Fotó: TÓTH HUNOR

Együtt énekelhettük Zoránnal, hogy Kell ott fenn egy ország, bulizhattunk a Parno Graszttal a parkban, ünnepi hangulatba kerülhettünk a Forradalom.má-val. Két napja tart az Udvarhely Napok, a Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és Művelődési Ház közös rendezvénysorozata. 

De azt tudod, hogy mennyi munka van egy ilyen esemény, akár csak egy koncert megszervezésével? Milyen nehézségeket kell leküzdeniük a szervezőknek, hogy a közönség jól érezhesse magát? Hogy a sok fáradság ellenére ezek az emberek élvezik végezni a munkájukat? Tudod, mi tölti fel őket? 

Nos, mi már tudunk egyet s mást és ti is tudni fogtok, ha követitek újonnan induló minisorozatunkat, amelyben elkísérjük a városháza és a Művelődési Ház munkatársait a számukra legkedvesebb Udvarhely Napok helyszínre. Ott nem csak arról beszélnek majd, hogy miért éppen az a pont a szívük csücske, egy kicsit a kulisszák mögé is bepillanthatunk. Válaszokat kaphatunk a korábban feltett kérdésekre. 

Első sétánk alkalmával velünk tartott Simon Mária Tímea a Művelődési Ház igazgatója és Zörgő Noémi a polgármesteri hivatal és a városi kórház sajtószóvivője, aki az Udvarhely Napok kommunikációjáért is felel. 

Ki mondta, hogy az irigység negatív?

Első utunk a parkban felállított kis színpadhoz vezetett, Simon Mária Tímea legkedvesebb városnapi helyszínére. „Még 2018-ban én bábáskodtam a felett, hogy itt a parkban legyen bármi is. Az előtte való évben volt egy elég rossz tapasztalatom a gyermeknappal. Régen csak a minifoci pályán zajlott a rendezvény, itt a parkban pedig volt egy Waldorf-os csoport. Megirigyeltem őket, hogy a jó árnyas fák alatt nemezelnek, mi pedig ott a napon süttetjük magunkat. A következő évben a  városháza szervezési irodájával az egész gyereknapot ide képzeltük, és 2018-tól az Udvarhely Napokon is állandó helyszín lett a kicsi színpad, de már 2017-ben volt civil város a parkban.  

Ide mindig olyan előadókat hívunk, hogy jó beszélgetős, fröccsözős hangulatban lehessen együtt lenni és jól érezni magunkat. Illetve, a kicsi színpad fellépői egy kicsit az én szívemhez közelebb állnak.”

Mivel az Udvarhely Napok megszervezése a Művelődési Ház költségvetéséből történik, így a háttérmunka nagy részéért, ami az előszervezést jelenti, ők felelnek. Köztük a kapcsolattartásért is az árusokkal, civilekkel, kézművesekkel. 

A helyszínen az utolsó simítások zajlottak csütörtökön, a hangosítósátor és a színpad között húzódó kábeleket fedték le. Az ezért felelős munkatársak már kedd óta dolgoznak azon, hogy minden időben felépüljön, elkészüljön. „A villanyos bácsi a tavaly csöppent bele ebbe az egészbe. Ő mondta, hogy eddig meg se gondolta, hogy ez mekkora munka. De most, hogy kedd óta itt van, belátja, hogy ez azért sokkal nehezebb, mint ahogy gondolnák az emberek.”

Belső hullámvasutak

A Művelődési Ház igazgatója szerint az Udvarhelyi Napok megszervezése mindig egy érzelmi hullámvasút. Meg kell oldani a legnehezebb helyzeteket, „a készenléti állapotok, amik a hatáskörödön kívül vannak. Amikor csak úgy történik valami és meg kell oldani.”

Ilyen például a koncertek megszervezése, ami úgy zajlik, hogy előbb összeállítanak egy listát, hogy milyen fellépők szabadok a kijelölt időszakban. Arról, hogy kik jöjjenek el, többen, több körben döntenek, így mire eredmény születik, jó eséllyel már lesz olyan előadó, együttes, aki mégsem szabad az Udvarhely Napok idején, ezért kezdődik elölről minden. Természetesen vannak jó részei is a szervezésnek, magyarázta Simon Mária Tímea, mint amikor a Zorán koncert után rengeteg üzenetet kapott, hogy mennyire jó volt az esemény, de kellemes élmény egy kolléga ölelése, nyugtató szavai is, hogy minden rendben lesz.

„Várom azt a pontot, amikor a Székelyföldi Filharmónia befejezi a koncertjét, meghajolnak a zenészek, és remélhetőleg a tavalyihoz hasonló katarzis lesz az emberekben az Udvarhely Napok végén.” 

Profilváltás: csőszakadás a Zorán koncerten

Sétánk következő megállója a civil város Egészségpontja volt. Kis gondolkodás után, végül a Székelyudvarhelyi Városi Kórház „sátrát” választotta Zörgő Noémi a kedvenc helyszínéül. „A tavalyelőtti vezetőváltásnak az egyik hozadéka az a szándék, hogy az intézmény kiköltözzön a városnapokra és legyen egy sétatéri rendelési egészségpont. A tavalyi esemény jól sikerült minden szempontból, a kollégák részéről is pozitív visszajelzés érkezett és az intézmény imázsára nézve is jótékonynak bizonyult. 

Idén már nem is volt kérdés az, hogy jön-e az intézmény vagy sem. Eszméletlen gyorsan összeállt a program. Nagyon hamar jelentkeztek olyan orvosok előadónak, akik a tavaly nem. Tetszik, hogy ők is élvezik, és akkor én is élvezem, hogy ők élvezik, ez egy ilyen jó oda-vissza történő megerősítés.”

Zörgő Noémi szótárában ehhez a héthez lehetne írni egy új definíciót, a profilváltást. A polgármesteri hivatal és a kórház kommunikációja nem mehet nyaralni az Udvarhely Napok idejére, így például a Zorán koncert alatt csőtörésről posztolt. A több szerep több megoldandó feladatot jelent, de többféle pozitív visszacsatolást is. Az Egészségpont felől még ezután kap reakciókat, de a Zorán koncerten már helyben jött megerősítés, látva a nézők örömkönnyeit.

„Egy picit az egyik felem sajnálja azt, hogy ez az egész történet átkerült a Művelődési Házhoz, mert így egy olyan szeletből maradunk ki mi az irodával, amit én szerettem. Olyan apróságok, mint kitalálni egy szlogent és látni kinyomtatva a kapun vagy minden reggel elmenni az óriásplakát mellett, amikor jövök dolgozni. Ezek olyan kicsi, de fontos dolgok, amik tovább visznek egy-egy mélyponton.”

Csak legyen jó, csak legyen jó

A kommunikációs feladatkörbe olyan részletek is beletartoznak, mint az Udvarhely Napok Facebook-oldalának élesítése. A profilon tavaly óta nem volt aktivitás, ahhoz, hogy az algoritmus eléggé felkapja mostanra, és a lehető legtöbb emberhez elérjen az esemény híre, és részletei, jól kell időzíteni az oldal indítását. Ugyanígy jókor kell kitenni a posztokat, reagálni kell a visszacsatolásokra, mindezt úgy megfogalmazva, hogy a lehető legjobban dekódolja azt a városlakó.

„Feltölt az, amikor egy ismerős ül melletted, és azt mondja, hú, ez jó. Vagy, amikor kimegy a fotóalbum az előző napról. Azt tapasztaltam, hogy Udvarhelyen nagyon sokat számít, hogy egy bejegyzésre milyen az első komment, milyen hangvételű. Ha pozitív, akkor nagyon vagányul elviszi az egész bejegyzést ebbe a pozitív irányba, és mindenki erre kapcsolódik. Hogyha az első komment nem az, akkor viszont elmegy egy teljesen másik fele. Mindig van bennem egy drukk, hogy csak legyen jó, csak legyen jó. Ha ez megtörténik, akkor ad egy megnyugvást, el lehet engedni, nem kell rajta rugózni, lehet gondolkodni a következő tartalmon.”