Lázár Dénes azok közé tartozik, akik 1943-ban jelent voltak a II. világháború magyar szempontból legtragikusabb ütközetében, a Don-kanyarban. Lövétén született 1908-ban, édesapja az első világháborúban elesik, édesanyja egy vetélés után meghal.
Két idősebb lánytestvére van Dénesnek, aki hadiárvaként Marosvásárhelyen, majd Budapesten tengődik mostoha körülmények között. A háború után kerül haza, Székelyföldre. Székelyzsomboron, Homoródújfaluban szolgált, Brassóban autóbádogosként dolgozik. A harmincas években ismerkedik össze feleségével, Irmával.
Észak-Erdély visszacsatolása után hazaköltöznek Városfalvára, dolgozik az oklándi állatorvosnál, majd sofőrként Székelyudvarhelyen. SAS behívót kap a honvédségtől, Szászfenesre hívják be a vonatparancsnoksághoz, ahonnan a keleti frontra vezényelik 1942-ben.
Sok bajtársát, barátját elveszti a fronton. Itthon várja haza családja, levelezőlapokon tartják a kapcsolatot. Szerencsés módon hazakerül. A teljes történetet ide kattintva ismerheti meg.
Dénest sógora fiatalon beprotezsálta egy brassói autószerelő műhelybe. Szakmája miatt korán hajtási engedélyt szerzett, így lehetősége lett elvállalni más állásokat is. Elsőként Hugo Bedners “szalámigyáros” cégének fuvarozta Brassó környékén a hústermékeket. A feliratozott autó mellett pózolnak, Dénes az autó elejénél áll, sofőrhöz illő viseletben.
Brassóban ismerkedett meg feleségével, Irmával. Házasságuk után született meg első gyermekük, Margit. Brassó az 1930-as években kedvelt helye volt a székelyföldi magyaroknak, sokan szolgáltak a városban ebben az időben. Társasági alkalmakon, bálokon tartották a kapcsolatot egymással. A fotó egy piknik alkalmával készült, a Lázár házaspár a kép jobb szélén található.
1939-ben született meg második leányuk, Irma. Goldfinger Adolf, Dénes akkori munkaadója vásárolta a babakocsit a keresztelőre ajándékba.
Székely fiúk a román katonaságban mint huszárok. Évekig tartották a kapcsolatot egymással, évente találkozókat szerveztek a székelyudvarhelyi Szabó Károly vendéglőben. Többségük “schimbás” katona volt, azaz lóval fizette meg a katonaságot, így csak három hónapot töltöttek ténylegesen a román hadsereg szolgálatában.
A brassói magyar napok keretében felvonulnak a városban élő magyarok az 1930-as évek második felében.
Mivel hajtási engedéllyel rendelkezik Dénes, SAS behívót kap, negyvennyolc órán belül jelentkeznie kell Szászfenesen, a honvédségnél. Gépkocsit vezet a 2. magyar hadsereg vonatparancsnokságánál, ellátmányt szállít a frontvonalba.
Levelezőlapon keresztül tartják a kapcsolatot családjával. Nem lehet hosszasan írni, általában egészségről, napi betevőről, reménykedésről szólnak az írások.
Pipával a szájában a “szállítók” között, középen Lázár Dénes a 108. gépkocsi vonatcsoport parancsnokságánál teljesít szolgálatot társaival. Sok barátját elveszti a bevetés alatt, de bátor kiállásért még elismerést is kap parancsnokától.
Sógora kéri: írjon újságot haza, hogy tudják, hogy “merre járnak és hogy vannak”.
“én csak azt kívánom, hogy azt a sorsot, amit az Isten és a haza rád szabott, viseld egészséggel, becsűllettel és szerencsével”.
A fotó hátoldalán „emlék Kijevből, 1942″ felirat szerepel.
Itthon szerető felesége, Irma, leányai, Margit és kicsi Irma várja haza a családfőt. Annyira várja lánya, hogy minden autózajra kiszalad az útra az apja elé. Azon aggódnak, hogy apjuk már nem ismeri fel őket, annyira megnőttek.
Lehetetlen küldetést vállal öt társával, olyan magaslatra visznek ellátmányt, amit a szovjet állandó tűz alatt tart és körbevett. Két autót lőnek ki, Dénesnek szerencséje van.
Mindene rendes, csak a világ van felfordulva körülöttük. 35 évesen szerel le, beáll megint Demeterhez buszt vezetni, ő jár a Bolygó járatnak nevezett autóbusszal az akkori román-magyar határ érintésével.
Leadja felszerelését Szászfenesen, egyedül a forgópisztolyt hozza el magával. Később bújkálnia kell az oroszok elől, attól fél, hogy elviszik családjától, hadifogságba kerül.
Életnek és halálnak Ura, édes Atyám, jó Istenem! Hozzád jövök ismét erőért és kitartásért, hozzád esdeklek hitért és reménységért ezen a reggelen is. Íme, körülvettek engem nehéz megpróbáltatások és a harcnak keserűsége, mintegy árvíz, már-már elborít engem.
