fotó: Carolina | Unsplash

Az evéssel komplexebb kultúrtörténelmi viszonyunk van, mint szeretnénk. Vagyis, nem tudom, ki mennyire eszik-iszik tudatosan, vagy ki mennyire szeret enni, de az evésre szükség van az életben maradáshoz, és ha már van ez a muszáj-cselekvés minden nap, akkor tartalmasabbnak hat, ha tudunk is róla ezt-azt.

Az vagy, amit megeszel

A komplexitása ennek a kultúrtörténeti viszonynak abban a rengeteg tudományágban áll, amit az ember azon egyszerű vágya köré fejlesztett ki, hogy jókat egyen. És fordítva: hány és hány kulturális eseményt, szokást, hagyományt kötött az ember a saját történelme során a jókat evéshez. Illetve magán az emberen belül is milyen komplex biológiai és érzelmi összefüggések központi eleme az evés, az, amit megeszünk vagy éppen az evés hiánya.

Csecsemőkorában az ember első kommunikációs eszközét, a sírást arra használja, hogy élelemhez jusson; az ember civilizációs folyamatának hajnalát a táplálkozás inspirálta; óriási lakomákkal ünnepeljük a sikereinket, és sikerként ünnepeljük, amikor lakomázhatunk. Mi volt előbb? A töltöttkáposzta vagy a karácsony? Mit imádtak előbb a görögök? ​​Dionüszoszt vagy a bort? Mindjárt kiderült, hogy jön ez az egész ide

.

Biztos neked is van olyan, hogy elviselhetetlen körülötted minden és mindenki, és addig ordítanál, amíg fel nem szívódik az utolsó szuszogó élőlény is körülötted, aztán megeszel egy tányér levest, egy szelet vajas kenyeret, egy almát, és minden rendben lesz. Az angol szlengben már van is erre egy kifejezés: a hangry/i> – az éhes (hungry és mérges (angry) szavak összehangolása.

Az étel hiánya elég kemény viselkedésbeli következményekkel jár, és az éhenhalásig sok és talán a környezetre veszélyesebb lépcső van.(cinkosan kacag). Viszont fordítva is működik: valami másnak a hiányára is tudunk főzni, enni. És helyben vagyunk. A Bálint-nap ürügyén az afrodiziákumokról fogunk ezt-azt megtudni, és hacsak a receptért vagy itt, akkor nyugodtan lépj ki, mert most nem lesz recept.

Mitől döglik a légy?

Az afrodiziákum fogalma az aphrodisios görög kifejezésből származik, ami azt jelenti, hogy „Aphroditéval kapcsolatos”, és itt Aphrodité a szerelemhez, a vágyhoz, a szépséghez, az örömhöz, a szenvedélyhez és a szaporodáshoz kapcsolt görög istennő. Afrodiziákumnak nevezzük azokat az ételeket, italokat, amelyek arról voltak nevezetesek, hogy elérhetőbbé és élvezetesebbé teszik a szexet.

A nagy ókori civilizációs kultúrák hittek abban, hogy bizonyos anyagok kulcsot jelenthetnek a szexuális vágy javításában. Miért kellett nekik hinni ebben? Mert voltak férfiak, akiknek merevedési zavaraik voltak, és nem tudtak úgy szaporodni, ahogy az tiszteletreméltó volt. Belső és külső kudarcélménynek számított nem tudni teherbe ejteni a feleségedet, és nem tudni nagy családokat nemzeni, tisztelendő pedig az volt, ha sikerült. A kudarc elkerüléséhez stimulánsra volt szükség. Ezek a valós vagy nem valós hatású megoldások nagyon népszerűek voltak, és generációról generációra adták őket tovább.

fotó: Emilio Labrador Santiago de Chile

Sőt Kr.e. 2000 és 1000 között hindu verseket írtak a teljesítmény-fokozókról, a kínai kultúrákban Kr.e. 2600-as évektől találhatóak szövegek arról, hogy az állatok nemi szerveinek afrodiziákum tulajdonságuk van. A Timbuktu Kéziratokban találtak egy olyan kötetet, aminek az a címe, hogy Tanácsadás a férfiaknak a nőkkel való szexuális kapcsolatról (ford. a szerző: Advising Men on Sexual Engagement with Their Women), amiben arra vannak tippek, hogy hogyan nyerjék vissza a férjek a feleségeiket. Joshua Hammer New York Times Bestseller könyvében, a The Bad-Ass Librarians of Timbuktu-ban(Timbuktu vagány könyvtárosai) kiemeli, hogy amíg a nyugati – 17-19. századi – kultúra a női szexualitást még el sem ismerte, addig ez egy kézikönyv volt a női és a férfi orgazmushoz egyaránt.

Eke, beke, bika töke

Ezekben az ősi szövegekben említik a ginzeng gyökeret, a Bufo varangyot, a kanos kecskefüvet, az alkoholt (szemgörget), bizonyos ételeket és egyéb kémiai kombinációkat, amiket a konyhába most még csak így a szavak szintjén sem tudunk bevinni. A legtöbb forrása a placebo-hatásukkal magyarázza azt, hogy bizonyos ételekre még mai napig úgy gondolunk, mint afrodiziákumok. Az a tévhit, hogy a banánnak, a muroknak vagy az osztrigának bármilyen vágyfokozó hatása lehet, abból származik, hogy hasonlítanak a férfi és a női nemiszervre. Más hiedelmek abból a gondolatból fakadnak, hogy ha elfogyasztjuk az állatok nemi szerveit, akkor megkapjuk azok tulajdonságait.

fotó: Zdeněk Macháček | Unsplash

Viszont van egy jó hírem: a csokoládéval kapcsolatban arról számoltak be, hogy jobban fokozza a szexuális vágyat azoknál a nőknél, akik fogyasztják, mint azoknál, akik nem. (hangosan felkacag) 

És ha Bálint-nap környékén vagy akármilyen ünnepnapon azon görcsölünk, hogy na most akkor muszáj lesz lenemzeni a nagycsaládot, nyugodjunk meg, mert minden szerelmi és szexuális viszony nagyon egyedi, mindenkinél hullámzik minden, és a legtöbben úgyis csak hazudnak arról, hogy hányszor és hol.