Az orosz agresszor tovább veszített a lendületéből Ukrajnában, helyette a civil és gazdasági épületek, infrastruktúra és emberéletek pusztítása került előtérbe.
A lendület elvesztése látható a tárgyalásokon belengetett követelésekben is, az orosz fél már nem beszél denácifikációról és a kormány leváltásáról, sőt, már az EU-s csatlakozás ellen sem emel szót. Ez azért is jelentős, mert Janukovics elkergetése és az ukrán politikai fordulat is az EU-hoz kapcsolódik, hiszen úgy indult a Majdan-téri tüntetés, hogy Viktor Janukovics, orosz nyomásra, nem írta alá az EU-s társulási szerződést – amely a csatlakozástól még nagyon távol álló kapcsolat. Az ukrán fél a NATO-csatlakozásból hajlandó engedni, amely a területi viták miatt amúgy sem volt várható a közeljövőben.
Ez az engedmény egyelőre szóbeli, alkotmánymódosításra lenne szükség a garantálásához (ami háborúban nem megengedett), a parlament és a lakosság népszavazás általi támogatását is el kellene hozzá nyerni, de egyik sem biztos. Illetve a tagság helyett az ukránok minden bizonnyal igyekeznek más védelmi megállapodást kötni, például az Egyesült Királysággal és Lengyelországgal, hiszen létkérdés, hogy ne maradjanak egyedül.
Egyelőre gyanítható, hogy az orosz fél a tárgyalásokat csak időhúzásra, és a jó szándék álcájára használja, de nem várható még komoly eredmény.
Látványos orosz veszteségek
A leglátványosabb orosz veszteség a múlt héten minden bizonnyal a BDK-69 Orszk patraszállító hajó kilövése volt. A Krím elvesztésével az ukrán flotta is szinte teljesen elveszett, így az orosz tengeri fölény nem tűnt kérdésesnek. Ennek ellenére a védők sikeresen kilőttek egy egész hajót, valószínűleg a rajta levő fegyverzettel és szállított katonákkal együtt, illetve a parton levő üzemanyagraktár is kigyulladt és két másik hajó is könnyebb sérüléseket szenvedett. Azóta az orosz hadihajók igyekeznek lőtávolságon kívül maradni.
Az előző részek tartalmából
Ellenben az oroszok a legalapvetőbb műveleti biztonságot sem biztosították önmaguknak azzal, hogy teljesen nyílt rádiócsatornákat és kereskedelmi telefonokat használnak, gyakran az amerikai GPS-rendszer alapján navigálnak. Ráadásul most elhagytak Kijev közelében egy Kraszuha-4 irányító modult, amelyet azóta valószínűleg márt szét is szedtek az amerikai szakértők, és a megszerzett tudást visszaküldik az ukránoknak is, így jelentősen rontva a Kraszuha-4 harcászati értékét.
A hetedik orosz magas rangú tiszt is meghalt Ukrajnában, Jakov Rezancev altábornagy, egy ezredest pedig a saját emberei öltek meg. Mindkét, modern hadászatban példátlan eset az orosz csapatok nagyon rossz morálja következtében történt meg. A magas rangú vezetők kénytelenek túl közel menni a fronthoz, hogy betartassák a parancsokat, így könnyebbé teszik az ukránok dolgát, akik célzottan igyekeznek likvidálni az orosz vezetést. A rossz morál pedig többek között a rossz szervezés és súlyos veszteségek eredménye. Ezen kívül sok más tényező is szerepet játszik, például a kulturálisan közeli ukránok mészárlása nem olyan könnyű, mint a szíreké volt, illetve az orosz hadseregben olyan szintű abúzusok, „csicskáztatások” vannak évtizedek óta, amelyek gyakran öngyilkossághoz vagy tömeges gyilkossághoz vezettek ezelőtt is. A hadsereg morálja nagyon lényeges, hiába a jó felszerelés, ha az azt működtető katona nem hajlandó használni.
Hétfőn pedig a súlyos harcokat látott Irpinyt (város Kijivhez közel) sikerült – állításuk szerint – visszaszerezniük az ukránoknak, illetve Kijev közelében sikerrel tolták hátrább az oroszokat.
A tartalékban tartott tankokról is az derült ki, hogy a korrupció következtében elmaradt a karbantartás, és a használhatóságuk kérdéses. Az ukránok szerint a 90%-uk használhatatlan, de más források nem tudták megerősíteni ezt a magas arányt.
Március 29-én az elmúlt 24 órában felgyűlt orosz veszteségek a következők: „Az ukrán vezérkar szerint a becsült ellenséges veszteségek összesen mintegy 17.000 fő (+400 az elmúlt 24 órában), 586 harckocsi (+4), 1.694 páncélozott jármű (+30), 304 tüzérségi rendszer (+2), 54 légvédelmi rendszer (+2), 121 repülőgép (+2), 1.144 kerekes jármű (+6) és 66 UAV (+10). A megsemmisített helikopterek száma – 127, hajóké – 7, üzemanyagtartályoké – 73 – és a rakéta-sorozatvetőké – 95 – nem változott.” (Mitrovits Miklós Lengyelország-szakértő fordítása a varsói Ośrodek Studiów Wschodnich – OSW elemzéséből).
NATO-s források a halálozást 7 és 15 ezer közé teszik, és még három-négyszer ennyi súlyosan sérült katona lehet.
„Sokan vannak, mint az oroszok”
Mai napig élő sztereotípiák uralkodnak az orosz hadseregről, amelyek már letűnt viszonyokat mutatnak. Ezek hamis képet festenek arról, hogy mire képes vagy mire nem a mai Oroszország.
Az egyik ilyen kép az a nácikat legyőző szovjet hadsereg képe. Valóban hatalmas erőfeszítést tettek a szovjet katonák (egy részük ukrán), de a hidegháború alatt a szovjet propaganda igyekezett teljes mértékben eltörölni a nyomát annak, hogy a szovjet erőfeszítés mögött hatalmas amerikai segítségnyújtás állt. Az 1941-es Kölcsönbérleti törvény nyomán 11,3 milliárd amerikai dollár (mai értékre átszámolva 180 milliárd) értékű segítséget küldtek. Így 400.000 terepjáró és teherautó, 14.000 repülőgép, 8.000 traktor, 13.000 tank, 1,5 millió takaró, 15 millió pár katonai csizma, 107.000 tonna pamut, 2,7 millió tonna kőolajszármazék, 4,5 millió tonna élelmiszer került a Szovjetunióba. Még a híres Katyusa rakéta-sorozatvetők is amerikai teherautókra voltak szerelve. A technológiai transzfer ugyancsak nem elhanyagolható, a fejlett amerikai gépek és fegyverek másolása nagy segítséget jelentett.
Lakosság szempontjából
Oroszország Mexikó és Banglades között a kilencedik legnépesebb ország (146 millió lakossal), de ez, Romániához és Ukrajnához hasonlóan, egy elöregedő társadalom. A világtörténelemben talán először, Oroszország abban a helyzetben találja magát, hogy egyszerűen nehezen tudja pótolni a sorait. Nincs már annyi eldobható fiatal emberélet, mint amelyhez eddig szokott. Ez pedig kihat arra is, hogy mennyi új szakember dolgozik a katonai apparátusban. A rossz fizetések miatt a legjobbakat felszívja a magánszektor, vagy akár a külföld.
Ebben a helyzetben a mai orosz sereg jelentős része etnikailag nem orosz, mivel több kisebbségnek jobb termékenységi arányai vannak (például a jelentős számú muzulmán vallású népeknek, a lakosság 6–7%-a muzulmán). Hogy a későbbiekben milyen hatással lesz az, hogy a magukat nem orosznak valló közösségek hogyan dolgozzák fel azt, hogy az állam az ő fiataljaik életét dobja el a semmiért – hisz minden egyes nap távolodnak az orosz stratégiai célok teljesítésétől –, az ma még beláthatatlan következményekkel jár. Nem nehéz elképzelni, hogy egy meggyengült, gazdaságilag lerongyolódott Oroszországban a kisebbségek megelégeljék az orosz uralmat, és ha a lázadás leverésére küldött katonák maguk is fellázadnak, akkor Moszkva nehéz helyzetbe kerül.
Technológiai szempontból
Oroszország minden szempontból importra szorul. Az autógyártástól a fegyvergyártásig, de még a kőolaj és gáz kitermeléséhez, az orosz gazdaság alapjához is elengedhetetlen a nyugati technológia. A szankciók ettől vágják el az országot, és ezt Kína sem tudja maradéktalanul pótolni, mivel a fejlett technológiákat ő maga is importálja. Ráadásul a kínai cégek vonakodnak az oroszokkal kereskedni, mivel ezzel kockáztatják a nyugati szankciókat önmaguk számára is. Az orosz piac kicsi: Kalifornia vagy Olaszország egymaga nagyobb. Az elvesztése fáj, de nem annyira. Oroszországnak viszont nehéz lesz pénz nélkül háborúznia, a mai háborúk minden eddiginél drágábbak.
Ráadásul már a 2014-es szankciók is tönkretették az orosz tankgyártást, ez az egyik magyarázat arra, hogy a korszerű Armata tankok nincsenek a hadszíntéren: egyszerűen nem jutottak el a sorozatgyártásukig. A tankok és fejlett fegyverek pótlása nehéz, vagy akár lehetetlen lesz. Az orosz gazdaság nem önellátó, főleg nem technológiai értelemben, így a gazdasági keringésből való kizárása nagyon fájdalmas lesz rövid időn belül. Idénre már 7-9% gazdasági visszaesés várható, de lehetséges, hogy kétszámjegyűre duzzad végül, hisz a szankcióknak nincs még vége.
A szankciók hatása már most érződik, a katonai sikerek elmaradása is egyre kevésbé hazudható le. Az oroszok nagy bajt csináltak a világnak, de amit maguknak csináltak a támadással, az a nemzet számára katasztrofális eredményekkel fog járni, hosszú évtizedekre.
Angolul vagy oroszul értőknek pedig álljon itt egy válogatás arról, hogy a háború elején hogyan beszéltek az orosz propagandisták a háborúról, és merre változott meg ez. A nyelvet nem ismerők sincsenek hátrányban, ha a stílust, hangnemet és testbeszédet figyelik.
