Milyen az, amikor a világ négy tájáról érkezik öt különböző ember, hogy… felfedezzék a Homoród menti halastavakat? Kik ezek a kalandvágyó, semmit nem megvető, semmit nem kockáztató emberek? Hát a négy világtáj?
Így nézett ki a pénteki nap: összegyűltünk, a székelyudvarhelyi Edit és István, a szentegyházi (meg egyéb összetételű) Emőke, a marosvásárhelyi Bea és a budapesti Laci, hogy megnézzük, mitől is akad horogra a hal. Ez megszervezte, ez lefényképezte, ez elregélte, ez bámészkodott, ez kérdezősködött, és a végén mind jóllaktak.
Az UH szülinapja alkalmából itt vannak a kedvenc 444-es újságíróink,
ezért nem hagyhattuk őket se tétlen, se élmény nélkül. Így kerekedtünk fel a peca-rajongó Szily Lászlót megmártani a székelységben, amennyire azt egy apró körúttal lehet. De szerintünk sikerült.
Négy külön szöveg született az élményünkről, mert mindenki más és mindenki mást lát a tájban, a haldokló hal szemében, a Leányerdő sárga avarában. Isti fotózott, ő képekkel mondja el, ami fontos volt.
Olvasd el mind a négyet, hogy összeálljon a kép. Igen, mindenki jóbarát lett a végére, ígérjük!
Az, amelyikben a magyarországi sztárújságíró medvekakit talál, majd unortodox halászlét kóstol
Az, amelyikben a nem-halevő helyi érdekeltségű természetimádó újból rácsodálkozik a tájra
Az, amelyikben a nemszékely új uhás a halfogásból genderkérdést süt ki
Az, amelyikben megoszt egy darabot a lelkéből
Olvassátok, és készüljetek a zsúrra, mert 12-kor kezdtünk!
