Ígértek, halasztottak, ígértek, halasztottak, majd megismételték párszor. Csak a hónap közepéig három lehetőség is szóba jött, 1-jén, 9-én és 15-én is felmerült, hogy nyithatnak az éttermek, aztán mégsem lett belőle semmi. Van, aki még készült, más már egy ideje szkeptikus. De mégis hogyan lehet ezt bírni? Hol tartanak most? És mit remélnek a jövőtől? Udvarhelyi étteremvezetőket kerestünk meg, meséljenek nekünk.

A csúcsszezont teljesen elmosta a vírus

A Gondűző teraszán vár minket Nagy György étteremtulajdonos, aki szerint az elmúlt időszak kellemetlen volt az embereknek, mert nem tudták eldönteni, hogy mi legyen a családi rendezvényekkel. De kellemetlen volt nekik is, a szakmabelieknek, annak ellenére is, hogy próbálták megérteni, hogy szükségesek ezek az intézkedések, hiszen a fertőzésszámok nőnek.

Fotók: SZÁSZ ZSUZSI

Bár sejtette még márciusban, amikor be kellett zárniuk, hogy nem pár hétről lesz szó, de ilyen hosszú időre azért nem számított. Nagyon megérezték ezt az időszakot, a csúcsszezont teljesen elmosta a vírus. A foglalások már megvoltak: ezeket volt, aki próbálta egyik dátumról a másikra tolni, más átszervezte. A sok hitegetés, halogatás is megnehezítette a dolgukat, de azt megtanulták, hogy „az a biztos, amikor véglegesen mondják, hogy na oké, lehet nyitni”. Emellett még a hatóságok is kikiáltották a HoReCa szektort (hotelek, vendéglők, kávézók nemzetközi rövidítése – a szerk.) „elsőszámú ellenség”-nek: ők is, más egységekhez hasonlóan több ellenőrzési körön vannak már túl. Van erre magyarázat, teszi hozzá, így próbálják elkerülni, hogy ugyanaz előforduljon, mint a nagy üdölőtelepeken vagy a tengerparton. Bár itthon könnyen rá lehet venni a vendégeket, hogy betartsák a szabályokat, egészíti ki, megesik néha, hogy tévednek, de az sem tűnik szándékosnak.

Volt olyan szektor, ami nem érezte meg ennyire ezt az időszakot, de a vendéglátás, turizmus igen. Nincs választási lehetőségük, ebben dolgoznak, ki kell várni, és majd innen mennek tovább. „Voltak, és még lesznek majd mélypontok, ez ilyen, túl kell lépni. Kénytelenek leszünk sikeresen átvészelni. Fel sem merül, hogy azt mondjuk, vége”, mondja, majd hozzáteszi, mindenképp kell a vendégekben tartani a lelket, de saját magukban is, még annak ellenére is, hogy sokkal nagyobbak a költségek, mint amennyit ki tud hozni egy ilyen helyzet. De legalább az állam részéről jövő támogatások is adnak egy kevés reményt: „nincs sok ilyen lehetőség, és ami van, az is nehézkésen működik, de van. Az ügyintézés, a bürokrácia hosszas, sok apróság van, az egész rendszer még lassan működik, de kezd egy-két sikereses finanszírozás lenni” – magyarázza.

A péntek esték hiányoznak a leginkább

Pethő József, a Mokka Kávéház vezetője szerint politikai érdekek állnak amögött, hogy nem nyitnak a vendéglők belső terei, választások után egy nappal helyreáll majd a rend: „a PNL a vírus alatt hozott intézkedésekkel kormányra biztos, hogy nem fog visszakerülni, de azt tudják, hogy a választásig nagyjából mennyi van, ezt még muszáj lesz nekik kihasználni”. Bár megeshet az is, hogy két héttel a választások előtt azért állítják vissza a régi rendet, hogy ez ne legyen túl feltűnő, teszi gyorsan hozzá.

Amikor arról kérdezem, hogy készültek-e a nyitási lehetőségek valamelyikére, azt feleli, hogy többször is, de hozzáteszi, a pontos szükséges intézkedéseket nem lehetett tudni, „szerintem még ők sem tudják, mivel kell készülni”, mondja miközben a HoReCa és Ludovic Orbanék július 6-án tartott, szükséges intézkedéseket meghatározó gyűlése kerül szóba. Ha már a szabályoknál tartunk, elárulja, hogy kezdetben sokkal nagyobb volt a vendégek lelkesedése. A kézfertőtlenítőt sokkal többen használták, példálózik, „de inkább élvezték és játszottak vele, mára már megunták, ha egy hétig nem töltenénk újra, sem venné senki észre”, majd hangsúlyozza, hogy ez máshol is így van: „a tengeren buli van”, egy hete pedig az egyik szomszédos megyében egy nagyon finomat ebédelt bent, étteremben, árulja el.

„Rendesen” megérezték azt a három hónapot: „amikor bezársz egy helyet, majd újra kinyindítod, az egy csomó költséggel jár”, magyarázza. Jelenleg a régi péntek esték hiányoznak a leginkább: “egy  péntek este a heti bevétel felét teszi ki, tehát ha egy héten árulunk 10 lejre máskor, akkor anélkül most csak 5-re”, vázolja fel a helyzetet nagyvonalakban. Nyáron, hétköznaponként nem is nagyon használják a belső részt, viszont az nagyon számít, hogy péntek este csak „az asztal alatt a lábukkal ritmusra dobogtatnak” a  vendégek, elbeszélgetnek, keveset fogyasztanak vagy pedig „4 órán keresztül mindenki ordít, hogy nekem is egy üveg viszkit meg nekem is, és röpködnek a százasok”.

Ideges állatot nem lehet megetetni

Akadt olyan is, akit „nem ütött annyira szíven” a helyzet, Péter Szabolcs, a Schwarz Bistro ügyvezetője szerint ők még mindig jobb helyzetben vannak, mint azok, akiknek csak belső tere van vagy nagyon nagy a belső tere. „Kint le tudunk ültetni 16 főt, ha kihozunk még egy asztalt bentről a fűre, akkor 20-at, odabent pedig 24 ember fér el kényelmesen. Nem jelentős a kettő közötti különbség, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne rá időnként szükség, mert ha esik az eső, akkor megérezzük”.

A forgalom egyértelműen visszaesett, ő pedig nem feltétlenül gondolja úgy, hogy kizárólag amiatt, hogy nem nyithatnak a belső terek. Általános pánikba esett az egész társadalom: „sokan nem mernek kimenni vagy pénzt költeni, vagy nem olyan gyakran, és nem azokra költenek, mint máskor”, ecseteli, hogyan találkozik és él együtt a gazdasági és egészségügyi krízis. Van egy olyan csoport, aki teljesen kiesett a vendégkörükből, az alsó középréteg a bizonytalan helyzet miatt nem jár többé hozzájuk. „Ideges állatot nem lehet megetetni”, elevenít fel egy mondást, s kiterjeszti az emberre is: „ha valaki ideges, nem akar enni, ha bizonytalan a jövője, ha nem tudja, megmarad-e a munkahelye, nem tudja, mi lesz a gyerekekkel, az egyszerűen nem lesz éhes”.

A szabályok nagy részéről nem túl rózsás a véleménye: a hőmérsékletmérés egy menstruáló nő esetén személyiségi jogokat sért, mert nem csak a COVID-19 miatt lehet magas a testhőmérséklete, azt is szinte lehetetlen kialakítani a majdani nyitás után, hogy a benti termekből külön folyosón érhessék el az emberek a mosdókat, a négynél nagyobb asztaltársaságok tagjai meg lehet, hogy munkatársak, vagy együtt érkeztek az étterembe, így kevésnek látja annak az esélyét, hogy pont az étteremben fertőződnének meg – említ néhány példát. Úgy véli, „a törvény egyszerre nagyon restriktív és nagyon pongyola”: nagyon korlátoz, de nem pontosít alapvető dolgokat, például, hogy mi számít terasznak. A román kormánynak fogalma sincs, hogy mihez kezdjen a helyzettel: nézik, hogyan reagálnak más országok a világban, „repkednek a nyilatkozatok, mert az nem kerül semmibe”. Úgy működik szerinte az itteni országvezetés, mint „Trump Twittere, egy közvélemény-kutatás tulajdonképpen: bedobnak egy ötletet, s várják, hogy felhördülnek a polgárok és az újságírók vagy sem, ha nem, akkor el lehet csúsztatni bármit”.

Nem volt egy könnyű időszak, térünk vissza az éttermek témájára, március, április, május tele lett volna rendezvényekkel, amik elmaradtak, a zárás alatt a forgalom pedig visszaesett az átlag 20 százalékára. Ennek ellenére sem álltak le, „attól féltem, és még most is úgy gondolom, ha leállsz, azután nem tudod, vagy csak nagyon nehezen tudod azt mondani az embereknek, hogy gyertek vissza. Akkor azt mondod, hogy ezt át kell vészelni, tőkét kell beletenni. Ki lehet bírni”, meséli. A nyitásra a közeljövőben nem számít, sőt, attól tart, hogy az is be kell majd zárni,  ami most van, azt is be kell majd zárni, nem is csodálkozna, mert nagyon fegyelmezetlenek az emberek, „nem is feltétlenül itt van a baj, hanem Bukarestben, a tengeren”, pontosít. Az egy dolog, hogy nyitnak az éttermek, de mi lesz a szórakozóhelyekkel, teszi fel a kérdést, majd gyorsan meg is válaszolja: ott, ha valaki fogyasztott már jópár sört, nem fog méteres távolságokat tartani, és „a rendőrök sem fogják éjjel háromkor méregetni a két métert, amikor mindenki mattrészeg”. Így érthető számára, hogy miért nem nyitják ki a benti helyiségeket.

Van, ahol csak pár billiárd, máshol legalább száz rendezvény maradt el

Nagy Levente, a Park Vendéglő és Jungle Club meg a The Spirit Factory vezetője szerint szeptember végén dől el majd minden, addig „el kell dönteniük, hogy a vállalkozókat megbuktatják, vagy az állam megint előszed majd egy csomó pénzt, de az utóbbit nem fogják tudni megtenni, mert nincs nagyon honnan”. Addig még tudják húzni, mert az éttermek nagy százalékának van lehetősége arra, hogy a teraszokból fenntartsa magát meg a választások miatt a politikusok is kell valamit mutatniuk, indokolja az említett dátumot.

Ők főleg a rendezvények hiányát érzik nagyon, rendszerint az hozza a profitot nyáron. Már kreáltak mínuszt, de ezt az előző évek kiegyenlítik. Ha számokban gondolkodik, akkor egyértelműen nem éri meg, mondja, de ez nem ilyen egyszerű, 45 alkalmazottnak ad munkát, nem mondhatja nekik, hogy „bocs”. De az étterem kategóriája is számít, a „Factory köszöni szépen…”, be sem fejezi a mondatot, máris alátámasztja, ott legrosszabb esetben elmarad egy billiárd játszma a belső térben. Ezzel szemben a Jungle-ben több mint száz rendezvény maradt el, von párhuzamot.

Az alkalmazottak közül kevesen távoztak, de nekik „amúgy is menniük kellett”, helyettük alkalmaztak újakat, annyi változás volt, hogy most nyárára nem erősítettek be, máskor 10 százalékkal több a munkatársuk a meleg hónapokban, most erre nem volt szükség.  A nyitási dátumok egyikére sem készültek, mert nem hittek benne, mondja még el. Beszélgetésünket azzal fejezi be, hogy felvázolja, a már meglévő törvényeket sem tudják alkalmazni az emberek, vagy nem is akarják, volt, aki úgy értette, hogy lehet 20 személyig benti, 50 személyig kinti rendezvényeket szervezni, hozza fel példaként. Akadtak olyanok, akik erőszakoskodtak is a rendezvények miatt, árulja el: „én is mondhatnám a butaságot, hogy úgy értettem, hogy lehet, s megengedném, de ez nem így működik. Ha valaki huncut székely, reszkírozza meg, lehet átmegy, de az is lehet, hogy nem, sokan felraknak képeket, ha nagyon akarja a hatóság, akkor jön, s adja a büntetést azok alapján. Nem tudsz akkora profitot termelni, hogy a büntetést abból ki tud fizetni. Ha a résztvevők közül kiderül, hogy valaki koronavírus-fertőzött, vagy annak valakije az, gyorsan visszanézik, hogy kikkel volt, hol, és jön is a működési engedély visszavonása meg a büntetés. Hol éri meg?”, teszi fel a kérdést.

Akik mindenkit megelőztek

A Junior Étterem már egy nappal azelőtt bezárt, ahogy azt kötelezték volna, akkor még egy kicsit furán néztek rájuk, emlékszik vissza Miklós Zsófia ügyvezető, de aztán másnap mindenki kénytelen volt hozzájuk hasonlóan cselekedni.

Készültek a július 15-ei nyitásra, válaszolja, amikor a sok elhalasztott nyitásról kérdezem, de beszélgetésünk pillanatában nem hiszi, hogy 30 napon belül lenne lehetőség az újraindulásra. Csalódott, azonban nem szeretné, hogy bárki náluk fertőződjön meg, „ha nem az üzletben gondolkodom, akkor örülök, mert én is úgy látom, hogy mindenki otthon kellene maradjon ahhoz, hogy megoldódjon a helyzet, de ha az üzleti oldalát nézem, akkor elég húzós”, vélekedik a döntésről. Egy elég nehéz télen vannak túl, abban reménykedtek, hogy jön majd a tavasz, az esküvők, kicsengetések, de nem így lett. Most pedig egy újabb nehéz tél elé néznek, tette hozzá, így néhány munkatárstól kénytelenek lesznek elbúcsúzni, a két váltás egyre csökken majd.

A kijárási tilalom alatt próbálkoztak házhozszállítással, de nem érte meg, túl sok embernek kellett dolgoznia egy kevés bevételért. De reméli, több szerencséjük lesz, ha majd újranyitnak: jó, mert tágas a hely, a „félfüllel hallott” körforgást könnyedén meg tudják majd oldani, plexit, fertőtlenítőt, kesztyűt, maszkot is könnyebben be lehet szerezni, mint pár hónapja. Azt viszont bizonytalannak látja, hogy a vendégek egy esküvőn hogyan tudják majd betartani a szabályokat. 

A nyár eleve holtszezon

A megkeresettek közül akadt olyan is, aki a sok hitegetés miatt úgy döntött, hogy megvárja, amíg hivatalosan eldől, még akkor is, ha ez azt jelenti majd, hogy két héttel később fogadhatja a vendégeket. Gagiu Margó, a Zsebcafé ügyvezetője úgy tervezi, hogy a hivatalos bejelentés után majd visszaveszik az alkalmazottakat, meszelnek, fertőtlenítenek, beszerzik a szükséges alapanyagokat, és csak utána nyitnak. Az elején még hitt benne, volt, hogy kipakoltak, egyeztettek a fertőtlenítő céggel, a legközelebbi esélyes dátumnak, „reménysugárnak” augusztus közepét látja. De nem is tudja még, milyen feltételeknek kell majd pontosan megfelelni, a sajtóban jelentek meg részletek, de törvényes háttere nem volt egynek sem, hozza még fel a készülés ellen.

A feltételek között ő is talál kivetnivalót: a mosdóknál nehéz feladatnak látja a be- és kivezető folyosók kialakítását, a vendéglátásban gyakran alkalmazott hosszú- és rövidhét beosztást sem találja kivitelezhetőnek, mivel nem kérheti senki az alkalmazottól, hogy bent 11 órát maszkban dolgozzon, a menük kérdése is bajos, mivel náluk nem a megszokott ételek kaphatók, az a lényeg, hogy a vendég lássa is, hogy mit rendel, így az egyszerhasználatos változat esetükben nem biztos, hogy a legjobb ötlet. Utolsóként pedig azt a kérdést teszi fel, hogy mi történik majd azokkal, akik például nem tudják megoldani a körforgást. Ha már a többiek kinyithattak, őket el fogják felejteni, és ráadásul a technikai munkanélküli segélyt sem adják majd többet, válaszolja is meg gyorsan.

Próbálkoztak még röviddel a kötelező zárások után házhozszállítással, de akkor még a szépségszalonok és a fodrászatok is zárva voltak, ők szoktak máskor leginkább rendelni, így döcögtek, majd úgy döntöttek, nem folytatják tovább, mert nem éri meg, jobbnak látták a teljes leállást, meséli az elmúlt hónapokról. Egy nyári nyitás sem lenne a legjobb üzlet, „kell fizetned a bért, az adót, az alkalmazottakat, de annyi bevételed nincs, hogy ezt tudd finanszírozni”, eleve a nyár esetükben egy holtszezon, mert mindenki a teraszokra kívánkozik, indokolja.

Ha a nyitás mellett dönt a kormány, mégis muszáj lesz nyitniuk, „míg a világ, az embereket sem hagyhatod 75 százalékon, mert jó, hogy 1-2-3 hónapot meghúzza magát, kevesebbet költ, de ez nem mehet így mindig. De a vendégek szempontjából is fontos: amit felépítettünk a szűk 6 év alatt, és elérkeztünk ahhoz, amit szerettünk volna megvalósítani, azt most mind tönkretette. Erősek vagyunk, jók vagyunk, feltámadunk, csak éppen engedjék”.

Azonban nem mindednki ilyen pozitív, az egyik, már hosszú éve működő étterem tulajdonosa elutasította, hogy meséljen nekünk, szomorú, már-már remegő  hangon mondta, hogy a csőd szélén állnak, így nem szívesen beszélne a témáról.