Magyar prefektusok kerülnek Maros és Szatmár megye élére is, néhány nagybányai szerint Jókai Mór romángyűlölő volt, felújítják a csucsai Boncza-kastélyt, Kolozsvár megnyitotta az első park&ride típusú parkolóját, még mindig gyűrűzik a marosvásárhelyi gyermekotthonok ügye, miközben Tamás Sándor szerint Damoklész kardjaként lebeg a fejünk fölött a közigazgatási átrendezés, már megint.
Szakács-Paál István szerint ha majd a Fidesz stadiont akar építeni udvarhelye, az nem fog kelleni a városnak, és egyébként még tart az Átlátszó Erdély, a Transtelex és az uh.ro közös projektje, a Képviselőfánk, érdemes követni a képviselőink, szenátoraink gyarapodó vagyonait.
A héten az auschwitzi haláltáborok felszabadításának 80. évfordulója alkalmából emlékeztünk meg, Călin Georgescu pedig arról kezdett el beszélni, hogy Ukrajna egy kitalált ország, nem létezik, és bejelentette területi igényeit.
Sziasztok! Ez itt a Tilos a bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, én Kiss Anna vagyok, és ma ismét teszünk egy kört Tündérországban némi bukaresti kitekintéssel, amire kénytelenek vagyunk, lévén, még államelnököt kell választanunk.
Egy csokornyi prefektus
A kormánykoalíció megegyezése szerint ugyanannak a pártnak kell adnia a prefektust, tehát a kormánymegbízottat, aki a megyei tanács elnökét is adja. Ennek a fellálásnak értelmében pedig Kovászna és Hargita magyar prefektusai mellé becsatlakozik Maros és Szatmár megye is, lévén ezekben is RMDSZ-es vezetés van.
Ezen felül pedig további tizenkét alprefektust fog még adni a Szövetség. A kormányképviselő feladatköre azért tud kulcskérdés lenni, mert a jelölt egy személyben képviseli a kormányt és annak akaratát, tehát a rendeleteit és határozatait hajtja végre helyi szinten. A Maszol szerint a magyar prefektus végre arra is esélyt adhat, hogy a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum újraalakulhasson, amit az utóbbi években a kormánybiztosok akadályoztak. Na akkor hátha most sikerül összehozni ezt a hányattatott sorsú iskolát. Kérdés, hogyha most sem, akkor majd mire tudják fogni?
Jókairól csak bablevest!
Valahogy sehogy sem vagyunk képesek olyan politikai szereplőket küldeni a köztisztségekbe – és itt most a teljes társadalomról beszélek –, akik a céljaikat nem az etnikai kártyák politikai kijátszásával próbálják meg elérni. A nagybányai RMDSZ-es városvezetés egy utcaátnevezési hullámban Jókai Mór íróról, Lendvay Márton színészről és további négy, a városhoz valamilyen formában kötődő román személyiségről akart elnevezni utcákat.
A javaslatokról tanácshatározat is született, most januárban kellett volna érvénybe lépnie, csakhogy a Nemzeti Liberális Párt tanácsosai, mint kiderült, fájlalták a két magyar nevet, és, hogy biztosra menjenek, még az átkeresztelendő utca lakóit is felhergelték, hogy azok tanácsülésen jelezzék nemtetszésüket. A hiszti miatt a tanácshatározat gyakorlatba ültetését egy évvel elhalasztották. Szegény lakók. El sem tudom képzelni mekkora trauma lehetett volna a magyar utcanév.
Nagybánya RMDSZ-es alpolgármestere, Pap Zsolt István szerint, ha visszavonnák a határozatot, akkor az nem csak a magyar név javaslatokat fogja érinteni, hanem a négy románt is, úgyhogy abban reménykedik, egy év alatt lecsendesedik az ügy, és a PNL-s kollégákkal is dűlőre jutnak majd.
Újuló kastélyok
Újabb magyar épített örökség kerül felújításra Kolozs megyében. A Goga- és Ady Múzeumnak otthont adó csucsai kastélyra két EU-s pályázatot nyert a megyei tanács 79 millió lej értékben. Ennek köszönhetően megújul egy teljes épületegyüttes: a Boncza-kastély, a fehér ház, az Ady-ház, egy fatemplom, a mauzóleum, a sziklán álló ház, két melléképület és a kastélypark is.
Ez a revitalizációs projekt lesz Kolozs megye második nagy kastélyprojektje, hiszen a felújított válaszúti Bánffy-kastélyt tavaly adták át.
Parkolnál Kolozsváron?
És ha már Kolozs megyében járunk, álljunk meg egy szóra a kincses városban is, ahol éppen átadták az első Park&Ride típusú parkolót. A repülőtér mellett létrehozott parkoló célja, hogy csökkentse a városba beáramló autós forgalmat, lehetőséget adva a gépkocsival érkezőknek, hogy azt a település szélén hagyják és tömegközlekedéssel menjenek be a központba.
Szerencsére, a parkolási díjat is sikerült valóban olyan összegben megállapítani, ami elgondolkodtató lehet az embereknek. Az első 10 perc ingyenes ugyan, az első 6 óra is csak 2 lejbe került, ha netán 12 órát állna az autó a parkolóban, még mindig csak 5 lejbe kerül majd. Ha ezt meghaladnánk, akkor 72 óráig 10 lej óránkénti parkolási díjjal kell számolni, és 3 nap fölött már 15 lejes óradíjjal. És ha leparkoltuk az autót, akkor be kell jutni a városba is, ugyebár: ehhez több járat is rendelkezésünkre áll, amelyeken az utazás a Park&Ride jeggyel ingyenes.
Távol álljon tőlem, hogy dicsérgessem Emil Bocot, de az biztos, hogy Kolozsvárnak már szüksége volt egy ilyen parkolóra és a hozzátartozó infrastruktúrára, most már csak a kérdés marad, hogy vajon ezekkel az árakkal rávehető-e az autóba beleszületett társadalmunk, hogy ne a kávézó vagy a hivatal előtt akarjon kiszállni az autójából.
Semmi baj a gyermekotthonokkal, de mindent megváltoztatnak
A Maros megyei tanács úgy döntött, teljesen újraszervezi a Szociális és Gyermekjogvédelmi Igazgatósághoz tartozó otthonokat, miután az évet úgy kellett indítanunk, hogy kiderült, messze nem megfelelő körülmények között vannak a fogyatékkal élő gyerekek ezekben az intézményekben. A tervek szerint kisebb létszámmal, tehát 8-12 gyermeket gondozó családi típusú otthonokat hoznának létre.
Péter Ferenc elmondása szerint ezen intézmények többsége ugyanazon a helyen, ugyanazzal a személyzettel fog működni az átszervezés után is, tehát senki nem veszíti el a munkahelyét. Reménykedjünk tehát benne, hogy az átszervezés nem csak papíron fog megtörténni, hanem a valóságban is.
Erzsike néni nem megye, Magyarország nem Székelyföld
Ismét téma a közigazgatási átszervezés, csak most a PSD tálalja a nehezen lenyelhető falatot, és nem látunk olyan stílusú ellenkezést az RMDSZ részéről, mint a tavaly ősszel.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a PSD-vel karöltve nyilvánosan támogatnák az ötletet (még), de nem nagyon lehet eldönteni, hogy most épp mit is akarnak kommunikálni a dologról. Tamás Sándor a Székelyhonnak adott interjút, amiben ezt a témát vesézgették, na meg a háttérhatalmak kérdését, ami úgy látszik, egy egységes narratíva lesz a Szövetségen belül. Az már felsejleni látszik, hogy lehámozták az etnikai héjat a témáról, és áttértünk oda, hogy valóban átgondolásra szorulna az 1968-óta működő rendszer.
Természetesen nem mindegy, hogyan. Hiszen, hogy Tamás Sándor példájával éljek, Erzsike néni Kézdikővárról nem mehet Gyulafehérvárra a megyeházára. Ami valóban így is van, de az egyértelmű, hogy jóval visszafogottabb a hangnem a PSD javaslata kapcsán, mint volt a kampány alatt az USR által benyújtott törvénytervezet miatt.
Az beszélgetés még ott emelheti meg esetleg a szemöldököket, hogy Kocsis Károly, az interjú készítője úgy mossa össze Magyarországot Székelyfölddel, mintha nem választaná el egy, – mára már csak közigazgatási –, határ a kettőt. Orbán Viktortól elhangzó gondolatot kért számon Tamás Sándoron: vagyis hogy idézem: “Orbán Viktor miniszterelnök a minap úgy fogalmazott, 2025 a nagy ívű fejlődés felé történő elrugaszkodás éve lesz Magyarországon. Ha az ön szavait jól értelmezem, akkor ez Székelyföld esetében nem érvényes.”
Szegény megyei tanácselnöknek kellett elmagyarázni az újságírónak, hogy azért mi mégiscsak Romániában élünk, attól hogy Orbán valamit mond Budapesten, nem fognak aszerint táncolni Bukarestben.
A Szinusz-tétel három hónapja
A héten nagyszabású interjút jegyzett Máté Emőke kollégám az uh.ro-n, hosszasan faggatta Székelyudvarhely három hónapja beiktatott polgármesterét Szakács-Paál Istvánt. A beszélgetésben tényleg sok mindenről szó esik, érdemes fellapozni, ha az ember megtanulná, hogyan lehet a királyi többes használatával közösen felelősséget vállalni nagyon elrontott dolgokért, amelyekért egyértelműen az előző városvezetés a hibás, és az az RMDSZ, amely sok mindenben gáncsolni akarta, de olvashatunk arról, hogy hogyan érdemes akaratot érvényesíteni, hogy mit jelent a csapatmunka a politikában, ki a kicsi Lóci, ki a közepes és ki a nagy. Spoiler alert: Antal Lóránd a nagy Lóci, és Szakács-Paál István megelégszik azzal, ha ő marad a kicsi.
Mindenképp taktikus interjú, szépen adagolva azt a tényt, hogy akkora szarkupacot vett át a polgármester úr, amit lehet, négy év alatt nem tud majd rendesen ellapátolni. Nyilván, hisz nem egy mandátumra tervez. Az biztos, hogy a magát jobboldali és konzervatív beállítottságúnak mondó politikus – aki egy ilyen statement nélkül labdába sem rúghat a NER-es arcoknál – fellapozhatott néhány önsegítő, kommunikációs stratégiákat nyújtó, „Hogyan legyek jó főnök?” amerikai bestsellert, hiszen a csapatjátékos szó uralja ezt a médiamegjelenést.
Ráadásul még így, regnálásának első három hónapjában nagyon határozottan tett tanúbizonyságot az önálló gondolkodásról. Szakács Paál István kijelentette, listát küldenek Budapestre arról, hogy mivel támogathatja majd a magyar kormány a várost, de itt nem az lesz ám, hogy azt épít a NER, amit akar. Mert stadion, na az nem kell Székelyudvarhelynek. Kíváncsian várjuk, hogy kiderüljön, a közepes Lóciig vagy a nagy Lóciig tart a polgármester úr önállósága, esetleg Lázár Jánosig?
Még van a fánkból
Az Átlátszó Erdélyen jelent meg a hétten két cikk a Képviselőfánk rovatban, amelyekben az éppenhogy helyet nyerő Kolcsár Károly, és a száműzetésből hazatérő Markó Attila képviselőink vagyonnyilatkozatait nyálazták át, hogy nekünk már ne kelljen. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy hogyan lehet képviselőként jó közbeszerzéseket nyerni, és ebből szép vagyont gyűjtögetni, vagy arra, hogy hogyan kell Budapesten Semjén Zsolt jóvoltából bujkálni a román rendőrség elől, akkor mindenképp olvassátok el a két cikket.
Soha többet!
Január 27-én az auschwitzi haláltábor felszabadításának 80. évfordulója alkalmából emlékeztek meg sokan, a közösségi média felületek megteltek a “soha többet” felirattal. A Transtelexen olvashatjátok Kolozsvár utolsó Buchenwaldban felszabadított holokauszt túlélőjével készült interjút.
Jó lesz neki egy kitalált ország is
Csütörtökön pedig Călin Georgescu megkezdte az orosz propaganda explicit visszaböfögését. Egy, Ion Christoiunak adott interjúban arról beszélt, hogy Ukrajna egy kitalált ország, nem létezik, és kvázi bejelentette területi igényeit vele kapcsolatban. A nagykönyvben tehát ezt hívják revizionizmusnak. Természetesen az továbbra sem derült ki, hogy indulhat-e a májusi államelnökválasztáson.
Ez volt a Tilos a Bé mára, legyen egy kellemes hétvégétek, sziasztok!