Tamás Csaba vezet a döntőben, fotó: a Nemzeti Vágta Facebook-oldala
Tizennegyedik alkalommal szervezték meg a Magyar Vágtát október első hétvégéjén Budapesten, a Hősök terén. A versenynek udvarhelyszéki indulója is volt a farkaslaki Tamás Csaba személyében, aki 2018 óta rendszeres résztvevője a versenynek, ekkor nyerte meg először az Óriáspince-tetőn rendezett Székely Vágtát, és kvalifikálta magát először a budapesti versenyre, ekkor még Fiber névre hallgató lova hátán.
Idén már új lovával, Villámlással sikerült megnyernie a 10. Székely Vágtát, ahol már az első körben élre állt, így újra ott lehetett
a Hősök terén versengő lovasok között.
Izgult, mert nyerni ment, mondja el portálunknak a farkaslaki lovas, aki szombati előfutamában másodikként ért célba nagyon jó idővel. A hatvanból a harmadik legjobb időt lovagolta, így simán jutott tovább a vasárnapi középfutamokba. Középfutamában nem talált legyőzőre, így a délutáni fináléban is nyeregbe pattanhatott, és lett végül harmadik. „Szerettem volna nagyot teljesíteni, de ennek így kellett történnie, úgy gondolom, hogy ez a dobogós hely is megfelelő, ez is elég nagy szó Székelyföldnek” – mondja.
A döntőbe Tamás Csabán kívül egy szabadkai, egy kerekegyházi, egy hevesi és egy abonyi versenyző jutott be. Közülük a szabadkai Szabó Nikolett, a legendás idomár Ribárszki Sándor tanítványa – ő utóbbi évek legsikeresebb magyar versenylovának, Overdosenak az idomárja – nyerte a 14. Nemzeti Vágtát Pipacs nevű sárga kancája hátán.
A harmadik helyen beérkező farkaslaki lovas eredménye történelmi siker, székely lovas eddig soha nem állt dobogón nemzeti vágtán, döntőbe is csupán ketten jutottak az elmúlt tizennégy évben. „Úgy cseng ez a telefon egyfolytában” – sóhajt éppen a telefonba Csaba, akinek vasárnapi eredménye saját sikerlistáján is előkelő helyet foglal el.
Új lováról, Villámlásról,
a kisbéri félvérről is mesél Tamás, akivel immáron két éve versenyez. Már a tavalyi vágtán is vele szerepelt, és nyerte meg az előfutamot, akkor a középdöntőben esett ki. „Két-három kategóriával jobb ló, mint a régi, akivel nem sikerült korábban a középdöntőbe kerülni. Ebben van még, tipp-topp, most néztem meg, nincs rajta egy karcolás sem” – mondja Csaba a vágta utáni délelőttön. Villámlás most hatéves, ami még fiatalnak számít, szerinte erősödik még, 7-8 éves korukra kerülnek általában csúcsformába.
És egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lovat lovagol az ember. „Úgy fogalmaznék, hogy ez nem lovasverseny, hanem lóverseny: nyolcvan százalék a ló, tíz százalék a szerencse, tíz százalék a lovas, tehát lovasként ezt a tíz százalékot hozzá is tudod tenni, el is tudod venni. Taktikázni lehet, spórolni a ló energiájával, de ha valakinek gyorsabb a lova, ülhet azon bárki, mert akkor is gyorsabb” – magyarázza a farkaslaki lovas. Hogylétéről is érdeklődünk, hiszen a versenyt a helyszínen megtekintő kollégánk szerint a díjátadó előtt Villámlás ledobta a hátáról, és mentő szállította el a farkaslaki lovast. „Jól vagyunk, én is, a ló is” – fogja rövidre, hozzátéve, hogy nem szeretne erről beszélni.
Egész Farkaslaka ott volt,
mondja nevetve Csaba, akit több barátja kísért el, és nagyon különlegesnek nevezi, hogy ennyi mellette álló ember előtt versenyezhetett. „Amikor a szakkommentátor megkérdezi, hogy ki szurkol Farkaslaka településnek, és az egész tribün felcsendül, az egy nagy segítség” – mondja a lovas, aki ezt tisztán hallja versenyzés közben is.
Még nem tudja, hogyan tovább, most ki szeretné pihenni a nemzeti vágtát, aztán minél többet szeretne versenyezni, mind galoppban, mint díjugratásban.
