Fotó: Máté Emőke

A technológia az életünk legtöbb területén jelen van, a munkában, a magánéletben, a szórakozásban. Okos a telefon, a tévé, a hűtő, a karóra, online van a fél életünk. Az utóbbi évtizedekben olyan látszólag szubjektív, az embertől függő tevékenységek, mint a művészetek is kezdtek ebbe az irányba tartani: hangszer nélkül születik már zene és úgy tűnik, nemsokára képzőművész nélkül lesz alkotás. 

December 15-én és 16-án Székelyudvarhelyen a „kultúra meghekkelése”, a kultúra és a technológia összefonódása témában Romániában másodszor szerveztek kiállítást mesterséges intelligencia által létrehozott alkotásokból, KultOn címmel.

„Az alkotót”, a Tengr.ai nevezetű – a szervezők által csak Tengrai Misinek hívott – mesterséges intelligenciát egy rendhagyó informatika órán is bemutatták két alkalommal. Mi a Peda és a Gimi diákjaival együtt ültünk be és hallgattuk meg a mesterséges intelligencia fejlődésének történetét, majd azt, hogy képes alkotni Tengrai Misi, aki

nem is olyan fiatal, mint gondolnánk.

Már tíz évvel ezelőtt, a 2012–2015 közötti időszakban kezdtek el olyan mesterségesintelligencia-modellek megjelenni, amelyek képesek „alkotni” – kezdte a Tengr.ai bemutatását az előadó Simon Károly informatikus, az egyik szervező vállalat, az IT Plus Cluster elnöke.

Ezek a rendszerek úgy generálnak képeket, festményeket, hogy „megtanulják” egyes festők stílusát, ezáltal pedig irányzatok, műfajok és korszakok stílusjegyeit is. Az első ilyen mesterségesintelligencia-modellek a Generative Adversarial Network nevezetűek voltak, amelyek működését úgy kell elképzelni, mintha két neurális háló vitatkozna. 

Látva arcunkon, hogy nem értjük, Károly másképp is elmagyarázta: „egy kicsit leegyszerűsítve, úgy képzeljétek el, hogy van az alkotó és van a kritikus, akik egymás visszajelzései alapján javítják a saját teremtményeiket”. 

W. Szabó Péter marosvásárhelyi informatikus, elsődleges kutatási területe a felhasználói élmény design. Angliában egy sikeres start-up, majd nemzetközi vállalkozás UX részlegének volt a vezetője. (Az UX az angol user experience kifejezés rövidítése, magyarul felhasználói élmény – szerk. megj.) Vásárhelyre hazatérve alapított egy, az UX és a mesterséges intelligencia összefonódásával foglalkozó szoftver céget. Ez után pedig a Tengr.ai-t. 

Tengr.ai Misi nem teljesen ilyen, ő már egy új, diffúziós modell, hozzá hasonló mesterséges intelligencia, ami képeket generál, például a Midjourney.

A Tengr.ai előtt az alkotó W. Szabó Péter már foglalkozott a témával, a Midjourney és egyéb hasonló programok használata közben feltűnt neki, hogy a létező felületek nem igazán felhasználóbarátak. Hogy ezt kikerüljék, létrehozták a promtoMANIA-t, ami a már létező rendszerekhez biztosít könnyebben használható, intuitívabb felhasználói felületet. A promtoMANIA négy hónap alatt több mint 160 ezer felhasználót ért el – magyarázza Simon Károly. Innen jött Tengr.ai Misi megalkotásának ötelete is.  

De hogy fest Misi? 

A Tengr.ai egy már létező algoritmusra, a zajszűrésre épít. Egy adott képre bevezetnek egy bizonyos szintű, random zajt, a mesterséges intelligenciát pedig megtanítják rá, hogy kitisztítsa. 

Amíg apró lépésenként újra és újra kitisztít bizonyos zajszintű képeket a mesterséges intelligencia, megtanulja az adott kép festőjének a stílusát. Természetesen nem egyetlen kép segítségével, ezt a tisztítási folyamatot nagyon sok képen végigviszik – egy korábbi, csíkszeredai kiállításon Nagy Imre festőművész mintegy 300 digitalizált képét használták fel. 

Miután kellőképpen megtanulta a leckét Misi, – sok festőtől, sok felcímkézett képet – képes lesz úgy kitisztítani egy akár teljesen random zajt, hogy az általunk megadott témában és festő stílusában megszülessen egy új alkotás. Így akár arra is képes a Tengr.ai, hogy egy 1400-1500-as évekbeli festő stílusában megfessen egy holdrakétát, amit az illető alkotó soha nem láthatott. 

Nem csak jól fest, magyarul is tud

A Tengr.ai megalkotása előtt figyelembe vették a már meglévő és hasonlóan működő mesterséges intelligenciákat is. Így Tengr.ai Misi felhasználóbarátabb felülettel rendelkezik, nem csupán angol nyelvű a menüje, magyarul is beszél. A meglévő programok nagyrészt amerikai cégek tulajdonai, és az ottani szigorú szerzői jogok is nehezítik a programok használatát, amin szintén javítani kívánnak Misivel, ahogyan a túlzott cenzúrán is. 

Tengr.ai számos festő munkásságát ismeri már, amihez most két új név is társult, hiszen a csíkszeredai kiállításra Nagy Imre, a székelyudvarhelyi KultOn alkalmával pedig Maszelka János életművével ismerkedett meg. A kiállításra került művek témái a háború, születés, Erdély, gyerekjáték és az 2084 voltak. 

– Nem az a cél, hogy valamelyik festőnek a képeit reprodukálják, úgy kell tekinteni Misire, mint egy önállóan tanulni és alkotni képes entitásra. Akinek, ha azt mondjuk, hogy Maszelka és háború, akkor Maszelka stílusában alkot egy ilyen képet. Valami egyedit és sajátot. Úgy kell elképzelni Misit, mint egy nagyon kezdő művészetis diákot, aki nem evilágból való, hanem egy marslakó, ezért sok minden nem is egyértelmű neki. Például az, hogy csak egy napunk van, vagy hogy ritkán látjuk a napot és a holdat egyszerre. Neki természetes, hogy egymás mellé fest két égitestet – magyarázza Simon Károly.

A technológiai fejlődés nem fog minket megkérdezni arról, hogy szeretnénk-e vagy nem, jönni fog. Mi azt kell megtaláljuk, hogy hogyan lehetünk ennek a haszonélvezői és nem az áldozatai. Sokakkal együtt azt gondolom, hogy ez valami olyasmi lesz, mint a fényképezés megjelenése. Akkor is azt gondolták, hogy sok portréfestő el fogja veszíteni az állását, végül az történt, hogy át kellett profilálódjanak. Itt is ez fog inkább történni, rövid időn belül ezeket a modelleket már nem az informatikusok fogják használni, hanem maguk a művészek, és a mesterséges intelligencia által támogatott alkotói folyamat részeként fognak működni.

Semmiképpen nem az a célja ezekenek a rendszereknek, hogy adott festő képeit hamisítsák nagy példányszámban, nem is így kell ezekre tekinteni – véli Simon Károly.

Művészeti alkotás Misi műve?

Arról, hogy művészeti alkotásnak tekinthetőek-e azok a képek, amelyeket mesterséges intelligencia generált, Lőrincz Ildikót, a Haáz Rezső Múzeum művészettörténészét kérdeztük.

Nem tekintené művészeti alkotásnak Misi műveit, válaszolja nekünk, hozzátéve, hogy minden korban mást és mást tekintünk annak, de egy művészeti alkotás mögött művészi tudat, szándék van – épp ez marad el azokból a képekből, amelyeket a kiállításon is láthattunk. 

Inkább úgy kell tekinteni erre az egészre, mint egy technikai kísérletre. Nem új ez az egész, 2018-ban Párizsban volt egy 11 portréból álló kiállítás, azzal az volt a céljuk, hogy a kreativitást vizsgálják a mesterséges intelligencia segítségével és ami létrejött, a művészet új eszköze lehet, de nem műalkotás – jelenti ki Lőrincz Ildikó, hozzátéve, ő olyasmi továbbgondolását javasolná a kísérletnek, amiből „valami jó” jön ki. Például meg lehet animálni az alkotói folyamatot, ami akár pedagógiai szempontból is hasznos lehet: látni, hogy jön létre, hogy épül fel a kép. De fontos, hogy a számítógép minden újabb gombnyomása mellett legyen ott az alkotó, az ő véleménye is. 

Ez a kiállításra készült képek esetében nem teljesült: a beprogramozott képek ott voltak, de az alkotó, hogy lássa, felülbírálja, nem volt jelen. Emiatt épp a művészi virtualitás maradt ki szerinte, amit nem lehet szabályokba foglalni és tanítani. Úgy véli, arra lenne szükség, hogy az alkotó és a program közösen cselekedjen, hiszen az alkotói munka mellett ott van a stílus, azzal, hogy sok művet betáplálunk, csak modoros alkotás jöhet létre. 

Milyen hatással lehet Misi a képzőművészetre?

– kérdeztük még meg Ildikótól. 

– Gondoljunk csak arra, amit őrzünk az emlékezetben, a múzeumokban. A kultúra és technika itt kapcsolódik, az archívumban, amit mi kaptunk, és amit mi tovább adunk. Az évezredek során, amit művészetnek tekintettek, azt mind a mai napig szívesen visszanézzük. Ha egyszer csak, amit a gép kihoz magából, azt hagyjuk hátra az utódoknak, amellett, hogy mellőztük a művészt, – annak egyediségét és stílusát – jó lehet vajon? – fejtette ki aggályait. 

A gépiesítés a 19. század végétől ellenkezéseket váltott ki. Ma már tudjuk, hogy van, amit a gép jobban tud csinálni. Gondoljunk arra, hogy az automata sebváltó milyen sokaknak segít, akik valamilyen probléma miatt nem tudják teljes értékkel használni a lábukat, ilyen szempontból megvan a haszna a technikának – szól a technika mellett is, majd levonja a végső következtetését: a fontos az, hogy az a modor, ami szabályokat követve cselekszik, az ne váltsa fel azt a stílust, amit csak művész hozhat létre, tartsuk meg az egyensúlyt.