A diákmunkásokat vajon csak a kánikula vagy a munkájuk is izzasztja most, nyár közepén? Körbejártam a városban, és dolgozó nebulókat kérdeztem állásukról, hogy járjak utána.
Egyik interjúalanyommal, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium 11. osztályt végzett diákjával, Balázzsal, aki pénzszerzés céljából közel harminc társával elutazott Magyarországra egy barackszedő táborba, beültünk egy sörözőbe limonádézni, hogy mesélhessen az elmúlt hetekről. Nem volt idegen számára a fizikai meló, dolgozott már egy kertészetben, de elmondása szerint az nem volt ennyire megterhelő.
fotók: Sata Zalán
Hajnali 4 óra 50 perckor keltek, mert hat óra után jöttek kisbuszokkal, hogy vigyék őket a szállástól – mely 20 percre volt a gyümölcsöstől – munkába, ahol csoportokra osztva dolgoztak, 2-3 emberrel. Az alapbérért napi 20 darab 10 kilós ládát kellett telepakolni a fákról leszedett gyümölcsökkel. Voltak szabályok: nem szabadott a barackot dobálni, a fát rázni.
Tevékenységüket, mely közben már reggel 7-kor izzadtak a meleg miatt, felügyelték, volt, hogy a két táborvezető – akik régen ugyancsak barackszedők voltak, mielőtt irányítóvá váltak –, volt, hogy egyenesen a gyümölcsös tulajdonosa. „Volt olyan, hogy odament melléjük, mondta, hogy dolgozzatok, akkor szedtek rendesen” – jellemezte a tulajdonos és a dolgozni nem vágyók viszonyát. Ha valaki alulteljesített, akkor nem kapta meg a napi bér egészét, ha valaki felülteljesített, akkor nagyobb összeget vihetett haza, „úgy hívták, hogy slim fit borítékot kapsz, ha nem dolgozol rendesen” – mesélte kacagva.
Felajánlották neki, hogy sofőrként is dolgozhat, amiben az otthon felejtett jogosítványa akadályozta meg. A kisbuszok vezetése sokkal korábbi ébredéssel járt volna, a sofőrök hajnali 2 óra 30 perckor keltek, hogy a munkásokat tudják időben eljuttatni a gyümölcsösbe.
A teendők mellett bulizott is: mivel a vasárnapok szabadnapok voltak, így szombat esténként lementek Siófokra bulizni, még a két táborvezető is csatlakozott az utolsó szombaton. Siófokra egy régi, lassú vonattal jutottak le, majd a reggel hat óra tíz perckor indulóval kerültek vissza szállásukra, ahol az egész vasárnapot átaludták.
A munkáscsapat tagjai három különböző pihenőhelyre voltak szétosztva, a 18 év alattiakat elkülönítve a nagyobbaktól. Balázsék szállása egy erdész felújított háza volt, ahol használhatták a konyhai felszereléseket, a háztulajdonos még vásárolni is elvitte őket, ha szükség volt rá. Ugyancsak ő ajánlotta fel, hogy szennyesüket elszállítja és kimossa, mivel nem volt lehetőségük erre a házban.
Ez arra volt jó, hogy rájöjjek, érdemes tanulni – reflektált a végigdolgozott hetekre. Úgy véli, érdemesebb tanulni és irodában dolgozni, mint fizikai munkát végezni. A tábor segítségével realizálta, hogy ami pénzt adnak, azt nem ingyen adják, azért dolgozni kell.
Betértem a Zsebcaféba is, hogy beszélgessek el András Klaudia 11. osztályba készülő, ugyancsak Refis diákalkalmazottal. Dolgozott már panzióban és dajkaként is, pincérnek most először, júliustól állt be, miután felkereste a kávézót, hogy amennyiben lehet, szívesen dolgozna velük. Aztán felszabadult egy hely, hívták, hogy mehet.
Azért a Zsebbe jelentkezett, mert korábban sokszor fogyasztott már ott, úgy gondolta, ha már annyiszor megfordult a helyen, akkor kipróbálná, milyen ott dolgozni, emellett kiskora óta vendéglátásban szeretne elhelyezkedni.
Úgy látja, a Zsebbe csak „jófej” emberek járnak, a forgalom pedig nem egyenletes, egyszer lerohanják a helyet, majd „elcsendesednek”, aztán újra. „Olyankor elég nehéz, amikor megtelik a terasz, megtelik a belső tér, s akkor pincérként mindenre oda kell figyelni, hogy ki mit kért. Igaz, hogy lejegyezzük gépbe, de attól még kell tudni, hogy melyik asztalhoz kell vinni, ez azért kicsit fárasztó tud lenni” – jellemezte foglalatosságát. Bakikkal is számolni kell, előfordul az, hogy nem azt viszi ki, amit kértek valamilyen okból kifolyólag, „elég rossz”, amikor a vendég azt mondja, hogy ő nem ezt rendelte. Nehézség számára a kassza kezelése, és az, ha más nyelvű vendéggel van dolga, mivel nekik el kell magyarázni az étlapot, de ezen könnyít az, hogy a külföldről érkezők is kedvesek – mesélte tapasztalatait.
Feletteseivel nem olyan a kapcsolata, mint azt várta volna, hanem sokkal közvetlenebb. Az hitte, hogy keveset fognak beszélgetni vagy csak akkor találkoznak, hogyha fizetésről van szó, esetleg ha baj történik. Ehhez képest egy héten legalább négyszer beszélnek, megkérdezik tőle, hogy jól van-e.
Félt, hogy kollégáival nem fog jól kijönni, de kellemesen csalódott. Ő és kollégái pihennek, beszélgetnek, hülyéskednek, így hamar telik az idő és nem fáradnak el annyira.
A Mini Erdély Park Orbán Balázs látogatóközpontjában Fazakas Brigitta történelem szakos és Gagyi Ágnes művészettörténet szakos egyetemistával beszéltem, akik tárlatvezetést végeznek.
A naptól függ, hogy mennyire megterhelő feladatuk, melyet egy kötelező, 12 napos egyetemi gyakorlat részeként végeznek, „például a szerda az olyan, mint egy vasárnap”, olyankor 160-180 táborozó gyermeket kell körbevezetniük. A hétvége is „húzós”, mert a családoknak akkor van ideje kirándulni. Van, hogy este úgy megy haza, mintha „az agyam ki volna égve” – mondta Brigitta, mire Ágnes hozzétette: „a mosolygó izmaim már elfáradnak”.
Brigittát nem zavarja, ha a gyerekek ásítanak idegenvezetés közben, de az igen, ha egy felnőtt úgy megy be, mintha mindent jobban tudna, annak ellenére, hogy ő igényelte a tárlatvezetést. Ágnes elmesélte, hogy egyszer keresztkérdéseket tettek fel neki gyerekek, és mivel nem tapasztalt, ezért nem tudott válaszolni rájuk, úgy érezte, megszégyenült. „Miért kell ilyen mocsoknak lenni, amikor látja, hogy alig tudom elmondani?” – tette fel a költői kérdést kacagva.
Lezárásként tudni akartam, izgalmas, medvés történeteik vannak-e, de ilyennel nem tudtak szolgálni, hiába látogatják előszeretettel a Mini Erdély Parkot a mackók. Brigitta megjegyezte, nem fél az állattól, hiszen Gagyból ingázik, neki megszokás az, hogy útra kifutó medvét vagy őzet lát.
A cikk az uh.ro 2022-es nyári gyakornoki programjának keretében jelent meg Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalának támogatásával.