Alaposan megfürösztötte a Kis-Homoród és a Csonka-patak a partján élőket kedd délután.

Fotók: Szilágyi István

Míg Udvarhelyen többen csak azt vettük észre, hogy kicsit megnedvesedett az aszfalt, Kápolnásfalu, Szentegyháza és Lövéte környékéről rémisztő képek érkeztek kedden este. Megtanultak úszni a tárgyak: felemelkedett a linóleum, a fásszínből kilibegett a felhasogatott fa, lába kelt a lábtörlőnek. Az emberek döbbenten káromkodtak a megosztott videókban.

Párttitkárok a wellnessben

Szerda délelőtt erősen jó dolgunk van: mint valami párttitkárok, Homoródfürdőn, a wellnessben kezdjük a napot. A Lobogó forrásnál kisebb medence fogad, a kúton levő székely pár telecsurgatta borvizes kancsójából. Iszappal vegyült faágak és egyéb növényi maradványok jelzik mindenhol, hogy új világ van kezdődőben a telepen.

Akkora árvíz volt, ejsze levitte a betűket is a Lobog Pan faláról. Az épület mögött asszonyok, lányok sikálnak, késsel kaparják a makacsan a padló deszkái közé szorult, száradóban levő sárt. A férfiak lapátolnak és munkagépekkel dolgoznak. Benedek Lukács is, a telep tulajdonosa egy sárga kisgépen ülve dolgozik szorgosan.

Munkatársai mutatják, hogy meddig ért előző este, és mit tett a víz: elvitte a híd korlátját, s ha nem húzzák többen is belülről, elvitte volna a bejárati ajtót is. Meghordta kővel a gyepet, mocsokkal a fűtött vizű strandmedencét, iszappal a focipályát. A füvesítést is másképp képzelte, mint a kertészek: a pálya szélén levő hálót tömte meg az útjában letépett növényekkel.

Még nem tudják felmérni a kárt, de munka lesz rengeteg, míg az áradás nyomait eltakarítják – mondja Orbán Levente, s azt tanácsolja, csak akkor kérdezzük meg Benedek Lukácsot, ha merjük. Hirtelen eszembe jut 2014, amikor legutóbb itt borvízbe fulladt az átszabott patak, a tulajdonos nevetve nézte a kárt, s szidta bőszen a médiát. Fölösleges zavarni ekkora munka közben.

Mert az eddig is volt, ezután is lesz, árvíz nélkül is.

Eltűnt a domboldal

Bővítik a wellnessközpontot: megroggyant végre az udvaron álló, régi, állami épület, el lehet innen hordani. Mellé síbárt húztak fel panorámakilátással, bennebb pedig gyerekmedencét, sós vizes medencét építenek, és az öltözést, parkolást teszik kényelmesebbé. A domb oldalát is, ahol a házikók voltak, elég látványosan kikapták, de nem nyilvános még, hogy mi készül oda, mondja Orbán Levente kérdéseinkre.

A fiatal srác kedden estefelé Szentegyházán élte át az áradást, a közelükben egy tömbház alagsorában levő üzletbe is bement a víz, tűzoltók szivattyúzták, a tömbházak földszinti lakrészeit is elárasztotta a Mihai Eminescu utca belső részén, magyarázza.

Szentegyháza előtt még benézünk Kápolnásra.

Ezt meg kell szokjuk, mert el van hordva az erdő

Csak a szokásos – meg kell szokjuk, ezután így lesz – mondogatja egymás után többször is Lőrincz Laci bácsi, akinek kedd este nyakig érő vízben úsztak a juhai a pajtában. A vetemény itt a kertekben víz alá került, de ez nem az első eset, várjuk ma a következőt, néz az égre.

Kápolnásfaluban a főút legmélyebb pontján, egy kisbolt mellett szállunk ki a kocsiból: a Rákosnak is nevezett Csonka-patak kiöntött az este, akkora erővel zubog, alig halljuk a gondolatainkat. Laci bácsi ballag velünk szembe, megy az üzletbe.

Ehhez hozzá kell szoknunk, mert a fákat kivágták, s most gátlás nélkül jön le a víz a hegyekből, magyarázza, majd mutatja, meddig ért a víz, a ház mohás részéig öntött ki a kis patak, a híd tetején is folyt.

– Eddig elfért a medrében, de ezután nem fog, ezt mondtam pár éve a hatóságoknak is, akik azt mondták, mi vagyunk a hibásak, mert túl közel van a patak a házakhoz. Eddig nem volt túl közel, most már túl közel van. Mert elhordták az erdőt. Régebb lassú, többnapos esők voltak, most ilyen felhőszakadások.

– A kutyát is elvitte a víz, estére jött haza.

1982-ben, amikor a 3 éves nagylánya kijelentette, hogy életében nem látott ekkora vizet, akkor volt hasonlóan nagy árvíz a környéken. Azóta kiegyenesítették néhány helyen a patak medrét, s jobban húz lefele, de így sem tudta elnyelni a töméntelen sok vizet.

Kápolnásfalu központjában

munkálatok zajlanak, pontosabban annak nyomai látszanak. Keressük a polgármesteri hivatalt, hát lebontották. Nem az árvíz vitte el, hanem a munkagépek. A decemberben felavatott új épületben találjuk Benedek László polgármestert, aki még egy-két árvízre emlékszik mostanában, de a 2010-es s a ’14-es nem volt épp ekkora.

Kedden éjfélkor ment haza, reggel még mérték fel a károkat, most húzta le épp a gumicsizmát – számol be. Több kilométer út vált járhatatlanná a faluban, a megyei tanácstól kérnek segítséget, remélik, legalább 100 ezer lejt juttatnak gyorssegélyként nekik. 4,5-5 kilométer út megrongálódott a faluban, ebből két kilométer járhatatlan, az erdei utakat is rendbe kell tenni, s a hidakat is megviselte a terhelés. A kaszálókból 20-25 hektárt öntött el a víz, pityókaföldeket, veteményeseket is elmosott. Hál’istennek nem lett ember- és állatáldozat, teszi hozzá.

Hiába egyengették ki helyenként a patakmedret, ekkora vízmennyiségnek nincs hol elmennie, a jelentések szerint az első órában 100 liter hullott le, a második 40 percben is 60 liter négyzetméterenként. Mindenhol folyt a víz, a kultúrház mellett is 60 cm magasan ömlött. Három felölről érkezett, és itt, a templom mellett egyesült. Rendes tó volt, de szerencsére nem maradt. Hagyott piszkot, mocskot az udvarokon, mindenki takarítja a magáét.

„Az este kiszívattuk a pincékből a vizet. A templom egyik felében, s a sekrestyében bokáig ért a víz, a térkövet is felszedte a templom mellett, elmosta a homokot, s több helyen megsüllyedt a térkő”.

– Amikor a vörös kód jött, akkor igazából már itt is volt a víz. Előtte küldték a sárga, narancssárga kódot, de amikor a vörös jött, akkor már esett az eső. Nem is tudom, meg lehet-e ezt előre mondani, hogy mekkora baj lesz – válaszolja arra a kérdésünkre, hogy volt-e idejük a hatósági jelzések alapján felkészülni az áradásra, mert nekünk a számítógép előtt nem.

Olyan a levegő megint, mint a tegnap, az egyik eső húzza magával a másikat, úgyhogy ma is lesz, hátha nem akkora, mint a tegnap – ad igazat Laci bácsinak, aki pár perccel korábban mondta ugyanezt.

Nem mert átkelni az úton, pedig a falu első embere a fia

Körülnézünk a falu felső részén is, itt még nagyobb kárt okozott az áradás. A kultúrotthon mellett balra fordulva rövidesen véget ér a térkövezett útszakasz, és a patak mellett egy férfit látunk, amint egy lapáttal a kezében dolgozik az úton. Azt mondja, hömpölygött előttük is a víz rendesen, nem mert átmenni az úttesten. A pincelakásba nem hatolt be, mert a tíz évvel ezelőtti árkor vettek egy visszazárószelepet, ami kiengedi a vizet, de be nem. Az aradi ismerősöktől tanulták el a cselt.

Mikor a nevét kérdezzük, akkor nem tudja, megmondja-e, végül szégyenlősen mutatkozik be: Benedek Károly vagyok. A polgármester édesapja.

Lesétálunk a patak mellett, pontosabban kőről kőre, sárból pocsolyába ugrálunk a kimosott úton. Egy család a bennvaló elejét teszi rendbe. Farönkök és szalmabálák vannak a kapu előtt, a rönköket az esőben húzatta traktorral a fia oda, a bálákat a férje adogatta, ő meg szaladt velük, hogy valahogy megakadályozzák, az alsó lakás elázását. Hozzájuk is bement a víz az udvarra, szinte elvitte a kaput, mondja egy ismerős arcú asszony.

„Csak sok ilyen ne legyen. De lesz. Hogy mondják? Nyolcadika Médárdius, ha aznap esett, hat hétig esős idő lesz utána, azután jön Margit. Ha Margit is pisis, akkor csak augusztus 20. körül lesz jó idő a nyáron. Annyi haszon van, hogy hoztam két veder homokot az unokámnak, ha feljön, kiterítem neki, hogy tudjon játszani“.

Míg beszélgetünk, érkeznek a munkagépek, hogy rendbe tegyék az utat, amennyire lehet. Egy másik asszony azt mutatja, hogy a házuk mögötti hegyről a csűrjükön keresztül zúdult be a víz, kinyitotta a csűrkaput, s a kaput, hogy tudjon átmenni rajta. A patak úgy höngörgette a nagy köveket, hogy a házban hallottam a csattogásukat. Borzasztó volt még hallgatni is.

Vitte magával a csutakokat is. Elázott a veteményes is. Tegnap meszeltem a pincében – nevet tehetetlenül. A köves sziklákról akadály nélkül zúdult a házukra, a veteményre, a gabonásra a víz. Jeges eső volt, ahogy a Homoród mentén mondják, öt vessben, azaz öt rendben. Elintézte a kertet, mutatja.

Egy férfi hozzászól: a villanymotor, mire hazaértem, víz alatt volt.

Egy asszony arról számol be, hogy a pallót, amin keresztüljárnak, megrongálódott, 1986 óta lakik itt, ekkora víz sose volt. A szemközti vályúig elöntötte a víz a helyet, s az úton is térdmagasságban folyt. Még reggel is akkora volt az ár, hogy a férje nem mert a megrongálódott pallón át menni munkába.

Szentegyházán nyílik még a Sárgarózsa?

Szentegyházán elkap az eső. Szerencsére kedvenc, gyesen levő munkatársunknál, Veronikáéknál át tudjuk vészelni a zuhét, tőle tudjuk meg, hogy a közelben levő Strand utcát is elvitte a víz. A babázás után a belső Mihai Eminescu utcában, a rendőrség mellett kanyargunk a tömbházak között.

A Sárgarózsa ABC zárva, de bent mozgás van, árvíz utáni tevés-vevés. A tulajdonos jön elénk. Áruban kára nem lett, de egy hűtője elromlott, s kettő sorsa kérdéses, ezeknek 2500 euró darabja. Amikor látták, hogy elkezd befolyni a víz, ugrottak, hogy felrakják az alsó polcokról az árut. Generátorral világítottak ma a boltban, mert, hogy jobb legyen, a transzformátor is kiégett a lakótelepen.

A szemben levő a tömbházakba is betört a víz. Mindenhol szőnyegek kiterítve, de már veri is őket az újabb adag eső. A függöny leszedve egy helyen, belátunk az ablakon: kanapé felborítva, bútorok kihúzigálva. Üres a lakás. A tulajdonost, egy idős embert elvittek a rokonai.

Számítógép, képernyő fogad a bejárati ajtóban a földön. Levetett papucs az egyik lakás előtt jelzi, hogy itthon vannak. Bekopogunk. Egy középkorú nő meg a lánya pakolásznak a pici, kétszobás otthonban. A bútorok a szoba közepén, a szalagparkett felállítva az ablak elé, az autó törzskönyve kiterítve a kivett fiókokra. A lány épp csavarja a vizes ruhát, amit a szekrényekből szedtek ki. A kisszobában is hasonló a helyzet – magyarázza az édesanya.

Lábszárközépig ért a víz a lakásban, a bejárati ajtón jött be. Szerencséjük van, hogy hátul van még egy erkélyajtó, azon kieresztették, s nem kellett kimerniük. Mindenük elázott, ami az alsó polcokon volt. El sem merem gondolni, hogy mennyibe fog ez kerülni: a parkettet újra kell rakatni, azt nem lehet megmenteni, úszott a víz tetején. A falakat újra kell meszeltetni, s remélem, a bútorok nem degednek szét – nyeli le a könnyeit.

Adott le kérést a polgármesteri hivatalba, hátha adnak valami kártérítést.

Gátat szabott a szemét, s az elszakadt

A szomorú kislakásból Lövéte fele indulunk. Lövétebányán a hídnál rengeteg szemét állít meg. A lányom nem szállhat ki a kocsiból, általában sírni kezd, ha ekkora környezetrombolást lát.

Cafatokra tépett rongyok, csomagolásdarabok, flakonrengeteg a patakparton. Látszik, hogy hagyomány a vízparti szemétlerakás a környéken, de ezt a pakkot most nem ide, és nem az emberek rakták le.

Kicsit lennebb házak sorakoznak az út szélén. Mindenhol sepregetnek, lapátolnak, talicskáznak. Az egyik udvarba épp megérkezik egy fiatal pár, segíteni jöttek a szülőknek, rokonságnak. Iszappal feltelt mosógép, gáztűzhely áll a kapunak támasztva.

A veteményeskert kilapítva, mintha egy rossz tündér fésülködés közben erőszakkal lesimította, kitépte volna a föld hajhagymáit. Az alsóházból hordják talicskával az iszapot, két férfi fut neki a dombnak, hogy kitaszítsák rajta valahogy. Csorog az izzadság a homlokukon. A bútorok feldöntve, a pince romokban.

Méhcsaládok mentek tönkre

– Az öcsém s a 85 éves édesanyám lakik itt, most kezdenek csak igazán félni, sokkot kaptak. A vízvezeték is elszakadt valahol, hordani kell a takarításhoz a tiszta vizet. De már haladunk, itt már rend van ahhoz képest, hogy mi volt a reggel, mondja egy asszony.

A kerítést a fürdőkád szakította le, százkilós biztos megvolt. Elvitte a víz, azóta se találják. A külső szomszéd dróthálóját is elvitte, átrendezte a telkeket az árvíz.

A  belső szomszédban is hasonló a helyzet, integetnek, hogy menjünk át. A 81 éves édesapja lakik itt. Érte jöttek az este, de a házba nem tudtak bemenni, a pallón akkora volt már a víz.

A kertben elárvult kaptárok, össze-vissza zsonganak a méhek. Kiderül, hogy körülbelül 70 méhkaptárt vitt el a patak, az unoka méhesét. A deszkarakást leborította, a pincében áll az iszap.

A férfi szerint gát képződött a szemétből, a hordalékból a patakon, azt egyszercsak átszakította a víz, s az nagy erővel zúdult az udvaraikba. Tovább haladva a Kis-Homoród árterületét a kocsiból csodáljuk csak meg: úgy néz ki, mintha több hektár szemetet ültettek volna a patak partjára.

Eső nélkül eláztunk

Lövétén öt órakor már a koraesti nyugalom vár. Sárga, bolyhos pipéket legeltet egy férfi, s az idill megnyugtatja csöppet a felzaklatott lelkünk. Azt mondja az illető, hogy egy csepp eső nem lett kedden Lövétén. Úgy jártak, hogy az út száraz volt, s a patak mégis az úton hömpölygött. Az a fürdőkád, amit keresünk, pont a felesége nagynénjéé volt, s a szomszédjuknak legalább húsz kaptárát látták lefolyni Lövétén.

Néhány kupac hordalék jelzi már csak a hidaknál, s a lelapult fű a Homoród martján, hogy áradás volt a községben.

Hazafele Almáson át, a Leányerdőn kacskaringózunk. Végignézünk a völgyön, a falvakon, s csak a szentmártoni gödrökben döccenünk vissza egy koppanással a rémmesékből egy naposugarasabb valóságba. Könnyű nekünk, csak a cipőnk lett egy kicsit sáros.

Árvízveszély fenyeget?

Tippek, hogyan úszd meg.