Versenyzett már Párizsban, Koszovóban, Portugáliában, Abu Dhabiban, most pedig újra az olaszokhoz tért vissza Veress Erna, ezúttal Padovába. Nem jött haza üres kézzel, két díjat is a nyakába akasztottak: egy aranyat és egy ezüstöt.  

A Down-szindrómások európai bajnokságát szeptember 3-10. között szervezték, meséli a székelyudvarhelyi úszólány és édesanyja, Anikó. Csak Down-szindrómások vehettek részt, összesen nyolc sportágban mérettethették meg magukat, ebből az egyik volt az úszás. Romániából három úszó ment: Ernán kívül egy bukaresti és egy sepsiszentgyörgyi fiú. Őket a vezetőjük és három anyuka kísérték el. Az angoloktól például 33 úszó érkezett Padovába, említik meg összehasonlításképp. A többi nagy csapat is a nyugati országokból érkezett.

„Olyan csapatok jönnek, megáll az ész”, mondja Erna édesanyja, „és vékonyak”, egészíti ki a lánya. Erna 23 évesen tanult meg úszni a városi strandon, ehhez képest olyanok is vannak a versenyzők közül, akik már gyerekkorukban: „nem mindegy, hogy 8 évesen tanulsz meg vagy 23”, mondja Anikó. Külföldön vannak olyanok is, akik naponta többször edzenek, komoly diétát követnek, az életüket egész kicsi koruktól csak az úszásnak, a sportnak szentelik, és edzőjük van, nem oktatójuk, folytatja. A támogatottság sem mindegy, értünk egyet. De legalább már „jó felé haladunk” Anikó szerint. 

Erna ennek ellenére is két díjat kapott a saját kategóriájában, a master 2-ben: aranyat a pillangóra és ezüstöt a mellre. Izgult, árulja el, ilyenkor az ujját szokta csavargatni. Aztán ha vízbe kerül, utána nincs probléma, megszűnik az izgalom. 

A felkészülése folyamatos edzésből állt. Ahogy a strand nyílik, ő megy. „Olyan boldog vagyok, amikor a strand nyílik, s Stefi ott van”, csillognak a szemei. Naponta, kétnaponta szokott másfél-kétórát edzeni. Ha nincs strand, akkor a Septimiában eddz heti háromszor legalább. Nincs lazsálás, ha kiesel, akkor baj van, a kilók is mennek fel, magyarázzák. Anikó szerint, ha valaki erre teszi fel az életét, akkor kell dolgozni érte.

De nem csak úszásból állt a hetük Padovában.

Úgy képzeljük, hogy megérkeznek, első nap edzés van, utána szabadnap – sorolják. Ekkor kirándultak Velencében, utána következett két nap úszás: délelőtt előfutamok, délután döntők, szombaton záróünnepély Padovában egy stadionban. Vasárnap pedig haza.

Erna és a másik két romániai úszó

Közben finom ételeket ettek, Erna kedvence a spagetti és a lasagne volt. Voltak táncolni és vásárolni is, kaptak kiszállási pénzt, ebből vett ruhákat magának Erna, meséli izgatottan. Új szavakat is tanult, tudja hogy kell köszönni, elköszönni, megköszönni és jó éjszakát kívánni olaszul. Az eddig összejárt országok közül egyébként Dubai volt a kedvence. 

Erna a kajakkal és a biciklivel is kacsingat

A következő verseny a törököknél lesz. Még meglátják, hogy mennek vagy sem, márciusban lesz, olyankor még elég hideg van, térünk rá a tervekre. 

De az is lehet, hogy nem csak úszóként látjuk majd a jövőben Ernát. Kajakozni is szokott a zeteváraljai víztározónál, azzal is szeretne majd próbálkozni, sőt biciklizik is, egyszer a Tour de France-ra is elmenne majd, lelkesedik fel. 

– Menj el Tour de France – kacag Anikó –, egyszer Tour de Udvarhely. 

A kajakot egyébként a saját zsebpénzéből vette, még a Covid alatt, Erna testvérének is van, ketten szoktak kajakozni. De jár Erna bowlingozni és lovagolni is. „Ami lehetőség van, azzal élni kell”, mondja az édesanyja, aki egész kiskora óta azon van, hogy Erna és a többi Down-nal született gyerek minél teljesebb életet élhessen. Ennek érdekében működteti az Igazgyöngy Alapítványt is, amely foglalkozásokat szervez, többek közt úszást is a fogyatékkal, vagy valamilyen szindrómával született fiataloknak.

Erna 23 évesen tanult meg úszni, egy nyári táborban, mindössze tíz nap alatt. Stefán András tornatanár volt az oktatója. 2011 óta nem csak a nyári úszótáborok váltak rendszeressé, hanem Erna heti edzései is. 2014-ben neveztek be először a romániai speciális olimpiai játékokra, amit akkor Craiován szerveztek meg. Annyira belejött az úszásba, hogy már rendszeresen jár versenyezni, kijutott Párizsba, a Down-szindrómásoknak szervezett nemzetközi úszóversenyre is.

2019-ben arany- és ezüstérmet szerzett a Speciális Olimpián az Egyesült Arab Emirátusban, 25 méter pillangón ért el második helyezést, 50 méter mellúszásban pedig első lett. Sőt, csapatban, vegyes váltóban egy bronzérmet is hazahoztak. Az ez után készült interjút itt olvashatod. Azt, hogy hogyan készült, itt.