Elképesztő: van egy ország, ahol nincsenek jegyek, eltűnőben a tantárgyak, a gyerekek pedig szeretik az iskolát.

Fotók: a Jyväskylä Egyetem tanárképzőjének gyakorlóiskolájában Dimitar Dachev, a panelbeszélgetésen Simó Veronika fényképezett.

Mi a különbség a romániai és a finn közoktatás között? Az, hogy mi is nagyon jól tudjuk, mit kellene tennünk, csak nem tesszük. Ők rendszerben gondolkoznak, mi káoszban. Hogy jutottam erre a következtetésre?

Hat csíkszeredai pedagógus beszámolóját hallhattuk a József Attila Általános Iskolában arról, hogy mit tapasztaltak, miért működik olyan jól a finn oktatási rendszer, hogy egyenesen a finn csodának nevezik, és az összes nemzetközi felmérésben az élen teljesítenek.

Az elején csodálkoztam. Ebben ugyan biza mi a különös? Mi az érdekes? Teljesen „normális”, magától értetődő dolgokról beszélnek, amikor a finn oktatási rendszer ún. érdekességeit emelik ki. A gyermekközpontú oktatás, az oktatás értelmessége, a magadnak tanulsz, nem nekem közhely közpolitikai szintre emelése mind olyan dolgok, amelyeket már valahol hallottunk, amelyeket évtizedek óta szajkózunk.

Szinte látom néhai Molnár Jóska pedatanár urat, amint tyúklábmintás zakójában az aha-élményről beszél, arról, hogy hagyni kell a gyermeket felfedezni a világot, mert úgy tanul a leghatékonyabban, a pedagógusnak az a feladata, hogy segítse őt ezen az úton, és vigyázzon rá, hogy kárt ne tegyen magában.

Most bocsánatot kell kérnem tőle, amiért nem vettem túl komolyan a folyamatos szotyizás miatt, s hogy úgy tanított, mintha ő Szókratész lenne, mi meg Platón – azzal a különbséggel, hogy csak ő sétált a teremben – és nem tudtuk hová tenni, hogy nem egzecíroztat a tananyag szószerinti visszakérdezésével, mint oly sok kollégája, viszont mindenre rákérdez, amiről nekünk biztos tudásunk van.

Új világ, új kerettanterv

Hagyjuk a nosztalgiát, lássuk, milyen is ez a csodálatos finn rendszer, és milyen tudással tértek haza a József Attila iskola tanárai. Először is a projektet lebonyolító Spektrum Alapítvány (bővebben keretes írásunkban) vezetője, Lázár Csilla röviden ismertette az általános tudnivalókat, a finn partner részéről pedig Petteri Laihonen, a Jyväskylä Egyetem Alkalmazott Nyelvészet Tanszékének oktatója fűzte hozzá elsősorban szülőként a tapasztalatait. Laihonen felesége magyar, ő maga nyelvészként kutatja a magyar nyelvet, így ékes magyarsággal mondta el elsősorban azt, hogy szülőként mit tapasztalt három lánya iskoláztatása során.

A finn oktatási rendszert legutóbb 2016-ban újították meg, viszonylag ritkán szokták, de most ők is gyakrabban, néhány évente teszik.

Az újítás oka a globalizáció és a digitalizáció terjedése volt – magyarázta Petteri Laihonen, aki szerint a bevándorlás és a digitális technika új kihívások elé állította a finneket. Azelőtt a tanterv a finn kultúrára összpontosított, a jelenlegi pedig a multikulturális társadalom igényei alapján van megírva, ugyanis a lakosságszám folyamatos növekedése a bevándorlásnak köszönhető, és a finnek szerint addig léteznek jóléti államok Nyugat-Európában, míg a lakosságszámot fenn lehet tartani.

Nincsen első tanuló

A finn alapoktatás 9 éves, amelyből az alsó tagozat 6 évében egy tanító tanítja az összes tárgyat, a felső tagozat 3 évében szaktanárok vannak.

Mivel az iskolákat az önkormányzatok tartják fenn, létezik helyi kerettanterv is, amely a helyi igényekhez alkalmazkodik. Ez úgy működik például, hogy alsó tagozaton országszerte nem adnak érdemjegyet az értékelésnél, írásos értékelőt készítenek, amit a szülő és a diák is megkap, de rajtuk kívül senki más, nem nyilvános.

A nemzeti kerettanterv meghatározza, hogy mikortól lehetséges és mikortól kötelező a jegyalapú értékelés elkezdése, de a helyi önkormányzat dönt arról, hogy az adott időszak melyik pontján vezeti be.

Nincs versengés a tanulásban, nincsenek tantárgyversenyek, a tanítók sem versenyeznek egymással, minden szinten az együttműködésen van a hangsúly. A saját osztályzatát minden gyerek és szülő megkapja digitálisan, de a többiekét nem ismerik, így azt sem döntik el, ki az első tanuló. Az számít jó tanulónak Finnországban, aki másoknak képes úgy segíteni, hogy ők is megértsék a tananyagot.

A csíkszeredai Spektrum Alapítvány által vezetett Every Day Creativity nevű Erasmus projektben öt ország hat oktatási jellegű intézménye vesz részt. Célja a tanárok továbbképzése, a kreatív oktatás, tanulás gyakorlatának terjesztése.

Az alapítvány helyi partnere a József Attila Általános Iskola, az intézmény öt pedagógusa, Ferencz-Salamon Alpár igazgató, György Boglárka földrajztanár, Páll Edit és Ráduly Szidónia tanítók, Tankó Enikő angoltanár, valamint Lázár Csilla, az iskolán kívüli oktatással foglalkozó Spektrum Alapítvány vezetője tavaly november 19-23. között három finn iskolát látogattak meg, követték a tanórákat, majd megbeszélték az ottani tanárokkal és egymással a látottakat. 2019. április 4-én csíkszeredai panelbeszélgetésen osztották meg a helyi érdeklődőkkel a tapasztalataikat.

Egy tanárok által kitöltött kérdőív alapján, amelyben a fő nehézségeiket határozták meg, 5 szempont szerint figyelték meg a finn modellt: 1. tanulóközpontú oktatási környezet kialakítása, 2. a tanulók és a szülők érdekődésének fokozása, 3. a pedagógiailag tudatos taneszközök készítése és alkalmazása, 4. a kreatív tanulás és tanítás módszerei, 5. a pedagógusok közötti együttműködés.

A finn gyerekek időbeosztása változó, körülbelül 7-8 órát vannak iskolában reggel 8-9-től 3-ig, ebben benne van az ebédidő is. Házi feladat csak ritkán van. Tehetséggondozás nincs, az alapoktatásban az a cél, hogy mindenkit felzárkóztassanak egy középszintre, és ez megtörténik a falusi iskolában éppúgy, mint a nagyvárosi központiban.

Mivel Finnország 6 százaléka svéd anyanyelvű, az ő kedvükért az iskolában minden ki van írva svédül is, és a finn gyerekek is tanulnak svédül, amely hivatalos nyelv az országban.

Legyen értelme a tanulásnak

A finn kerettanterv néhány fontos mondatát Lázár Csilla ismertette, Laihonen kommentálta, majd a közönség kérdezhetett a finn kutatótól.

„Fókuszban a tanulók aktív részvétele, a tanulás öröme és értelmessége (meaningfulness), valamint az együttműködés. Az iskolának a társadalmi változásokat figyelembe kell vennie, de nem csak utólagosan, hanem aktív szerepet vállalva a jövő alakításában” – olvasta Lázár Csilla, és Laihonen elmondta, hogy sem a tanárok, sem a diákok nem versengenek, nagyon korán tudatosítják a tanulókkal, hogy az iskola értük van, a tanárok mindent megtesznek, hogy a gyerekek élvezzék az iskolát, ahol főleg kiscsoportos foglalkozások vannak.

Az iskola olyannyira részt vesz a jövő alakításában, hogy a diákok tüntetéseket szerveznek a környezetvédelem érdekében. Kissé már depressziósak is a fiatalok amiatt, hogy felnőttek elveszik a jövőjüket: a jelenlegi kilátások szerint 2050-re nagyon be fog szűkülni az emberi élettér a Földön, ami jelentős néptömegvándorlással és harccal jár majd az élhető területekért. A gyerekek azt szeretnék, ha mindenki kicsit kevesebbet költene, rosszabbul élne, de a környezet megmaradna.

A tanulókat meghallgatják, értékelik, bátorítják, érezniük kell, hogy a tanulásuk, a jóllétük számít – sorolja a projekt koordinátora, majd hozzáteszi, ez elvileg itt is így van, de hogy működik a finneknél?

Még a jegyről is megkérdezik a gyereket, hányast adna magának, általában rosszabb értékelést mond, mint a tanár. A szülőknek kötelező módon részt kell venniük adott számú kiértékelőn – mondja erről Laihonen.

Azt a kerettantervbe foglalt alapelvet, hogy a tanuló értse a különböző tanórákon megszerzett tudásban felfedezni az összefüggéseket és helyesen kombinálni az ismereteket, képességeket, az itthoni tanárok abban fedezték fel, hogy egy projekt részeként műcsalit készítettek a gyerekek. Ehhez a biológiatanárral tanulmányozták a halak élőhelyét, táplálkozási szokásait, a technológia és a művészeti tanárral megalkották a műcsalit, majd ki is próbálták egy közeli tavon, mesélte Lázár Csilla.

Petteri Laihonen lányának fizikatanára az okosórákat használta fel arra, hogy az energiát szemléltesse: regisztrálták a mozgásukat, alvásukat és táplálkozásukat, milyen energiaigényük van, és hogyan fogyasztják az energiát. Az okosóra vagy fitneszóra hasznáról az oktatásban még lesz szó egyébként.

„Az alapértékeknek az iskolai kultúrában kell megnyilvánulnia, mely a kerettantervben megfogalmazott értékeket kézzelfoghatóvá teszi” – hangzott el az újabb finn oktatási alaptétel. Míg Romániában gyakran úgy gondolkodunk, hogy az oktatási rendszer egy fölöttünk álló dolog, amelyre nincsen hatásunk, Finnországban nagyobb szerepet kap az iskola és a helyi közösség felelőssége.

A tanár nem háríthatja felelősségét a rendszerre, az igazgatóra, a miniszterre, neki kell kialakítania a megfelelő körülményeket. Cserébe a tanárok is gondos képzésben részesülnek, miután alapos válogatón esnek át: tízszeres túljelentkezés van a tanárképzőn, mindegyiküknek mesterszintű diplomával kell rendelkeznie. A tanárokat a kutatói mentalitásra nevelik, hogy mindig keressék a megoldást, ne féljenek újítani, ha valami nem működik és empatikusak legyenek.

A tanároknak hét alapkompetenciát kell szem előtt tartaniuk, ami minden iskolában ki van függesztve:

1. Gondoskodni magamról és másokról – napi teendők intézése, biztonság
2. Kulturális kompetenciák, párbeszéd, önkifejezés
3. Multiliterracy, sokoldalú műveltség: az információrengetegben való eligazodás, az információk értékelése, álhírek kiszűrése – a szöveges, képi és videó alapú információk dekódolása
4. ICT – azaz digitális kompetenciák
5. Munkavállaláshoz és vállalkozáshoz szükséges kompetenciák
6. Részvételi és vezetői képességek, fenntartható jövőépítés
7. Megtanulni gondolkodni/tanulni

Speciális nevelési igényű gyerekek: a súlyos eseteket iskolapszichológushoz viszik, a diagnosztizált eseteket integrálják az osztályban, és külön asszisztens foglalkozik velük. A pedagógusképzésben nagy hangsúlyt fektetnek a pszicho-szociális felkészítésre, a gyógypedagógiára – a különösen fontossá vált a menekült gyerekeket ért taumák feldolgozása miatt. Fontos szerepe van a közkönyvtáraknak az információszerzésben – megtanítják a tankönyvön kívüli hiteles forrásokat is.

Nyitott terek és udvarok

A finn iskolákról a tágas, széles, nyitott terek jelzők jutottak Ferencz-Salamon Alpár eszébe. A tárgyak elrendezése egy egyszerű, magától értetődő tudatosságot sugall, mindennek megvan a helye, egybefüggő módon kapcsolódnak a dolgok, akárcsak a szereplők. Az udvarok gyakran nem teljesen zártak, előfordul, hogy egy közparkban folytatódnak, a belső terek egymásba kapcsolódnak.

Jóérzést, a jóllét (nem feltétlenül jólét) érzését keltik az így el elrendezett tárgyak, annak a tudatosságát, hogy az adott fizikai környezet a miénk, mi rendezzük el a mi igényeink szerint és nem rongáljuk, hanem rendeltetésszerűen használjuk a dolgokat. Nincs kínos rend, de mindenütt tökéletes tisztaság van.

A könyvtár egy nagy „vitrin” – bármikor használható, nincs könyvtáros sem, önkiszolgáló rendszerben működik.

Az osztálytermek a „díszítés” szempontjából az itteniekhez hasonlóak, a térkihasználás azonban különbözik: minden a gyermek szükségleteit szolgálja. A termekben bordásfalak vannak, a moduláris bútorzat miatt az osztálytermek pillanatok alatt átrendezhetők. Nem feltétlenül és nem mindenütt egyformán high tech a berendezés, van klasszikus projektoros terem is, de vannak tabletek a dobozban, okosképernyős osztályok is.

Van modern tankonyha, teljesen felszerelt műhely, multifunkcionális sportterem – díszteremként is szolgál, zeneterem, háztartási terem van. Az összes eszköz a gyakorlati, cselekvéses úton való oktatást szolgálja.

A jólét és a miénk érzés megteremtésének módszereként említi György Boglárka földrajztanár azt, hogy a berendezésbe a diákokat is bevonták, megkérdezték, hogyan éreznék jobban magukat, hogyan működnének jobban – így motiváltabbak, hogy vigyázzanak a környezetükre, gondozzák azt. A bordásfalt az ő kérésükre tették a termekbe, a módszer bevált, és a többi teremben is elhelyeztek hasonló tornaeszközöket.

Nyitott elmék, lelkek – ez a bizalom

Kezdetben a diákok visszaéltek a helyzettel, az első két-három héten folyton rajta lógtak, de megszokták, és ma már csak akkor tornáznak, ha szükségét érzik, majd visszamennek tanulni – teszi hozzá Ráduly Szidónia, aki a tanár és a diák közötti bizalmon alapuló kapcsolatot emeli ki.

A „rendszer” és a szülő megbízik a tanárban annyira, hogy tanfelügyelet sincs, a tanár megbízik a gyerekben, hogy tényleg fáradtság miatt nem készült, és akkor nem kínozza. Cserébe a gyerek észlelve, hogy érte, vele történik itt minden, részt vesz az elsősorban projektalapú munkában, melyben a tanár feladata az útmutatás.

A tanulási-tanítási módszereik annyira nem eltérőek, a fő különbség az eszközeikben rejlik – minden teremben van zongora, és ha dalt tanulnak, a tanító zongorázhat. Van három segítő az iskolában, akik oda mennek, ahol épp szükség van rájuk. Van kézműves terem, ahol varrnak, szőnek, horgolnak, kötnek a gyerekek – folytatja Szidónia.

A gyerekek segítik egymást, együttműködnek, a munkájukért, ami nem önmagáért való, hanem konkrét célja van, felelősséget vállalnak: maguk készítik a bankettruhát, az év végi szereplésre készülve tanulnak hangszeren játszani, énekeket stb. Van hibázási lehetőségük, és a tanár a végén megkérdezi, mit kellett volna másképp csinálniuk, a többiek mit gondolnak, hogyan lehetne elkerülni még egyszer ezt a hibát.

A tanítók is együttműködnek

Az azonos évfolyamok osztályai ugyanazon épületrészben vannak, a tanítók is együttműködnek, ugyanazt a tematikát választják, egymás közt felosztják a területeket, a gyerekek is választhatnak, hogy egyazon témából miben akarnak elmélyülni, nem kell mindent egyformán megtanulniuk – mesélte Páll Edit.

A gyerekek rugalmas időkeretben járnak iskolába, ez a szülőknek nem probléma, valószínűleg azért, mert minden iskola egyformán jó, és a közelibe egyedül is el merik engedni a gyereket, nem kell hordozni.

A gyerekeket nagyon hamar önállóságra szoktatják: kiszolgálják magukat ebédnél már az óvodában is, többféléből választhatnak, mit akarnak enni, és mennyit – megtanítják, hogyan takarékoskodjanak – a természetesen egészséges – étellel. Petteri Laihonen kislánya élt Magyarországon is, ő mesélte elképedve a szüleinek, hogy Magyarországon a gyerekek az óvodában ülnek meredten az asztal mellett, s a dadus adogatta a nagy fazékból az ételt, mint valami malackáknak.

Két éve nincs kötelező folyóírástanítás, helyette tízujjas gépelésre, programozásra használják a folyóírás megtanulására szánt időt, tableten írnak a gyerekek már alsóban is.

Zenetermet minden iskolába!

A finn tanári sarok hasonlít az itteni katedrára annyi különbséggel, hogy van számítógép a tanár asztalán, erről küldi a szülőknek, gyerekeknek a visszajelzéseket, készíti a jegyzeteit. Finnországban vannak játékok a teremben, és egyéb eszközök, de mindenki mindent visszatesz a helyére. Az itteni zeneiskolák gyakran nem tudnak hangszert biztosítani a gyerekeknek, ott az általános iskolában is rengeteg féle van a zeneteremben. Zongorából ott sincs ezer, csak egy-kettő – számol be Tankó Enikő.

Az okosóra abban is segítette Jukka Sinnemäkit, a World Teacher Award döntős tanárát, hogy tudja, kivel tud aznap jól dolgozni, és kit nem érdemes kínoznia, mert fáradt. Ilyenkor akár azt is megengedik, hogy aludjon. Nálunk rögtön felmerülne, hogy biztos direkt fáradt, mert a tanulásnál minden fontosabb – teszi hozzá Tankó Enikő, aki a pedagógiai eszközöket megfigyelő csoportban volt. Az értékelés konkrét eszközi megvalósításánál észlelték, hogy ennek része akár az is, hogy a gyerekek beszámolnak a hétvégéjükről, hogy érezték magukat, a tanár pedig láttamozta. Bizonyos értékelések kérdőívek alapján készülnek, a tanár, a diák és a szülő is kitölti a magáét, majd megbeszélik.

Az osztályok létszámát nehéz meghatározni, félcsoportos, kiscsoportos tevékenységek vannak, a tankonyhában például a fél osztály dolgozott, három órán át, addig a többiek zenéltek vagy más foglalkozásuk volt. Van, hogy két osztályt összevonnak egy tevékenység erejéig.

Tantárgyak sem a hagyományos formában vannak, a 2016-os reform jelenségorientált oktatást vezetett be, integrált témájú tanulási tevékenységnek nevezik: kombinálják a matematikát például a zenével, természettudományokkal stb.

Az igazgatónak, amikor az beszélgetést kezdeményezett, egy hatodikos gyerek tökéletes angolsággal elmondta, „nincs kedvenc tantárgyam, de csodálatosak a tanáraim, mert lehetővé teszik, hogy élvezzem a tanulást”.

Mindennek van értelme, haszna, amit csinálnak a tanárok, diákok, az adminisztrációs tevékenységnek is, amit digitálisan végeznek. Minden digitálisan zajlik, az érettségi is, és ennek megvan a tárgyi feltétele is. Finnországban is van egységes tesztelés, de eredményeit nem a diákokkal közlik, hanem az oktatái folyamat minőségére, a további tervezésre vonatkozó következtetéseket von le belőlük a minisztérium és az iskolák fenntartói. Ezen tesztek eredménye nem bír semmilyen következménnyel a gyermekek továbbtanulására, és az iskolákat sem rangsorolják ezek alapján – jegyezte meg Lázár Csilla.

Ne erőltesd, inspiráld!

Az ún. fegyelmezés, amit nálunk mostanában nagyon hiányolnak, úgy zajlik, hogy a tanárok próbálnak kellemes hangulatot teremteni, hogy a gyerek maradjon órán, és érezze jól magát. Ott sincsenek aranyból a gyermekek – mondja Lázár Csilla.

A renitens nemfigyelőkre a lehető leghalkabb hangon szólt a tanár, és amikor a látogató tanárok értetlenkedtek azon, hogy nem „sapkázza” meg őket legalább szóban, akkor a kérdésen is megdöbbenve elmondta, hogy pályája kezdetén még előfordult, hogy hangosabban szólt, vagy erőltette a figyelést, de már megtapasztalta, hogy ezzel az utolsó esélyét is elveszti arra, hogy a gyerek figyelmét valaha elnyerje. A kiabálás csak ellenállást szül – tette hozzá igazában meggyőződve.

A rendetlenkedést úgy oldják meg, hogy a diszgráfiás gyereknek megengedték, hogy a saját laptopját használja, miután látták, hogy azon tudott haladni. A tanár pedig elégtétellel mesélte, hogy a gyerek végre mosolygott! – mesélte Boglárka.

Finnországban is van pisiszag

De csak a vonaton. – Amit meg lehet tanulni a finnektől anélkül, hogy minden elemét lemásolnánk az oktatásuknak, az a hozzáállás, viszonyunk a közoktatáshoz. Tőlünk függ, mennyire engedjük meg, hogy a rendszer elvegye a kedvünk. Meg kell próbálni megtalálni a lehetőségeket a lehetetlenségek erdejében. Még soha nem büntettek meg, rúgtak ki pedagógust azért, mert más módszereket használt, mert újított – foglalta össze tanulságait Ferencz-Salamon Alpár.

Ezt a kreatív tanári attitűdöt segíti a társadalmi megbecsültség, támogatottság. A romániai oktatási rendszerben egymással szemben álló felek sokszor a pedagógusok, a gyerekek, a szülők, és mindig azt keressük, ki miben rossz, nem azt, hogy ki miben jó – hasonlította össze a két rendszert.

Finnországban is van a vonat vécéjében pisiszag, mert sokan használják, de nincs szándékosan letekert budipapír – példázza az egyének társadalmi tudatosságáról az iskolaigazgató.