Fotók: MAGYARI Tímea
Kicsengetnek. Délután egy óra van. Újra megtörténik az, ami már öt hónapja nem: óránként 15-20 percre megtelik a Márton Áron tér a diákokkal, az őket váró szülőkkel és autóikkal. Meg most, február 8-án esernyővel – borús az idő, de az iskolások kedvén látszólag nem változtat semmit, ők szökdécselnek, rohannak, cseverésznek. A Refi és a Peda előtti járda tele van szülőkkel, kisebb testvérekkel, akik alig várják, hogy végre megpillanthassák bátyjukat vagy nővérüket, majd egy jó nagyot integethessenek neki.
Közben próbálunk elcsípni egy-egy diákot, szülőt és tanárt, hogy osszák meg velünk, várták-e az iskolák megnyílását, hogyan élték meg az online tanulást, mi jelentett nehézséget és mit gondolnak, meddig fog fennállni a mostani helyzet.
Elsőként három nyolcadikos fiút kérdezünk meg, akik egyöntetűen válaszolják, nem örültek annak, hogy be kell járjanak az iskolába, de a társaknak annál inkább: „jó volt az első nap, jókat röhögtünk” – mesélik, majd hozzáteszik, „de hát úgy három hetet kell még körülbelül maradjunk, s aztán megyünk vissza, az biztos”. Az online oktatás előnye szerintük, hogy kényelmesen részt tudnak venni az órákon, és közöttük még videójátékozhatnak is, egyikük szerint.
Vannak azonban, akik várták az iskolák megnyitását. Így például az a három, elemi osztályos kislány, akik éppen hazafelé tart a Kossuth utcán. Elmondják, élőben sokkal jobban tudnak tanulni, de az online oktatás alatt legalább nem kellett korán kelniük és a maszkot sem kötelezték. A járványügyi szabályokkal is tisztában vannak, ha egyik osztálytársuk megbetegedne, mindenki online tanulna tovább, ami nem lenne jó szerintük.
„Én megőrülnék, ha visszatérne az online oktatás ⎯ jelenti ki az egyik kislány, amire társai is helyeselnek, majd egyikük hozzáteszi: „én is, utáljuk az online tanulást. Már egy éve ez megy. Utáljuk, mert gép előtt kell lenni, és fáj a fejem”. Amikor rákérdezünk, várták-e a szüleik az iskolakezdést, egyöntetűen válaszolják, hogy igen, nagyon, szerintük éppen azért, mert végre kimozdulhatnak a gyerekek.
Nem a lányok szülei az egyetlenek, akik várták, hogy megnyíljanak az iskolák. A Refi előtt várakozó háromgyerekes – egy nulladikos, egy másodikos és egy ötödikes fiú anyukája is határozott igennel felel kérdésünkre, várta-e, hogy újra bejárhassank gyerekei az oktatási intézményekbe. Az viszont, hogy meddig tart majd a mostani állapot, számára egy nagy kérdőjel. Otthon nem volt könnyű dolga a három gyerek mellett, a házi feladat is többnek tűnt, mint máskor, mert „a leckét is otthon kellett leadni”.
Egy kilencedikes Pedás és tizedikes Marin Predás tanuló szerint is jobb a lecke szempontjából az offline, de az online-nak nagy előnye az, hogy sokkal kényelmesebb. Ők is úgy vélik, csak idő kérdése, „nagyon max. kettő vagy három hét”, és visszatérnek az online módszerhez a vírus miatt.
Tuzson Zoltán, a Refi egyik tanára tippje szerint is három hetet fognak nyitva tartani az iskolák. De ő az online formát is szerette, mert mindkettőnek látja az előnyeit és a hátrányait. „Volt olyan munka, amikor Excellben kellett diagramokat készíteni, az nagyon kényelmes munka, hiszen leül és elvégzi a feladatot a diák, oda iskola nem kell, én csak irányítottam őket, beszélgettem velük”, példálózik az online oktatás mellett. A klasszikus oktatást véleménye szerint a találkozások teszik jobbá.
A diákjaitól is megkérdezte, hogy örültek-e annak, hogy újra járhatnak iskolába, vegyes válaszokat kapott, fele igennel, fele nemmel válaszolt.
Egy másik Refis tanár és iskolapszichológus, Szalay Zsuzsanna észrevételei szerint az online tér egyáltalán nem alkalmas a hatékony tanuláshoz, hiányzott neki az iskolai élet meg a diákok. A tanáriban is jó volt a hangulat, örültek egymásnak.
Ő úgy vette észre, hogy a tanulóknak is hiányzott az iskola, hiszen „ott vannak élményeik, nem a gép előtt”, ennek ellenére is új volt a közösségi érzés számukra, hiszen régen nem látták egymást. „Még kell egy pár nap, amíg egy kicsit visszaszoknak, de nem kell sok. A kicsik hamarabb oldódnak, a nagyobbak nehezebben” – részletezte.
Reményei szerint az offline oktatás „minimum a nyár végéig” marad majd.
