Úgy gondolja, hogy nincs lehetetlen. De ha mégis van, akkor azt is meg kell oldani valahogy. A Vidéki Pékség alapítójával, és fiaival beszélgettünk.
Fotók: DÁVID ANNA JÚLIA
Huszonhárom év után megújult a Vidéki Pékség arculata, de nem csak logót váltottak, hanem egy olyan új üzletet is nyitottak, ahol reményeik szerint élmény lesz a péktermékek vásárlása.
Boldizsár Gáborral – a Vidéki Pékség alapítójával – és két fiával beszélgettünk arról, hogy miért volt szükség az arculatváltásra, és honnan volt rá energiájuk. Közben az is kiderült, hogy a közös munka mennyire tud összekovácsolni két testvért.
Kérlek, írjátok le egy cetlire, hogy ha a Vidéki Pékségre gondoltok, akkor mi az, ami annyira fontos, hogy a cég nem tudna nélküle működni?
Boldizsár Raymond: én a megfelelő hozzáállást írtam.
Ifjabb Boldizsár Gábor: egyre gondoltunk – mondja nevetve.
Idősb Boldizsár Gábor: én azt írtam, hogy szeretettel minőség.
Beszéljünk egy kicsit arról, hogy mire is gondoltatok, amikor ezeket a kifejezéseket leírtátok?
Boldizsár Raymond: Úgy kell hozzáállni a dolgokhoz, hogy már előre eldöntjük, hogy a végeredmény jó kell legyen.
If. Boldizsár Gábor: A napot úgy kell megtervezni, hogy ha szükséges, akkor tudjunk 130 százalékot nyújtani. Így, ha harminc százalék elúszik, úgy is száz százalékos marad a nap.
Szerintetek hogyan lehetséges, hogy ugyanazt írtátok a cetlire?
Boldizsár Raymond: Elég egyszerű a válasz. Az utóbbi időben reggel öttől este tizenkettőig dolgoztunk ezen az új projekten, és a rezgések nagyon összeálltak. Igazából az lett volna a meglepő, ha mást írunk.
Ifj. Boldizsár Gábor: A nyitás előtti nap például hajnali négyig itt voltunk. Ez az új üzlet nagyon összehozott bennünket, nem csak munkatársként, hanem testvérként is. Eddig mindenki elvolt a saját dolgával a saját világában, de ez az üzlet nagyon összekötött.
A megfelelő hozzáállás mellett még megjelent a szeretettel minőség kifejezés is. Ez mit is jelent pontosan?
Id. Boldizsár Gábor: Számomra a legfőbb parancs a szeretet, és ahol szeretet van, ott a minőség szinte kötelezően megjelenik. Ha a Vidéki Pékség szeretettel készíti a termékeit a vásárlók számára, akkor azok a termékek biztosan minőségiek lesznek, hiszen szeretettel rosszat nem lehet készíteni.
Én azért örülök ennek az új üzletnek, mert itt tudjuk igazából bevonni a vásárlókat abba az élménybe, amit számunkra a Vidéki Pékség jelent.
A Vidéki Pékség huszonhárom év után úgy döntött, hogy arculatot vált, felfrissül, megújul. Mi tette szükségessé ezt a megújulást, és a cég napi működése mellett honnan volt rá energia?
Boldizsár Raymond: Ezt az energiát a helyzet generálta. Úgy éreztük, hogy a vevők megérdemlik azt, hogy kicsit felfrissüljünk, mind megjelenésben, mind kiszolgálásban valami igazán mait, a mostani elvárásoknak és igényeknek megfelelőt nyújtsunk a számukra.
Mi úgy gondoltuk, hogy az arculaton kívül úgy tudunk felfrissülni, ha egy kellemes környezetben, élményszerűen kínáljuk a finomságainkat.
És hogy ehhez hogyan sikerült energiát felszabadítani? A csapat úgy működik, hogy amikor valakinek van egy ötlete azt megosztja a többiekkel, és ez annyira fel szokta lelkesíteni a csapatot, hogy amikor egyikünk vagy másikunk kezd elfáradni vagy kiégni, akkor a csapat lelkesedése megtartja a projekt mellett. Így tudjuk együtt elérni a céljainkat.
Id. Boldizsár Gábor: Vannak partnereink, akikkel időnként beszélgettünk arról, hogy a mi területünkön milyen lehetőségek vannak, milyen trendek figyelhetők meg. És az egyik partnerünk egyszer megjegyezte, hogy Udvarhelyt úgy képzeli el, mint Svájcban egy kisvárost. Az emberek egyre igényesebbek, egyre inkább vágynak arra, hogy megvásárolhassák ugyanazt, amit egy nagyobb városban megvásárolhatnak, hogy beülhessenek egy olyan helyre, ahova egy nagyobb városban beülhetnének.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a kenyérvásárlás és péktermék fogyasztás élményét próbáljuk újragondolni, ezt igyekszünk új környezetben, a jelenlegi trendeknek megfelelően nyújtani a vásárlóink számára.
Igaz ugyan, hogy a kenyér alapélelmiszer, amelyet szinte naponta vásárolnak az emberek, de nem mindegy, hogy a kenyérvásárlás mellé milyen élmény társul.
Ifj. Boldizsár Gábor: Úgy éreztük, hogy az idők során a Vidéki Pékség kicsit elfáradt, egyre több cég van a piacon, aki kenyeret árul, és mi nem akartunk egy lenni a sok közül. Amikor a cég elindult, akkor mi diktáltuk a trendet, aztán lassan beértek a többiek.
Most úgy döntöttünk, hogy továbbra sem szeretnénk mások után kullogni, inkább lépünk egy nagyot előre, még akkor is, ha lehet más most óvatosabb lenne.
Idős Boldizsár Gábor: Azért is tettük, most mindazt, amit tettünk, mert úgy éreztük, hogy Székelyudvarhely ezt megérdemli.
Három férfi ül velem szemben, egy apa és két fia. Kinek mi a feladata és felelőssége a cégen belül?
Boldizsár Raymond: Az én feladatom a marketing és a reklám oldal, viszont mivel a cég egy kicsit úgy működik, mint egy család, ha szükséges, lisztet rakunk le az autóról, ha kell fát hordunk.
Id. Boldizsár Gábor: A legbanálisabb dolgoktól a legösszetettebbekig szinte mindennel foglalkoznom kell. Igazából úgy működöm, mint a taxitársaságoknál a diszpécser, összekötöm az embereket. Mindent át kell látnom, mindent meg kell fontolnom, és persze döntenem is kell.
Ifj. Boldizsár Gábor: Én a pénzügyi helyzetért felelek elsősorban, az utalásokért, a kifizetésekért. De ezen kívül, ha szükséges, akkor a cég bármelyik részén segítünk. Tudjuk, hogy a miénk, hogy magunkért is csináljuk, és ez egy kicsit más hozzáállás, mint az, hogy várjuk, hogy lejárjon a nyolc óra. Kívülről minden szép és jó, de ennek a cégnek is megvan a maga súlya és terhe. Ezt csak az érzi, ezen csak az tud változtatni, aki benne dolgozik, és átlátja az egészet.
Azt már tudjuk, hogy ki mit gondol a saját szerepéről. De nézzük meg, hogy a másik félnek mi lenne a feladata.
Ifj. Boldizsár Gábor: Kezdjük akkor Raymonddal. Szerintem, ha tehetné, és ha magának megengedhetné, akkor a dolgoknak minimum a nyolcvan százalékát fel kellene vállalja, hogy mindennel tisztában legyen, ne csak a marketinggel. Most, hogy többet dolgoztunk együtt úgy látom, hogy ő egy nagyon megbízható társ, akire lehet számítani, aki a munkáját nem csak ímmel-ámmal végzi, hanem az a végén mindig valami lenyűgöző lesz.
Édesapám esetében úgy érzem, hogy neki most már inkább csak igazgatnia kellene az embereket, és jó lenne, ha Raymonddal együtt egyre több súlyt le tudnánk venni a válláról.
Idős Boldizsár Gábor: Szerintem arról is kell beszélni, hogy van egy cégtársam, aki a feladatoknak egy jelentős részét átvállalja, például a logisztikát. Tehát ő is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy ez a cég működőképes legyen.
Ami a fiaimat illeti, én teljesen egyetértek Gáborral, jó, ha mindketten átlátnak mindent. Szerintem egyikük sem engedheti meg magának, hogy csak A-tól B-ig lássa át a céget és tudja megoldani a feladatokat, mindkettőnek A-tól Z-ig kell tudnia, hogy mi történik a cégen belül, mi hogyan függ össze, és minek mi az eredménye.
Boldizsár Raymond: Édesapámnak abban kellene segítsünk, hogy azt a rengeteg dolgot, ami nap mind nap keresztülmegy rajta, tudja észben tartani, tudja átlátni.
Gábor esetében – bár biztosan furcsán hangzik – mindennel meg vagyok elégedve, nem látom, hogy ő mit tudna még pluszban tenni.
Mi az, amit egymástól tanultatok, akár úgy is, hogy a másik nem tud róla?
Boldizsár Raymond: Édesapámtól megtanultam egy általános gondolkodásmódot, hogy miként kell az üzleti világban átlátni és lereagálni dolgokat. Gábortól meg azt tanultam meg, hogy ha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, az a többieket is motiválja.
Id. Boldizsár Gábor: A fiaimtól azt tanultam, hogy az idő telik, és a trendek változnak. Meg kell tanulni elfogadni az új ötleteket, kell figyelni a fiatalokra, meg kell tanulni megemészteni a tőlük jövő impulzusokat, mert csak így lehet frissnek maradni.
Ifj. Boldizsár Gábor: Fiú az apjától rengeteg mindent tanul, de ha csak egy dolgot mondhatok, akkor azt említeném, amivel kezdtük. Úgy kell hozzáállni a dolgokhoz, hogy sugározzon belőlünk az energia, és hogy a többiek is lássák, hogy mi ezt komolyan gondoljuk.
A Vidéki Pékség nem csak kenyeret és pékterméket süt, hanem működtet egy cukrászdát is, és most egy vadonatúj üzletben beszélgetünk, ami kicsit más, mint egy megszokott pékség. Mi is ez valójában?
Ifj. Boldizsár Gábor: Nem csak új üzletet nyitunk, hanem logót, csomagolást is újítunk, és fontosnak tartottuk, hogy legyen egy olyan üzletünk, ahol a termékeinket az őket megillető környezetben tudjuk bemutatni, és a Vidéki Pékség vásárlói számára is tudunk egy olyan élményt nyújtani a termékek mellé, amiért megéri visszajönni.
Id. Boldizsár Gábor: A mai rohanó világban sem mindegy, hogy az automatából vásárolunk valamit, vagy előttünk főznek egy gőzölgő kávét, és szolgálnak fel mellé egy frissen összeállított grillezett szendvicset. És akkor még nem beszéltünk a ropogós kenyerek illatáról.
Lehet, hogy valakinek csak öt-tíz perce van arra, hogy egy kicsit kilépjen a mókuskerékből, de nagyon nem mindegy, hogy az öt-tíz percet hol és hogyan tölti.
Boldizsár Raymond: A minőségi péktermékkel és a gőzölgő kávéval igazából egy kis nyugalmat és boldogságot csempészünk be a vásárlók életébe, akik egy kicsit kifújhatják magukat, egy kicsit megajándékozhatják magukat, és mi segítünk nekik abban, hogy ezt megtehessék.
Ha valamilyen előre nem látható okból holnap megszűnne a cég, akkor kinek mi fájna a legjobban?
Boldizsár Raymond: A közös munka, amit rengeteg ember ebbe a cégbe összehozott, az megsemmisülne. Azt hiszem, ez fájna a leginkább. És lehet, nem is maga a munka a leglényegesebb, hanem az a közösség, amit ez a munka összetart.
Id. Boldizsár Gábor: Amikor a Vidéki Pékséget létrehoztuk, akkor valami olyasmibe akartuk befektetni a tudásunk és az energiáinkat, ami Oroszhegynek minden téren hasznos. Az idők során ötven-hatvan személynek biztosítottunk munkahelyet, de nem csak munkát adtunk, hanem mindennapi kenyeret is. Ezért úgy gondolom, hogy ha bármilyen okból megszűnne ez a cég, úgy ahogy huszonhárom évvel ezelőtt egy nagyon csekély gyűjteményből, amit Amerikából összegyűjtöttem, újraindulnánk.
Egy ember mellé raknánk még egy embert, egy kicsihez még egy kicsit. Mert én úgy gondolom, hogy lehetetlen nincs, de ha mégis van, akkor azt is meg kell oldanunk valahogy.