogy étkezőnek is használjuk, mert akkor nincs elszigetelve az, aki éppen főz, egy légtérben tud lenni a családdal, vagy a vendégekkel. Most már kevesen kérnek zárt konyhát, a gőzelszívó sok problémát megold.
A lakás többi részében mik a trendek, vágyak, miket kérnek az emberek?
Úgy látom, a kilencvenes évek eleje óta kicsit racionalizálódtak a vágyak, akkor óriási nagy házakat épített mindenki. Pont tegnap voltam egy olyan kliensnél, aki mindössze egy 80 négyzetméteres házat épített, amibe belefér a nappali – ebédlő – konyha egy légtérben, azon kívül két szoba, egy gardrób és egy fürdőszoba. Ennyi. Igaz, hogy már egy idősebb házaspár, akinek a gyerekei már kirepültek, vagy ki fognak hamarosan.
Régebb úgy építkeztek, hogy több generáció is elférjen, együtt laktak, örökölték a házat és ehhez ragaszkodtak is. De most a gyerek lehet, hogy épp Pesten él, vagy Amerikában. Ehhez igazodni kell.
Egy időben mindenki otthon szaunát akart, jakuzzit. Most meg egyre többen gondolják úgy, hogy annak az árából inkább elutaznak minden hétvégén egy wellnessközpontot kipróbálni. Már nem jellemző a hatalmas lakások építése. Esetleg nőnek négyzetméterben bizonyos terek, de nincs ezer szoba. Végre kezdenek gardróbot kijelölni, nem egy szekrénysort akarnak a hálóba.
A mi társadalmunk még nagyon ragaszkodik a saját otthonhoz, az európai átlaghoz képest nálunk nagyon nagy a saját lakással rendelkezők aránya.
Igen, itt ez számított értéknek, nem véletlenül kívánnak „casa de piatra”-t a román esküvőkön, ez, ami a legfontosabb. Nyugaton meg az van, hogy ha valakinek van egy lakása, azt nyáron kiadja albérletbe, ő lakókocsival három hónapra elutazik. Én is inkább elkirándulom azt a pénzt, ahelyett, hogy egy többezer eurós kanapéra költeném. Igyekszem a klienseknek is úgy tanácsot adni, hogy kapjuk meg azt a határt, amit még megéri rákölteni egy adott tárgyra, szerintem fölösleges milliókat kiadni.
Van-e kedvenc munkád, amiről szívesen mesélnél, amire büszke vagy?
Az utóbbi két év kedvence az a ház, ami egy holland házaspárnak készült Ivóban. Építészetileg is különleges, díjakra is volt jelölve, mert érdekes megoldásokat alkalmaztak a tervező srácok. Egyelőre ez a kedvenc, amiatt is, hogy ki lehetett próbálni új dolgokat benne, mivel a megrendelők hollandok, más az életvitelük, más dolgokhoz vannak hozzászokva.
Egy gyönyörű nagy panorámás, óriási ablakokkal ellátott faházról van szó, ahol ipari betonból van a padló az egész házban, ami nálunk ritkán alkalmazott megoldás. Használják áruházakban, de lakásban kevésbé. Itteni mesteremberek dolgoztak rajta, amikor kezdett kész lenni, mindenki bement és kérdezte, hogy erre mikor rakják rá a padlót? Érdekes, ahogy a beton a nyersességével egy jó kontrasztot alakított ki, pont ettől lett izgalmasabb a többi faburkolat.
És ez mennyire praktikus?
Abszolút, felmosható, padlófűtés lehet alatta, ha rálépsz mezítláb, nem annyira hideg, mint gondolnánk. Kívül is érdekes burkolatokat választottak az építészek, rozsdás lemez, égetett fa, összességében gyönyörű. Került középre egy kandalló, ami nem megszokott, szinte olyan, mint egy szabad tűzhely. Ha már beszéltünk a régi vonalról, akár ez lehet a régi parasztház központi tűzhelyének modern változata.
Az óriási ablakok miatt közelinek érzed a természetet. A hálószobában az az izgalmas, hogy emeleten vagy, de ki tudsz sétálni a zöld tetőre. Itt is nagy ablakok vannak, ezért született meg ez a körbefüggönyözhető ágy.
Fotó: Down S. Black photography
Nyilván ezek olyan dolgok, amiket nem mindenki engedhet meg magának, de az volt az érdekes ebben a munkában, hogy ők sem úgy költekeztek, hogy nagyzolni akarnak, mert az egész ház önfenntartó, próbálnak zölden gondolkodni, de ők egy bizonyos anyagi szinten élnek, megengedhetik maguknak, és adnak dolgokra.
A fürdőszobában csak a padlón van csempeburkolat, a falakon egy tradicionális marokkói vízálló vakolatkülönlegesség, a tadelakt van, amelyet speciális technikával készítenek el. Ennek lényege, hogy az egyedi összetételű meszes vakolatot lapos, sima kővel tömörítik, polírozzák, majd növényi szappannal impregnálják, természetes, bármilyen formán alkalmazható, lehet színezni, és egy vízlepergető réteget képez, ami tökéletesen helyettesítheti a fali csempét, és praktikusabb olyan szempontból, hogy nincs annyi fugaköz, ami penészedik, vízkövesedik stb.
Fotó: Down S. Black photography
Amit még kiemelnék – és ez az építész srácok érdeme – hogy fénybevezető csöveket tettek a tetőre, amiken át a természetes fény árad be a belső terekbe, az ebédlőasztal fölé például. Ezek itthon kevésbé ismert megoldások, és jó volt, hogy ki tudtuk próbálni. Ilyenből is több típusú van, a sima csak bevezeti a fényt, vagy van olyan, amelyikben egy napelemes led gyűjti az energiát és este is világít.
Ez körülbelül egy éves munka volt, de ez egy ideális eset, mert mindent előre elterveztünk. Ehhez képest olyan eset is volt, hogy felhívott valaki hétfőn, hogy segítsék egy éttermet berendezni, de nézzem meg még aznap, mert ő pénteken szeretné vinni az asztaloshoz a dolgokat. Itthon nem annyira előrelátóak az emberek. Mondják, hogy meg kéne a fürdőt tervezni, de a szakemberek már állnak és várják a csempét.
Adnál-e tippeket, azoknak, akik most vágnak bele építkezésbe, vagy átalakításba? Milyen hibákat kerülhetnek el?
Tervezzék meg a lépéseket pontról pontra. Jó előre összehangolni a szakembereket, időben beszerezni az eszközöket. Ha a fürdőszobacsempézésnél előre gondolkodsz, több lehetőséged van, de ha már holnap kéne csempézni, csak abból választhatsz, ami készleten van. Jó átgondolni előre a folyamatot, mindent le kell mérni, ne utólag derüljön ki, hogy a hűtőszekrény nem fér be.
Honnan gyűjtöd az inspirációt a munkához?
Az internetről rengeteget, de sokat szoktam úgy is, ha elmegyek egy hétvégi városnézésre, igyekszem nyitott szemmel járni, feltöltődni, fotózni, ezek is sokat számítanak.
Gyűjtögetni is szoktál különleges bútordarabokat, tárgyakat?
Igen, anyuéknál a szín alatt, meg a garázsban, a biciklik mellett van egy-két ilyen tárgy, bőröndök, régi szódásüvegek, amiket elképzeltem, hogy felhasználok itt-ott. Jó összegyűjteni ezeket, mert mostanában rengeteget kivisznek külföldre. Ez bosszant, mert Nyugat-Európában köt ki az összes régi festett láda, kispad, én ezt úgy élem meg, hogy elherdáljuk ezeket a dolgokat. Potom pénzért eladjuk. Én imádom a csecsebecséket, amikor eljutok az autópiacra, nem tudom ott hagyni, ha olyan szép.
Ha már az értékeink külföldre adásáról beszélünk, szerinted miért érdemes itthon maradni, dolgozni?
Nagyon sokan elmennek a fiatalok közül, ennek még megisszuk a levét később. Amikor végeztem az egyetemmel, nekem is ajánlottak Temesváron munkát, külföldre is mehettem volna. De nekem fontos, hogy itthon, ha találkozom az utcán emberekkel, van szemkontaktus, köszönünk egymásnak.
Udvarhely nem egy olyan kicsi város, ahol nem történik semmi. Kialakult egy olyan baráti társaság is, akivel sokat mozgunk, kirándulunk. Sokat számít az is, hogy ha tizenkét óra munka után el akarok menni szaladni, akkor percek alatt kint vagyok a zöldben. Szerintem szép helyen élünk. A biciklizés, a túrák az életünk része. Ha valaki ügyes és talpraesett, akkor meg tudja találni bárhol a helyét. Fel kell állítani a prioritási sorrendet, hogy neked mi a fontos, a szakmai siker, pénz, vagy valami más. Emberléptékű ez a város, a maga hibáival persze, de otthonos tud lenni. Én például most már nem tudnék elköltözni.