Az oroszok tovább feszítik erőiket, és a két választás között kénytelenek lesznek mozgósítani. A poszt-szovjet világ egyre kevesebbet kér a ruszki mirből, de Kína elhidegülése még fontosabb lehet. Az orosz flotta pedig tovább fogy a szárazföldi háborúban, egy flotta nélküli ország ellen.

Harci helyzet

A brit védelmi minisztérium tizedikei jelentése szerint az észt határhoz közeli Pszkov légibázisát ért dróntámadásokat Oroszországon belülről indíthatták, a quadcopterek korlátolt hatótávja alapján. Ez továbbra is mutatja az oroszok teljes felkészületlenségét arra, hogy egy háború mindig kontrollálatlanul fejlődik, és a puszta fizikai táv a fronttól nem jelent védelmet. Putyin ahelyett, hogy az “orosz erőt” mutatná meg, nem csak hatalmas veszteségeket szenved a fronton, hanem a második világháború óta harcokat nem látott helyekre szabadította be tetteivel a háborút. Ez csak tovább fogja erodálni a hatalom feletti kontrollját, ha lassú is a folyamat.

Ugyancsak a britek tizenegyedikén arról számolnak be, hogy 420 ezer szerződéses katonát céloznak az oroszok év végéig. A pótlás folyamatos ugyan, de alulmarad a szükségesen – Medvegyev 280 ezer már aláírt katonáról beszél, ami ugyan kozmetikázott szám lehet, de így is alulmarad a szükségeshez képest. Miért nincs akkor már tömeges sorozás? Nos, több oka is van. A tavalyi év során félmilliónál is több jól képzett, munkaképes és családos férfi hagyta el Oroszországot, ez politikailag sem előnyös, de még fontosabb, hogy az orosz gazdaságra is új terhet ró. Szükség van a gyárakban a dolgos kezekre, de az informatikusokra is, hogy a háborút mozgató gépezet működhessen. Utóbbiakra különösen kezdtek odafigyelni, és a katonai szolgálat alól hivatalosan felmenteni. Többek között a szankciós nyomásból is ered ez, a lejáró szoftverlicenszek, előfizetések és más, ipari és adminisztratív megoldások egyre inkább kiesnek a szerződések lejártával, és muszáj hazai megoldásokkal pótolni.

Az is szorítja az orosz hatóságokat, hogy a szeptember nyolcadikai hétvégén regionális választások voltak, márciusban pedig elnökválasztások lesznek. Igaz, hogy gond nélkül elcsalják ezeket, de vannak minimumok, amelyet teljesíteni kell a maradék illúzió fenntartásához, ráadásul célokat tűztek ki az orosz hatóságok önmaguknak, hogy növeljék a legitimáció látszatát. Kitűzték, hogy legalább 70 százalék részvételi arányt kell elérni, és abból 75% Putyinra kell voksoljon. Ha a lakosságnak láthatóan csak töredéke megy szavazni, az nem fog jól kinézni, és valakik minimum a munkájukat veszítik el, ha nem többet. Így hát igyekszik az orosz vezetés elkerülni a kényelmetlen döntéseket, de persze a front húsdarálóját nem érdeklik ezek a finomságok, így úgyis kénytelenek lesznek előbb-utóbb meglépni a sorozást, amit most halogatnak.

Tizenharmadikán újabb súlyos csapást kaptak az oroszok Ukrajnától. Egy szárazföldi háborúban egy flotta nélküli ország kilőtte a szevasztopoli Szevmorzavod kikötőben a Minszk partraszálló hajót és a Rosztov-na-Donu tengeralattjárót, amely egyike a térségben levő Kilo osztályú tengeralattjáróknak. Olyan súlyos károkat szenvedtek, hogy gyakorlatilag megsemmisültnek lehet őket tekinteni. De ez talán nem is a legsúlyosabb a történetben: az oroszok számára értékes Fekete-tengeri kikötőt is jelentős kár érte, és ha ki is javítják, többé sosem lehetnek biztosak abban, hogy biztonságos használni. A hajókat és tengeralattjárókat az oroszok nem tudják a szorosokon át pótolni, mert a törökök nem engednek át új hajót, viszont így már a karbantartás is problémásabbá válik. Ha az oroszok arra kényszerülnek, hogy a flotta támaszpontját Oroszországba helyezzék, akkor hosszabb távon eggyel kevesebb okuk marad ragaszkodni a Krímhez.

Amint szemfülesebb olvasóinknak feltűnhetett, még mindig nem jött atomcsapás válaszként – az oroszok sokáig ijesztegettek azzal, hogy a Krím támaszpontjainak megtámadása súlyos következményekkel fog járni. Az ukránok és az oroszokat ismerő országok viszont azt állították, hogy nem lesz különösebb következménye, katonailag viszont szükséges kiiktatni ezeket a bázisokat. Megfigyelhető egyébként, hogy mostanában az ukránoknak nem is üzengetnek az oroszok atombombás utalásokkal, mert rájöttek, hogy nem hatja meg őket. Így inkább a nyugatiaknak célozzák ezeket, ahol még valami hatással van a ijesztgetés. Ne menjünk el amellett sem, hogy még egy érdekes szimbolikája van a kilőtt hajóknak – a háború eleje óta elpusztult a Minszk és a Moszkva is…

Phillips O’Brien 17-ei elemzése szerint jelentős következményei vannak a szevasztopoli akciónak, és fontos dolgokat mutat. Az egyik az, hogy azt mutatja, komplex műveleteket az ukránok az oroszoknál jobban tudnak végrehajtani. „De az ukránokat segítik az amerikaiak!” mondhatnánk, ám azt Afganisztán példája is mutatja, hogy hiába minden tanács és eszköz, ha nincs meg az akarat, a tudás és az elszántság, akkor mit sem ér az ilyen jellegű külső segítség. A másik fontos jelzés az, hogy Szevasztopol, pusztán a fontossága miatt is, a Krím legvédettebb pontja kellene legyen, maga a Krím pedig a legvédettebb megszállt terület – és mégis sebezhetőnek bizonyul, ráadásul nem is egy hatalmas művelet okozta a kárt (úgy 10 rakéta lehetett úton, ebből nem tudni, mennyi a „csali”).

Az orosz műveletekkel ellentétben itt újfent szépen látszik a megalapozó, a harcteret alakító műveletek sora – az ukránok az elmúlt hetekben a Krím légvédelmét tizedelték, illetve gázkitermelő platformokat is elfoglaltak a Fekete-tengeren, szűkítve az oroszok mozgásterét. A kést csakis előkészítés után döfték be. Az oroszok ezzel szemben az erőforrásaikat szinte esztelenül használják, továbbra is rengeteg lőszert lőnek ki, és annak nagy része pontatlan vagy a semmire megy (illetve az ukránok által kihelyezett, teljesen működésképtelen csalikra). Más része a szűkös orosz erőforrásoknak, mint például a hosszabb hatótávú rakéták, katonailag értelmezhetetlen célpontokra mennek, mint a kórházak, kávézók, piacok, iskolák – amely támadások viszont morálisan teljesen védhetetlenek.

A különleges erőkkel visszafoglalt olaj- és gázplatformok nem csak az orosz kontrollt gyengítik a tenger felett, de újabb olyan csapás, amely sosem történt volna meg a február 24-ei invázió nélkül. Ezeket az oroszok még a Krím elcsatolásakor vették birtokba, és az ukránok sosem merték volna megtámadni, ha nem diktálja úgy a szükség. Újabb mesteri fogás Putyintól.

A britek 18-ai jelentése szerint Robotine körül 5 légideszant-csapat (VDV) lehet. Ezek ugyan papíron elit csapatok, de a valós erejük mára jelentősen megcsappant a korábbi rossz döntések miatt. Minden bizonnyal most is inkább gyalogságként vetik be őket, hogy kisegítsék a megtépázott védelmet, de ez gyakorlatilag elpazarlása az ilyen magasan képzett, nehezen pótolható egységeknek. Egyelőre érezhető a hatásuk, feltartóztatják az ukrán védelmet, de milyen áron? De az oroszok nem először választják a rövid távú előnyt a hosszú távú megfontolásokkal szemben. Bahmut elfoglalása is úgy zajlott, hogy több erőfeszítést tettek bele az  oroszok a kelleténél, és utána csak védekezni maradt erejük.

A brit 19-ei jelentés szerint szeptember tizenötödike óta Kliscsivka és Andriivka falvakat az ukránok sikerrel kézben tartják, és így a T 05-13 utat, a Bahmutot ellátó fontosabb utak egyikét, közelítik. Bahmut védelmét gyengíthette az orosz csapatok délre mozgatása, ez pedig kiválóan követi azt a mondást, hogy az ellenségnek dilemmákat, nem megoldható problémákat kell okozni. Eleve az ukrán bahmuti műveleteknek célja, hogy elvonjon figyelmet és erőforrást délről. Az oroszok nem fogják akarni elveszteni se Tokmakot, se Bahmutot, de nem biztos, hogy képesek lesznek egyszerre mindkettőt védeni, legalábbis a következő mobilizálásig. Azzal, hogy mégis megpróbálják, csak jobban feszítik a szűkös erőforrásokat.

Támogatások

Szeptember 18: a németek, akik a háború elején a tankok ellen sisakokat küldtek, jót fordultak, és nem lankad egyelőre a figyelem. 400 millió eurós katonai csomagot jelentettek be, főleg muníció, aknamentesítő eszközök és páncélozott járműveket tartalmaz. Mivel az oroszok várhatóan újra megpróbálják tönkretenni az ukrán energiahálózatot, ezért már most készülnek olyan csomaggal is, amelyben téli ruhák és generátorok lesznek. Egyelőre a hosszabb hatótávú Taurus rakétákkal – már szinte szokott módon – el vannak akadva, de itt is alakul a változás. Amerikával tárgyalnak ugyanis arról, hogy milyen kapacitást kellene adni az ukránoknak (az USA ATACMS rakétákat), és Blinken amerikai külügyminiszter elejtett szavai nagy változást jeleznek: azt találta mondani, hogy Ukrajna dolga, hogyan fogja ezeket használni. Mint emlékszünk, nagyon aggódott eddig a Nyugat, hogy a nyugati fegyvereket használják-e az ukránok orosz földön, mert attól féltek, hogy ez meg az lesz. Nos, lehetséges, hogy kezdik érteni a nyugatiak, amit a keletiek mondanak: nem lesz eszkaláció, most kell odacsapni az orosz kapacitásokra, ha nem szeretnénk hetente szétlőtt kórházakat és iskolákat nézegetni.

Kína sem tétlen a támogatások kapcsán, de… van itt egy csavar. Méghozzá az, hogy az egyik legfontosabb fogyóeszköz, a drónok exportját korlátozzák az oroszok felé. Pontosabban nem neveztek meg országot explicit módon, de a lépés arra reakció, hogy Washington az oroszok segítségével vádolta meg Pekinget. Becslések szerint az oroszok hat hónapra raktároztak be, úgyhogy nem lesz azonnali hatás. És persze számíthatunk arra, hogy Kína hazudik, vagy újra kerülő utakon megy majd az áru, de érdekes, hogy kazahsztáni beszállítók is panaszkodnak az oroszoknak, hogy nem lesz üzlet a növekvő ellenőrzések miatt. Végső soron Kína számára Kína az első – pont most, amikor a gazdasága alulmarad a várttól, jó eséllyel a saját üzlete jobban fogja érdekelni, mint Putyin lázálmai. Lehetséges az is, hogy emellett azt sem nézték jó szemmel, hogy a megkérdezésük nélkül üzletel Putyin Észak-Koreával. Nem áll fényesen Putyin, és az amerikai, meg kisebbrészt európai diplomaták minden bizonnyal tovább fognak dolgozni a két ország szétválasztásán – nemrég még Kína igyekezett leválasztani Európát az amerikai szövetségesről.

Ukrajna

Bár nem kimondottan katonai téma, de a britek 14-i jelentése arról számol be, hogy az ukránok gyorsítják az atomreaktoraik leválását az orosz fűtőelemekről. A rivnei erőmű máris nyugati fűtőelemekkel működik. Ez Európának sem mindegy, ugyanis ha stabil az ukrán áramtermelés, abból mi is kaphatunk – tavaly a magas energiaárakon segített kicsit az ukrán export. Az ő termelésük is megszenvedi a háborút, ugyanakkor az ipar, vele a fogyasztás még jobban csökkent, így tudtak exportálni addig, amíg a hálózat nem sérült. Idén is fogják lőni az oroszok az energiahálózatot, de az azóta még nagyobbra nőtt nyugati légvédelemmel még jobban tudnak majd védekezni az ukránok.

Oroszország

A nemrég még nemzeti hősként ünnepelt wagneriták arra panaszkodnak, hogy ma már hamburgerezőbe sem akarják őket felvenni a civil életben, nem beszélve a jobban fizetett vagy állami állásokról. Prigozsin kis kalandja után valószínűleg mindenki igyekszik minél távolabb maradni a Wagnertől, mielőtt ő is kap abból, amiből Prigozsin. Az állam máshol is levette a kezét róluk, illetve igyekszik kiszorítani őket. Afrikában jó pénzt kerestek a bitorolt természeti kincsekből, ennek is vége lesz valószínűleg. Egyre több fotó kering afrikai lázadókról, akik wagneritákat öltek – nem csoda, a Wagner nem Ukrajnában kezdte a fosztogatást, gyilkolást, erőszakolást, Afrikában is évek óta űzik. Ha most elveszítik az orosz állam támogatását, az felér egy lassú halálítélettel.

Az orosz magabiztos győzelem közel – legalábbis az Origón meg a Pesti Srácokon, de mindennél beszédesebb Sojgu mozdulata a videó végén, amikor megkérdezik, hogy „Nyerünk?”. A válasza hozzá az, hogy „Nincs más választásunk”. És ez az ő esetében eléggé igaz lehet, nem ő lehet az utolsó, aki ablakon eshet ki azért, mert nem teljesít az elvártnak megfelelően.

Andrej Kartapolov, a Duma védelmi bizottságának vezetője nyíltan beszél arról, hogy a besorozottakat többé nem rotálják. Eddig is probléma volt, hogy a keményebb szakaszokon nem volt elég rotálás, de ez azt jelzi, hogy az oroszok egyelőre tényleg jelentős emberhiányban szenvednek. A rotálás elmaradása rossz hatással van a morálra, a kipihentségre és végső soron a teljesítményre, de maga a művelet kockázatokkal jár, és a váltáshoz kell ember is. A cikk szerint a Kreml kiadta, hogy a politikusok és a média kerülje a második mobilizálás témáját, a pánik elkerülése érdekében – de tudjuk, hogy addig semmit sem szabad elhinni, amíg a Kreml nem tagadja le, így hát várhatóan közel a második mobilizálás.

Egy tizenötödikén feltöltött videó újabb képet ad az oroszok szokásos napjairól: Kazanyban egy részeg orosz katona kábító gránátot akar adni gyerekeknek, aztán ő maga dobja el. Ezek is képesek leszakítani ujjakat, de gondolhatjuk, hogy még hány és hány ilyen eset lesz, amikor ezrek érkeznek haza traumatizálva, részegen vagy bedrogozva, és kontrollálatlan fegyverkészletekkel. Ezzel és a félelmekkel ellentétben Ukrajna jól kezeli a fegyvereket, de persze nekik is kihívás lesz majd kezelni a társadalmi traumákat és a felgyűlt fegyvereket – habár az, hogy az oroszok az első három napon lassabban haladtak a vártnál, részben pont annak is köszönhető, hogy a lakosság fegyvereket halmozott fel az invázióra készülve, és amikor kellett, kisegítették a reguláris fegyveres erőket.

Diplomácia

Az oroszoktól tovább távolodnak a szomszédaik, nincs étvágyuk a ruszki mirre (az úgynevezett orosz világ, ugyanakkor a mir békét is jelent). A kazahok Kijivben jurtát állítottak a két nép barátságának jeleként, habár papíron az oroszok szövetségesei – és nem is először jelzik, hogy mit is gondolnak valójában. A georgiaiak (régi, oroszos nevükön grúzok) szobrot állítottak Tbilisziben a bátor lelőtt ukrán hadifogolynak, aki a gyilkosokkal szembenézve is hazájáért állt ki. De talán senki se ment eddig még olyan messze, mint az örmények, akik az amerikaiakkal való gyakorlatozás után azt is bejelentették, hogy ha Putyin véletlenül azon gondolkodna, hogy odalátogat, akkor ők a Nemzetközi Büntetőbíróság körözése alapján le fogják tartóztatni. Egyre tisztábban látszik, hogy Oroszországnak valóban nincsenek barátai, az egyetlen, amit kínálni tud, az a kenőpénz és a fizikai erőszak ígérete.

Európa

Az oroszok még bátrabban lőnek drónokkal, román területen, az ukrán határtól 25 km-re is esett már le drón, Tulcea várostól alig 15 km-re. Már csak ezért sem szabadott volna legalább szóbeli kritika nélkül hagyni az első orosz kóstolgatásokat, amikor még az ukrán kikötőket lőtték pár száz méterre a román határtól. Iván mindig feszíti a húrt. Most már 17-én egy B-52 Stratofortress bombázót megsétáltattak az amerikaiak a környéken, de 18-án még így is eljutott egy orosz drón egész Bulgáriáig, robbanószerekkel megrakva.

Továbbra is áll, hogy az oroszok csak az erőből értenek, ha békejobbot nyújtanak nekik, vagy csak csendben maradnak a provokálásaikra, azt ők egész egyszerűen gyengeségként fogják fel, és folytatják az eszkalációt. Jelentős eszkalációra azért nem kell számítani, azzal nekik is tisztában kell lenniük, hogy ha már falvakat nem képesek elfoglalni, akkor a NATO ellen pontosan milyen esélyeik is lennének – de a letagadható, balesetnek beállítható kisebb incidensek még velünk lesznek.

Amerika dolgozik azon is, hogy Iránt maga felé hajlítsa. 18-án fogolycsere történt a két ország között, és Amerika 6 milliárd dollárt szabadított fel zárolás alól, amelyet olajért kapott volna Irán 2018-ban, ha a szankciók nem vették volna elejét a tranzakciónak. Kérdéses, hogy ez az enyhülés vezet-e tovább, de Iránnak kellene dollár (továbbra is az a legfőbb igazán hiteles nemzetközi valuta, rubel, jüan kanyarban sincs), a világnak meg olaj (az oroszok és szaúdiak visszafogják a termelést megint, hogy felverjék az árakat), és a nyugati szövetségnek meg az is jó lenne, ha kárt tudnának okozni az iráni-orosz fegyvercserében. Ugyanakkor elég erős ellenszenv van mind Amerikában, mind Iránban a másik ellen, ami nem elhanyagolható tényező.