Olimpiára indul az udvarhelyi úszó. A Down-szindrómás Erna Dubajban mutatja meg ennek az országnak, hogy érdemes álmodni és azután korán kelni.

Fotók: Pál Edit Éva

– Húzzál bele, gyorsan azt a lábat bezárni! Még kettő, még egy, jól van! – hangzik a medence széléről az erélyes utasítás. A rózsaszín úszósapka és a kicsi kezek lendületesen hasítják a vizet. Veress Erna edz a medencében, ahol legtöbben csak lubickolni szoktak. Reggel 8 után vagyunk, az alapos bemelegítésen túl, már a köröket méri az edző.

Világszintű megmérettetésre készül Erna, a székelyudvarhelyi  Down-szindrómás úszólány, márciusban Abu Dhabi-ba indul a Speciális Olimpiára.  

Erna nem mindennapi eredményeiről már beszélgettünk egyszer vele, akkor Párizsból tért haza egy úszóversenyről, de azóta sem adta alább, most legalább három aranyat szeretne hozni a csapatával a versenyről.

A Speciális Olimpiai Játékok nem azonos a Paralimpiával. A Paralimpián fizikai fogyatékossággal és értelmi fogyatékossággal élő emberek indulhatnak. A Speciális Olimpiai Játékokon csak értelmi fogyatékossággal élő emberek vagy halmozottan fogyatékos, értelmi fogyatékossággal is élő emberek vesznek részt.

A Speciális Olimpia egy nemzetközi szervezet és egyben egy mozgalom is. A szervezetet egy amerikai hölgy, Eunice Kennedy Shriver, John F. Kennedy amerikai elnök húga alapította 1968-ban.

A Speciális Olimpia mozgalom az értelmi fogyatékossággal élő emberek számára biztosítja az edzési és versenyzési lehetőséget, különböző olimpiai sportágakban. Az alapelve, hogy az értelmi fogyatékossággal élő emberek is a társadalom aktív és hasznos tagjai lehetnek. Megfelelő segítséggel ők is képesek részt venni a munkában, az emberi kapcsolatokban, a szabadidős tevékenységekben.

Az országból ezúttal négyen utaznak, Ernán kívül egy aradi, egy nagybányai és egy Ploiești-i fiatal is része a csapatnak. Egyéniben és váltóban is úszniuk kell majd a versenyen, ahová 190 országból érkeznek résztvevők.

A most harminc éves lánynak meg sem fordul a fejében meghátrálni a kihívástól: „ha vannak is akadályok előttem, azokat le lehet győzni” – mondja, és a felkészülést is nagyon komolyan veszi.

Ebben edzője, Stefán András segíti, ő tanította meg úszni is Ernát 9 évvel ezelőtt a városi strandon, egy tíznapos úszótábor ideje alatt, néhány Down-szindrómás társával együtt. De közülük Erna az, aki a legerősebben küzd azóta is: minden héten legalább kétszer edz a medencében, most, a verseny előtt pedig gyógytornász segítségével szárazedzéseket tartanak, a futópadon és hasizom-erősítő gépezeten is naponta gyakorol.

„Most nagyon kell ússzak ahhoz, hogy jó eredményeket érjek el. Huszonöt méter pillangó és ötven méter mellúszás lesz a versenyszámom, plusz a staféta, vegyes váltóban a csapattársakkal. Legalább három aranyérmet szeretnénk hazahozni az országnak, de ehhez sokat kell dolgozzak. Szívesen küzdök, élvezem is. Azt mondják, soha ne add fel, küzdj az álmodért. Kicsit izgulok, de biztatnak, hogy jó lesz, jól fog telni, élményekkel teli lesz” – mondja a közelgő utazásról.

Hobbiból lett hivatás

A speciális olimpia március 14-21. között zajlik Abu Dhabi-ban, de az úszók és az atléták Dubajban versenyeznek majd. Erna és a sportolócsapat már március 8-án elindul Bukarestből, Anikó, az édesanyja a többi szülővel együtt csak később utazik, ezért is izgalmas ez az alkalom, mert még nem ült repülőn nélküle – tudjuk meg.

Stefi szerint Erna nagyon szépen, és jól is úszik az adottságaihoz mérten. Amikor nyolc évvel ezelőtt elkezdték a közös munkát, még egyikük sem gondolta, hogy ebből versenyszintű dolog lesz, inkább szórakozásnak szánták. De azóta Erna többszörös országos bajnok a korosztályában, és rendíthetetlenül jár a kora reggeli edzésekre is. Nincs olyan, hogy nem akar menni, vagy kedvetlenül érkezik. „Ha nem is szeretek korán kelni, azért felkelek, és jövök”– mondja.

Az eddigi legjobb eredménye, amit egy két évvel ezelőtti versenyen úszott, 1,19 perc volt 50 méteren. Ezzel a nemzetközi mezőnyben középtájt helyezkedik el, ami, tekintve, hogy Erna későn tanult meg úszni, nagyon jó eredmény. A lány most 30 éves, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gyorsaságot ebben a korban már nehéz fejleszteni, és nyilván előnyben vannak azok, akik gyerekkoruktól fogva úsznak – magyarázza az edzője.

Egyébként abban nagyon szerencsés Erna, hogy lazák az ízületei, könnyedén mozog a vízben, jó a fajsúlya is, ezzel kompenzálni tudja, hogy kicsik a kezei és rövidek a lábai. A mellúszást és a pillangót is könnyedén megtanulta, pedig az utóbbi nagyon kemény munka, szinkronban kell kiemelnie a kezeit a vízből. A gyors hátúszás is megy, ha van egy kis segítség a térbeli tájékozódásban, például egy gerenda a plafonon, aminek a vonalát tudja követni, különben nehéz egyenes vonalban úsznia.

A bizalom mindent visz

A speciális képességű emberekkel edzőként foglalkozni Stefi számára inkább feltöltődés, mint kihívás. Nyilván másképp kell viszonyulni hozzájuk, más tempóban haladni, más nyelvezettel beszélni. Figyelni kell arra, hogy az egyensúlyérzékük kevésbé jó, instabilabbnak érzik maguk alatt a talajt, a vizet még inkább, de ha legyőzik a félelmeiket, és kialakul egy kölcsönös bizalom, akkor már nem nehéz együtt dolgozni – magyarázza. Ernával pedig első perctől megvolt ez a bizalom, amire a kettejük kapcsolata, és Erna jó eredményei épülnek. A lány akkor is lelkiismeretesen elvégzi az előírt gyakorlatokat, amikor Stefi nem tudja elkísérni az uszodába.

„Neki az úszás az öröm, alig várja, hogy jöjjön. Már az első perctől kölcsönös volt a bizalom, és engem is feltölt ez a munka. Nem a kihívás miatt, nekem tulajdonképpen már az elégtétel, ha látom, hogy halad. Meg azt is szeretem, hogy Ernának jó a humora. Nincsenek nagy elvárásaim vele szemben, csak annyi, hogy ússza le a távot, és élvezze” – meséli Stefi, miközben Erna rója a köröket a medencében, a fokozatosság elvét követve, a bemelegítő úszás után a mellúszás, majd a nehezebb pillangó következik.

Most, a felkészülési időszakban intenzívebb az edzés, 70-80%-os teljesítménnyel ússza Erna a szakaszokat, az időt is mérik, és használ olyan kézre húzható „lapátokat” is, amelyek nehezítik az úszást, de cserébe erősítik a vállát. A verseny előtt közvetlenül pedig pihenni fog, hogy a maximumot tudja majd kihozni magából a nagy napon.

Cápa a vízben…

Arra a kérdésre, hogy mivel lehet Ernát a legjobban motiválni, az edzője azt válaszolja: a vízzel, mert imád benne lenni. Erna pedig, két kör közötti pihenőjében kiegészíti: Nem csak a víz, hanem te is motiválsz – mondja Stefinek.

Korábban azt is elárulta nekünk, a csillagokat is lehozná az edző kedvéért, bármit kér, megteszi, és abból merít erőt, hogy tudja: az edzője bízik benne. A medencében pedig néha azt képzeli, hogy a háta mögött cápa, vagy medve van, és akkor úgy megy előre, mint a szélvész.

Erős jellem, és egy kicsit hiú is, nagyon küzd a sikerekért, amíg sikerélménye van, addig biztosan versenyezni is fog. Én mindig azt mondom neki, hogy tegye meg, amire képes, a többi úgyis máson múlik, ha jobbak a versenytársak, azt el kell ismerni – fűzi hozzá az edző.

A verseny előtti izgalmat nem tudja teljesen kizárni, de azért megpróbál majd hideg fejjel, nyugodtan és koncentráltan úszni – mondja Erna. „Erőt veszek magamon, elmegyek és megmutatom ennek az országnak, hogy milyen, amikor mindent kihozok magamból. A maximumot. Egy kicsit félek, de az nem baj, az természetes. Szerintem ott minden rendben lesz, amikor már úszok, akkor kifújhatom magam, nyugodtan repülhetek.”

…vagy inkább pillangó

Nem hiába a pillangó a kedvence, ez a lány nem is úszik, inkább úgy érzi, repül a vízben. Nem is lehet elmesélni, szavakba önteni, ez olyan érzés – magyarázza nekünk – és emiatt úgy érzi, nincs is olyan akadály, amit ne tudna túlszárnyalni. Talán egyszer, ha összeszedi a gondolatait, egy könyvet is ír erről, A pillangó dala – ez lesz a címe, árulja el.

Egyéb tervei is vannak: majd ha abbahagyja a versenyzést, ő maga is edző szeretne lenni, és Down-szindrómás gyerekekkel foglalkozni. „Szeretném továbbadni azt, amit én kaptam, egyszer majd olyan szeretnék lenni, mint Stefi, mert ő szívvel-lélekkel dolgozik. Azt szeretném üzenni, hogy a downosokoat nem kell leírni, hanem melléjük kell állni, foglalkozni velük, megtanítani mindenre. Ők is képesek harcolni, mint én. Harc nélkül nem lesz semmi. Ezt a sok munkát, amit belém fektettek, tovább szeretném adni másoknak is.”

Addig is, amíg ez az álom valóra válik, Ernára a dubaji versenyen kívül még legalább két megmérettetés vár idén. Tavasszal Brassóban szervezik az országos szintű speciális versenyt, ősszel pedig Szardínia szigetére utaznak a nemzetközi, csak Down-szindrómásoknak szervezett eseményre.