Évente 800.000 ember lesz öngyilkos a Földön az ourworldindata.org adatai alapján. Ez azt jelenti, hogy az elhalálozások 1,4 százalékát az emberek saját maguknak okozzák, és minden negyvenedik másodpercben valaki véget vet az életének.

Hargita megyében hetente átlagosan ketten-hárman kísérelnek meg öngyilkosságot, mondta Telman Enikő, az Erdélyi Telefonos és Internetes Lelkisegély Szolgálat székelyudvarhelyi stábvezetője. Ezen próbálnak segíteni a társaival együtt. De hogyan? Kik? Kiknek? És milyen problémákon? – ezekre a kérdésekre adott válaszokat nekünk Enikő.

A lelkisegély szolgálat 2005 óta működik kisebb-nagyobb megszakításokkal, amiket legfőképp pénzügyi problémák okoztak. Tavaly október elsejétől indult Székelyudvarhelyen is újra a szolgáltatás, és csatlakozott a csíki és szentgyörgyi önkéntesek munkájához.

Vannak, akiknek csak néhány megértő szó kell, mert nincsenek kapcsolataik, vagy vannak, de felületesek, ők betelefonálnak és megnyugszanak. Másoknak ez nem elég, őket szakértők telefonszámaival segítik ki, és onnan folytatódik tovább a történetük.

A kezdeményezés célja 

elsősorban tehát, hogy megelőzzék az öngyilkosságokat, a lelki problémák kialakulását megfékezzék, és ne engedjék őket súlyosbodni. De ha felhívja őket valaki, és szakértői segítséget szeretne, mondjuk szüksége van egy családterapeutára vagy egy pszichológusra, akkor ők kisegítik a megfelelő elérhetőségekkel.

Napjainkban véleménye szerint fokozottan szükség van egy ilyen lehetőségre, mert „mindenki rohan a pénz után, nem veszik észre, hogy a gyermekkel mi van, a diákok isznak, drogoznak, párkapcsolati válságban vannak már nagyon fiatalon. Azért dolgoznak a szülők, hogy a gyermeknek jó legyen, de a fiataloknak az lenne a legfontosabb, hogy minőségi időt tölthessenek a szülőkkel. Lehet, nem is kell a legújabb mobiltelefon vagy a tucatnyi legó. Persze örül annak is, de a minőségi idő, mint egy közös kirándulás, maradandó élményekkel jár, míg a legót elfelejti húsz éves korára.

A kapcsolatok régen maguktól működtek, a mai világban pedig el kell járni pszichológushoz. A szomszédnak nem lehet semmit elmondani, mert az továbbadja másoknak, az anyjuk meg mondjuk oda sem figyel a mondadójukra, azon jár az esze, hogy mit főzzön a következő nap. És az még a jobbik eset, ha segítséget kérnek, és elmennek mondjuk egy pszichológushoz”.

Vagy megkeresik őket. 

Az anonim önkéntesek nagyrészt szakképzettek, többnyire pszichológiát végeztek, vagy szociális munkások, terapeuták, orvosok, esetleg tanárok. Azonban a szakképesítés hiánya nem kizáró, annál sokkal fontosabb az élettapasztalat, árulja el a stábvezető: „Tehát hogy mondjam? Az, aki egy kicsit nem ütötte meg a bokáját, tökéletes élete van, az lehet nehezebben tud segíteni. Rálátása kell, hogy legyen a dolgokra, nem szabad, hogy bepánikoljon és megfutamodjon”. Bizonyítékul hozzáteszi, van egy mérnök munkatársuk is, aki „sok mindenen” átment, és nagyon jól végzi a munkát.

Ami még fontos, hogy szeressen beszélgetni, segíteni, és legyen 18 év feletti – igaz inkább harmincnál idősebbek szoktak jelentkezni, teszi hozzá. Idő is kell és türelem, hétfőtől péntekig esténként négy órán át tart az ügyelet, a beosztott napokon erre a négy órára a betelefonálóké kell, hogy legyen az önkéntes minden figyelme.

Emellett legyen nyitott a képzésekre és a stábülésekre. Itt tanulnak az önkéntesek segítő kommunikációt, beszélgetéseket hallgatnak vissza és elemzik azokat, közösen próbálják őket kibogozni, megérteni, vagy szituációs játékokat játszanak, amiket szintén megvitatnak. Önismeretettel is foglalkoznak, hogy az olyan helyzeteket is megfelelően tudják kezelni, amelyek elszomorítják vagy a múltjukra emlékeztetik.

Egy este körülbelül 2-3 hívásuk van, 

de Enikő nem hiszi, hogy csak ennyi lenne a problémás eset, különben a sürgősségi nem lenne tele szorongó betegekkel és depressziósokkal, érvel. „Lehet, hogy nincs eléggé reklámozva, nincs eléggé beépülve a köztudatba a telefonszolgáltatásunk” – mondja, pedig több helyen hagytak maguk után szórólapokat: orvosi rendelőkben, sürgősségin, rendőrségen.

A legtöbb betelefonáló decemberben van, de már az őszi hónapok alatt megnövekedik a számuk, miután elkezdődnek a rossz idők. „Nyáron  jobban kimozdulnak az emberek, nincs is idejük annyit gondolkodni, télen meg sötét van és hideg, ez nagyban befolyásolja a lelkiállapotot” – indokolja állítását.

A telefonon középkorúak, és idősebbek, ímélen pedig a fiatalabbak keresik őket – bár az utóbbiak sem vetik meg a telefonos változatot, de csak akkor használják, ha már tényleg nagy a baj.

Az emberi szó a magányos estéken sokat segíthet.

„Az ember, amikor krízisben van, kapaszkodik, nem dobja el könnyen az életét, sok idő kell, ameddig tényleg elhatározza az öngyilkosságot. Ilyenkor keresi az embereket. A hívás tulajdonképpen egy összeolvadás, ahol csak te vagy meg a betelefonáló. Szerencsére a beszűkült állapotok nem tartanak sokáig, maximum 6-8 óra, ha ebből kihozzuk, akkor már szinte biztos, nem követik el a gyilkosságot. Arra törekszünk, hogy kimozdítsuk őket a sötét veremből, amiben benne vannak, és legalább a fejüket dugják ki.

A beszélgetések lényege nem az, hogy megmondjuk nekik a tutit, vagy megmondjuk, mit tegyenek – egy ember életébe nem tudunk beleszólni. A rendszerint húsz perctől másfél óráig terjedő beszélgetésekben a probléma közös kibogozásában tudunk segíteni, alternatívákat tudunk nyújtani. Ha nagyon sötét szemüvegen keresztül látják a világot, akkor próbáljuk ezt a szemüveget világosítani. Vagy rávesszük, hogy használják a kapcsolataikat, keressék meg azokat az embereket, akik tudnak nekik segíteni” – magyarázza.

Nem adnak parancsokat, nem választanak helyettük, csak együtt gondolkodnak velük, de ha valaki krízishelyzetben van, ott egy direktebb beszélgetés hatásosabb tud lenni, mert „lehet, hogy a betelefonáló össze van zavarodva, talán nem evett két napja, nem járt ki a házból,  nem hívott fel senkit már egy ideje. Ilyenkor elmondjuk, hogy menjen, egyen, hívja fel az édesanyját vagy valakit. Mivel anonim, nem tudunk neki máshogy segíteni, csak telefonon”. Az állapotukra is csak a jelekből következtethetnek, ha valaki bőbeszédűbb lesz, elkezd magáról beszélni, abbahagyja a panaszkodást vagy megváltozik a hangszíne, akkor jó eséllyel javult az állapota.

Az ímélcímre lehet bármikor írni, 

„ha krízis áll fenn, akkor azonnal válaszolunk, kérdéseket teszünk fel, időt nyerünk. A levelezésnél (hallgatlak.lelkisegely@gmail.com) az is nagyon jó, hogy nem egyből kell reagálni, van gondolkodási idő, ott elolvasod a levelet többször is, megrágod, tízszer újraírod, van bőven időd átgondolni vagy segítséget kérni másoktól. Ezek hosszabbak is, több ideig vagyunk kapcsolatban a másik féllel, ellentétben a telefonnal, ahol a hívás után rögtön el kell őket engedni, és lehet, hogy soha nem tudjuk meg, mi lett velük, hacsak nem telefonálnak újra” – ecseteli az ímél előnyeit.

A hívásokat pedig este 7–től 11–ig fogadják a 0754 800 808–as normál díjas telefonszámon.

Egyik felületen sem kell elárulni a nevet vagy a lakcímet, nem erre kíváncsiak az önkéntesek, hanem a problémákra, amik ha vannak, nem árt lejegyezni valamelyik elérhetőséget.