A kiemelt kép illusztráció, Szabó Apor fotója.
Egy 25 éves férfira támadt a medve egy homoródkarácsonyfalvi esztenán, tudtuk meg Domokos Ivántól, a Hargita megyei mentőszolgálat orvosigazgatójától.
Comb- és vesetájékon harapta meg többször a pásztort az állat, szerencsére nem súlyosan, de mentővel be kellett vinniük az udvarhelyi sürgősségire. Alina Ciobotariu, a katasztrófavédelmi felügyelőség (ISU) szóvivője szerint háromnegyed hét körül kapták a segélyhívást a 112-es számon.
Egyúttal a medvehajkurászásban illetékes csendőrséget is riasztották, ők pont szembe mentek a mentővel, ami a pásztort szállította. Ott maradtak egy ideig a helyiekkel, de a medve már nem volt ott, nem látták, nem tudtak beavatkozni – közölte Gheorghe Suciu csendőrszóvivő.
A csendőrségnek eleve csak az elűzésre van hatásköre, mondta, s habár az új „medvetörvény” értelmében kilőhető volna a veszélyes, agresszív példány, mivel az eset nem lakott területen, hanem külterületen történt,
az azonnali beavatkozás nem alkalmazható.
Oklánd község polgármestere, Godra Lehel is megerősítette ezt az értelmezést, így ez az út nem járható. Az áldozattal még nem beszélt, de úgy tudja az édesapjától, hogy még csütörtök este kiengedték a kórházból saját felelősségére, pénteken kellett vizsgálatra jelentkeznie.
Beszélt viszont a vadásztársulat elnökével, Jakab Attilával (Homoródszentmárton polgármestere), tőle értesült először az esetről. A polgármester szerint a vadászok hivatalos jelentést tettek a hivatalnál, s amint meglesz az orvosi látlelet, kérni fogják a kilövési engedélyt a környezetvédelmi minisztériumtól.
A nyilvánvaló joghézagot egyébként már jelezték azon az udvarhelyszéki polgármesteri találkozón, amin Tánczos Barna miniszter volt a fő meghívott néhány hete. „Ezzel sokat nem érünk el”, mondták az azonnali beavatkozás – most már élesben tapasztalható – korlátaira utalva, amire akkor azt a választ kapták, hogy „ez csak az első lépés”. Godra a zöldeket, vagyis az állatvédőket nevezte meg akadályként.
Hogy ez valóban így van-e, mi lehet a második lépés, s kültelken miért nem védik ugyanúgy az emberéletet? – ezekre a kérdésekre a minisztériumtól próbálunk válaszokat szerezni.
