Fotó: ZONGOR ÁGNES
Újra kinyitja kapuit a Fishing on Orfű, 2024 júniusának végén. Ha nem bírod ki addig, augusztus közepén lesz egy háromezer fősre kalibrált Happy Fisherman Camp. Vagy holnaptól ugyanebben a kempingben gyülekeznek a punkok a Toxic víkendre.
De ha maradsz a Fishingnél…
Érkezhetsz bármivel a fesztiválra, minden évben megdobogtatja a szívet a Mecsek dombjai közt kanyargó gyönyörű útszakasz. Na meg a drukk, hogy találsz-e még helyet a nagy parkolóban. S nem tudsz csak úgy kiszakadni az itthoni hétköznapokból, mert kedvenc vendéglátósod azzal fogad, hogyha nem bírunk a medvékkel, miért nem vittünk nekik egy párat, jót tenne a Mecsek vadgazdaságának is 1-2 egyed.
Sikerült olyan gyorsan sátrat verni és felcaplatni a Borfaluba kedvenc borászunkhoz, hogy azzal fogadott, nincs még hivatalos nyitás, nem használhatja még a terminált. De nem haltunk szomjan, megkaptuk az első fröccsünket ingyen.
Ki is ültünk vele a Panoráma Kemping bércére, hogy gyönyörködjünk egyet a Mecsek és a tó látványában. Konstatáltuk, hogy a fesztiválterületen folytatták az infrastrukturális fejlesztéseket, ha a nagyszínpaddal szembeni domboldalt egyik felől nem határolná erdő, máris egy amfiteátrumra emlékeztetne, annyi lépcsőt alakítottak ki és a hangosító felépítményét is belesüllyesztették a földbe, amennyire lehetett.
Utána a kedvenc helyszínem felé vezető ösvény mellé leszállított fokhagyma kupolára csodálkoztam rá, ami által a tisztáson egy vadonatúj színpad várt. Az ikonikus felépítményből este s éjjel Tilos rádió party néven üvöltött a mágneses rezonancia vizsgálaton tapasztalt zaj, szerencsére a sátrunk takarásban volt, pedig még a tó melletti kempingezők is panaszkodtak erre. A főút melletti sáncot teljesen betömték a két nagyszínpad közötti koslatást elősegítve ezzel. Még a nagyüzem beindulása előtt meglátogattuk a Kapucinus pultját is, hogy nyugodtan elbeszélgethessünk régi barátainkkal, aztán utolért a fesztivál-átok, amikor egyszerre nem lehetsz két helyszínen, pedig szeretnél. Ilyenkor vagy választasz egy harmadik koncertet, vagy kettészakadsz felesbe. Egyik sem tűnik bölcs döntésnek, így csalódottan kikötsz a legközelebbi színpadnál, és felfedezel magadnak egy újabb kedvencet.
Késő este eszembe jutott a Semmi tisztásra keresztelt nyugalom szigete, amit az erdőben alakítottak ki. Itt tartották reggel a napindító jógát, napközben beszélgetések zajlottak például a dalszövegírásról, este tartották a Filmszerész on Orfűt, amikor olyan klasszikusok kerültek vászonra, mint a Kopaszkutya vagy a Forrest Gump. Első este épp a videóklippek aranykorából volt válogatás, jövőben remélhetőleg a foci EB-t lehet követni itt.
Mivel a korábbi években már kimaxoltuk a sör- és fröccstúrákat, így csütörtökön a saját utunkat járva ellentétes irányba indultunk el egy tókerülésre, kihasználva a köröző cabrio buszt is egy-egy szakaszra. Az jelzi leginkább, hogy mennyi kitűnő vendéglátóhely van a legnagyobbik tó körül, hogy a hat kilométeres túrából mire visszaértünk, már az utolsó fellépő, a Kerekes Band is épp végzett a víziszínpadon.
Este a Borfalu fele tartva, még a Féregjárat közelében mintha ismerős hang ütötte volna meg a fülemet. Pillanatra megálltam, majd amikor indultam tovább, már élesebben hallottam a nevetést. A hangot, amit már tizenéve nem, pedig korábban hosszú éveken keresztül naponta, több ezred magammal együtt. És nem csalt a fülem, ott lökte a süket dumát városunk első rádiójának egyik első zenei szerkesztője, aki másfél évtizede eltűnt Nyugatra. Így aztán a hátralevő két napunk nagy nosztalgiázásokkal telt, hisz anno együtt jártunk a Szigetre is fesztiválozni, amíg volt értelme!
És legalább tudtuk, hogy ugyanott fogunk találkozni a következő napokban, hisz pénteken a Raklap, szombaton a Teddy Queen kapta meg a Féregjárat deszkáit nem egészen egy órára. Ráadásul hét eleji hír volt, hogy a gyergyói zenekar bejelentette feloszlását, de még hat koncertet bevállaltak, a szombati volt az első az utolsók közül. A korai időpont és a kánikula miatt kevesen jöttek föl a tópartról még, de ők lenyomták becsülettel, biztos vagyok benne, hogy látjuk még őket színpadon, külön-külön, más formációkban. A szentgyörgyi Raklap karrierje igen meredek ívben emelkedik, mióta Lovasi felfigyelt rájuk, májusban a Kispál és a Borz előzenekaraként is felléptek a Budapest Parkban többezres tömeg előtt. A víziszínpadon mégis nagyon meg voltak illetődve, gagyogtak a bemutatkozásnál, de a moldvai népdal, majd a Závoda-vers feldobta őket rendesen, stílusosan húsvéti locsolással és tapsvihar közepette fejezték be.
Csütörtökre datálódik az utóbbi évek egyik legjobb sztorija: más-más koncertekre igyekeztünk, de én visszaszóltam a csajoknak, hogy „Találkozunk kilenckor Radó Bandinál!” A nagy hangzavarban elkalandozhatott az utolsó két betű, vagy csak elharaptam a szó végét, mindenesetre a csajok szorgalmasan bújták a programfüzetet, de egyik színpadon sem találtak Radó Bandi nevű fellépőt. Kérdezgettek is körbe, míg egy szakavatott kioktatta őket, hogy nem fellépőről, hanem az egyik legnépszerűbb borászról van szó!
A Tudósok frontembere, drMáriás 30 festményéből kiállítás volt a Borfalu pincéjében, aminek a megnyitóját stílusosan az utolsó napon tartották, de a hűvös kiállító terembe nem fértünk már be, így nem tudhattuk meg magától a művésztől, hogy mi igaz Az orfűi Picsahal legendájából. Állítólag egy korábbi víziszínpados koncertjük után a tóba csobbantak és a helyi Loch Ness-i szörny elrabolta drMáriást, de annyira összebarátkoztak, hogy végül kitette a partra. A zenész már többször beszélt erről a gyönyörű élményéről, hogy mennyire szép volt ez a szörny a női nemi szervvel a fején, most vászonra is vitte az emlékezetei alapján.
A Fishing alapjaiban mégis egy zenei fesztivál,
beszéljünk kicsit a koncertekről is, amiről nem maradtunk le. Nem hiába ajánlottuk figyelmetekbe a godfater. nevű formációt ,hozták, amit vártunk tőlük. Voltokban mérhető lett volna az energia, amit toltak le a színpadról, első orfűi fellépésükön még inkább dobott, hogy többnyire ismert számokkal rukkoltak elő, természetesen a saját hangszerelésükben. A Thy Catafalgue tavaly már bevette Orfűt, idén valósággal be is kebelezte! Az avantgarde együttes koncertjére aki oda tévedt, az ott is maradt! A black metál mellé olyan fényjátékot és színpadi showt toltak Koltaiék, hogy hiába voltunk utána még számtalan koncerten, azóta is minden reggel úgy ébredek, hogy a Szarvast dúdolom: Szarvas vagyok én is, az eső, az eső, az vigyen el mégis…
A Blahalouisiana pedig ismét bizonyította, hogy nagyon jól érzi magát Orfűn, nem érdemtelenül kaptak nagyszínpadot szerdán, majd vezettek fröccstúrát csütörtökön. Pénteken Apeyval léptek fel a Borfaluban, idén nem botlottunk beléjük a parkoló melletti teraszon, amint épp egy biliárdasztalon zenélnek, de Barbi szörfözésben már felül múlja Péterfy Borit. Sokan temették már a Quimbyt, de a több éves kényszerszünet után sikerült ismét egymásra hangolódniuk, kiegészülve Vastival jobban szóltak, mint valaha, ismét megadtam magam nekik. Tavaly a fesztivál utolsó koncertje a Ricsárdgír búcsúkoncertje is volt, de idén több zenekar is elhozta őket, így nem csak Magyarországon, sőt, nem csak Orfűn, de még az Esti Kornélon is mindenki boldog volt! A 30Y évek óta a legnagyobb tömeget vonzza a nagyszínpaddal szembeni domboldalra, nem tudnak olyant csinálni, amit másnap szégyellniük kellene!
Évek óta áradozok Bérczesi Robi fellépéseiről, amikor egy szál gitárral elvarázsol az erdei tisztáson. Most már az újdonsült színpad is eléggé visszataszító volt. A három ledfal között pengető Robi vendégeket hívott meg, hogy színesítsék az előadást, de a keresztlányom jobban színez, mint Sziámiék. Aki nem hiszi, nézze majd meg a koncertfelvételt, ugyanis a szervezők minden produkciót közzé tesznek, általában Húsvétkor. De nem csak ezt, az utóbbi évek összes koncertjét megtaláljátok a FOO archívumában.
Ismét bebizonyosodott, hogy jó az öreg a háznál! Jövő februárban Budapesten nagykoncerttel ünnepli Hobo a nyolcvanadik születésnapját, itt is tapasztalt letisztult profizmusa csak jót ígér arra! Jó volt nosztalgiázni Bródyval is, csak a tábortűz hiányzott (onnan, mert föntebb a bércen szokott az is lenni!). Ganxsta és a Belga ismét próbára tette a rugóinkat, a PUF pedig továbbra is hibátlan. Ezúttal is beigazolódott, hogy a Lazarvs továbbra is a leghangosabb és hogy a Watch my Dying mágnesként vonzza a legszebb rocker csajokat, a hirtelen berobbant Beton.Hofi pedig mindenkit.
Elhittétek, hogy a 30Y vonzza a legnagyobb tömeget? Lovasiék fesztiválján? A kispálos generáció éves világtalálkozóján? Bokszolják le egymás között, vagy egyezzenek ki döntetlenben, tökmindegy, úgyis a Kispál-slágerek szólnak a legjobban, mi még nem énekeljük el, hogy vége…
Márpedig vége a 15. jubileumi Fishing on Orfű fesztiválnak is, szerencsére nem kellett ott hagyni mindent, van hova elraktározni az élményeket, még ha sötét is lesz!
„könnyes szemmel nézel körbe, hogy itt kell hagynod mindent, hogy megint csak jövőre… és sötét lesz megint 360 napra…”
